A lovasberényi zsidó hitközség és a temető rövid története

A LOVASBERÉNYI ZSIDÓ HITKÖZSÉG ÉS A TEMETŐ RÖVID TÖRTÉNETE

Rákóczi szabadságharcot követő időkben Lovasberényben nem csak német jobbágyok telepedtek le, hanem Anselm Fleischmann birodalmi báró befogadta a zömében Morvaországból és kisebb részben Szlovákiából érkező - menekülő - izraelita iparosokat és kereskedőket is.

A XVIII. sz. derekán létrejövő berényi hitközségben 19 család élt. Röviddel később a zsidó csládok száma 34-re emelkedett. Később a Cziráky grófokkal megkötött szerződések tették lehetővé a hitközség gyors fejlődését. A földesúr szabad vallásgyakorlatot biztosított. Telket kaptak nem csak a zsinagóga felépítéséhez, hanem egy temető megkezdéséhez is. A vidéki zsidók temetkezésének díja egy forint volt (Baracska, Felcsút, Kajászószentpéter, Mány, Pátka, Tabajd, Velence, Vértesacsa). Lovasberény 1765-től mezőváros. Ettől kezdve a zsidók saját üzletükben árulhattak gyapjút, nyersbőrt, szőrmét, gyertyát, dohányt, stb.

A temető 2001. októberében. A sírköveket már kiszabadították a mindent borító aljnövényzetből. Háttérben a régi, omladozó kerítés.

A temető 2003. nyarán. A sírköveket felállították, háttérben a felújított kőkerítés.

A második világháború elején kb. 20 zsidó család lakott a faluban. Az ismert zsidóüldözés következtében legnagyobb részük a Holocaust áldozata lett. Lovasberénynek jelenleg nincsenek izraelita lakói. A

temető sírköveinek származása alapján valószínű, hogy 1300-1400 izraelita vallású személy talált itt örök nyugodalmat.

A lovasberényi izraelita temető jeruzsálemi diákok felmérése után műemlék jellegűvé vált (kb. 1982). Ez ugyan egy jelentős lépésnek bizonyult a magyarországi műemlék jellegű épületek és létesítmények megvédése szempontjából, de ténylegesen ennek érdekében nem történt semmi. Jelentős változást a 2000-es esztendő hozott.

A németországi Sehnde város és Lovasberény katolikus egyházközségei között létrehozott testvérváros/testvérfalu kapc solat következtében a Lovasberénybe látogató vendégek sajnálattal látták a temető pusztulását.

Ezért 2000 tavaszán dr. Csikváry István kezdeményezésére Sehndében megalakult a Támogató Egyesület a Lovasberényi Zsidó Temető Javára. Hangversenyek, diavetítések megszervezése és adományok gyűjtése után a németországi Katolikus Püspöki Konferencia a Renovabis szervezeten keresztül hathatós mértékben támogatta a közben elkészült tervek megvalósítását a temető felújítására. A támogató egyesület tagjai nagymértékben járultak hozzá a máig elért eredményekhez.

Az 1830-as években Lovasberény lakosságának közel egyharmadát izraeliták tették ki. 1840-től a XXIX. Törvénycikk engedélyezte a szabad királyi városokban a zsidók letelepedését.

Így Lovasberény "kibocsátó" településsé vált. A XVIII. sz. első felében megalakult az izraeliták egyik legősibb intézménye a Chevra Kadisa, mely feladatának az elhunytak hagyományos eltemetését tekintette. A temető felügyelete a szent egylet ellenőrzése alá tartozott.

Az 1790-ben épült zsinagógát 1825-ben felújították, majd 1949-ben lebontották, 1867-ben az országgyűlés megszavazta az izraeliták egyenjogúságát, mely sok zsidó család elvándorlását eredményezte, leginkább városokba.

A Műemlékvédelmi Hivatal megígért támogatása után további munkálatok folytatására nyílik lehetőség. (Emlékhely?) Az eddig elvégzett munkákat nagymértékben támogatta a MAZSIHISZ Budapest, a Lovasberényi Mezőgazdasági Szövetkezet, valamint az Önkormányzat.