Kétbodony

(2007)

Isten ajándéka(i)

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.”  Titus 2,11

Keleten, az Appalachia hegységben nagyon sok hó esett, a hőmérő mélyre süllyedt. A folyók befagytak, az emberek szenvedtek. A Vörös Kereszt helikopteren igyekezett az élethez legszükségesebb dolgokat eljuttatni a zord időjárás miatt szenvedőkhöz. Egy délután megláttak egy kabint, ami csak éppen egy kicsit látszott ki a hóból és kéményéből füst szállt felfelé. A pilóta egy mérföldre tudta csak megközelíteni a kabint. A segélyt vivő munkások jól felpakoltak élelemmel, gyógyszerrel, és havon járó cipőkben igyekeztek a házikóhoz jutni. Két órai gyaloglás után érkeztek oda a kimerült munkások.
Bezörgettek. Egy zord, mogorva megjelenésű hegyi lakó próbálta a hótól eltorlaszolt ajtót kinyitni.

- A Vörös Kereszttől jöttünk, kiáltotta a csoport vezetője, túlharsogva a szél süvöltését.

A hegyi lakó csodálkozó szemmel nézett rá, ezt mondva: Ez egy nagyon kemény tél, nem gondolom, hogy tudunk bármit is adni ebben az évben. Tudsz-e ajándékot elfogadni?

Sok embernek kellemetlen ajándékot elfogadni. Ők úgy vannak beprogramozva, hogy segítsenek nagylelkűen másokon, de nem tudnak ajándékot, segítséget elfogadni. Tégy nekik egy szívességet és addig nem nyugodnak, míg a szívességet nem tudják viszonozni. Ajándékozd meg őket születésnapjukon és amíg nem jön el a te születésnapod és nem adnak neked valamit, nyugtalanok, lekötelezettnek érzik magukat.

Nem mindenki érti meg az ajándékozás természetét. Az ajándék – legyen egy tárgy, vagy egy önzetlen szívből fakadó segítő szolgálat – azt a gondolatot kelti fel az ajándékozóban, hogy örömet szerez, hasznot jelent majd az ajándékot elfogadónak.

Ha a megajándékozott kétkedve fogadja az ajándékot - vajon mit akar tőlem az ajándékozó? meg akar vesztegetni, valamire rá akar szedni? - akkor az ajándék nem okozott örömet, boldogságot.

Isten az Ő megbocsátó kegyelmét ajánlja fel az Ő Fiának halála által, mint ingyen ajándékot azoknak, akik ezt hittel elfogadják. "Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6,23)

 Füle Lajos                           

“De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.” Róm 5,15.

“Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” Róm 6,23.

Jézusban Isten “mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való.” 2Pét 1,3.

Ugyanakkor az Isten kegyelmi ajándéka minden esetben a Szentszellem jelenlétét is jelenti.

A következő történet nekünk hívőknek szól, akik ajándékképpen már megkaptuk a "bűn elleni szérumot".

A VÍRUS

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával.. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség. Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek. Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe ön De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.. A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: "A nemzet biztonságának érdekében minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve." Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: "Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!" Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt.. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.
A fiad megrángatja a kabátod ujját: "Apu, az én nevemet kiabálja." És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. - Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják: - Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.
Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja: Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:
- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot. Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.
M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle? És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik. - Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz: - De-de. Ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam! - Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. - Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon? - Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná? Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos: - Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük? Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: - Apa? Anya? Mi történik itt? Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: - Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi: - Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el?

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? "A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?"
 

Amit a szeretet nagyon nehezen tud elviselni, az a hálátlanság. A hálátlan ember mindent elvesz a másiktól, amit csak tud, méltánylás vagy hála nélkül, sőt, néha még azt sem veszi észre, hogy valamit meg kellene köszönnie. Ha elkezdjük magától értetődőnek tekinteni Istennel vagy egymással való kapcsolatot, vagy az abban részt vevő embert, hamar belopakodik a kapcsolatba a hálátlanság. Ez masszív ÉN-központúságunkból származik, és Pál - a tisztelet hiányával együtt - az eredendő bűn egyik elemének tartja. “Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak...” (Róm 1,21)

A hálátlanság valószínűleg egyik legellenszenvesebb rossz tulajdonságunk. Azt fejezi ki, hogy az ember nem hajlandó tudomásul venni: Isten ill. mások jóságának, bőkezűségének elfogadása kötelezettségekkel jár, csak elvesz mindent a viszonzás szándéka nélkül.

Mivel a lelki (szellemi-kegyelmi) ajándékokat Isten adja, ezért Ő gondoskodik arról is, hogy megfelelő időben felismerjük azt.

Ennek felismerése kétféle módon is történhet

1. Egyszerűen egy belső késztetést érzünk magunkban valamit megtenni, és amikor engedünk ennek, akkor új képességet ismerünk fel magunkban. Ha nem természetfeletti ajándékról van szó, akkor a felismert képesség a kezdeti állapotából még tovább fejleszthető és fokozható.

2. A felismerés másik része a gyülekezetre, közösségekre hárul. Isten a gyülekezet közösségére helyezte azt a kötelességet és felelősséget, hogy tagjaiban ismerje fel azokat a lelki ajándékokat, amiket Ő adott a gyülekezet fejlődése érdekében.

Ha bizonytalanok vagyunk a felismerésben, akár személyes életünkben, akár a közösség vonatkozásában, akkor kérjük Isten segítségét, és Ő biztosan választ ad. Az Istentől adott ajándék olyan, mint az iránytű, amely birtokosát a szolgálat és a teljes élet öröme felé irányítja.

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!" (Ján 15,16-17)

           Papa