Pazsag

(2007)

Szellem gyümölcse(i)

„A Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség (kedvesség), jóság, hűség, szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal 5,22-23).

Üdvösségünk egyedüli biztosítéka, amit kétezer éve Krisztus tett értünk a kereszten. Amint Péter fogalmazott: „Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is” (Csel 15,11). „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2,8-9).

Az üdvösség ígéretét Jézus által elnyert keresztény nem élhet anélkül, hogy a Szellem gyümölcse meg ne teremjen benne: "Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát." (Mt 12,33) - ami nap mint nap azt mutatja be az életünkben, amit Krisztus értünk tett. Hirdethetünk minden szent igazságot, de csak az életünkben megmutatkozó gyümölcsök képesek bebizonyítani, hogy Krisztusban vagyunk.

Mi a Szellem gyümölcse?

Gyümölcsöt csinálni nem lehet, a gyümölcs terem. És minden fán pontosan olyan gyümölcs terem, amilyen az a fa. Ezért hangsúlyozza nekünk Isten igéje, hogy a mi Istentől elidegenedett, megromlott természetünk nem tud olyan gyümölcsöket teremni, amik Isten minősítése szerint is jók lennének.

Sajnos igaz az a diagnózis, amit a mindenható Isten az özönvíz előtt a tőle elszakadt emberiségről mondott: „az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz.” Lehet ezt kimagyarázni, ez ellen védekezni, hosszú védőbeszédet is tartani, vagy az ellenkezőjét állítani, sajnos az élet azt mutatja, hogy ez történt, ilyenek vagyunk.

Istentől elvadult természetünk csak vad gyümölcsöket tud teremni. Ezeket a vad gyümölcsöket is felsorolja a Biblia itt, közvetlenül a szellem gyümölcse előtt. Így olvassuk ezt: „A test cselekedetei ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlóak. Ezekről mondom nektek, hogy akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” Isten országát csak azok öröklik, akik a szellem gyümölcsét termik. Ezért mondta Jézus, mivel ennyire megromlott a természetünk, hogy szükséges újjászületnetek (Nikodémus). Még neki is, még az erkölcsös embereknek is, még a jó embereknek is szükséges újonnan születniük Jézus szerint, mert másképp nem tudják a Szellem gyümölcsét teremni.

A Szellem gyümölcsét nem lehet sem neveléssel, sem tanítással, sem jutalmazással, sem fenyítéssel kicsikarni belőlünk. Mert amit a Szellem gyümölcseként jelöl meg a Szentírás, azok nem nemes emberi tulajdonságok, hanem krisztusi tulajdonságok. Krisztusi tulajdonságokat csak Krisztus maga tud felmutatni. Ezért írja Pál apostol az Efézusi levélben, hogy „hatalmasan erősödjék meg bennetek a belső ember az Isten Szelleme által, hogy Krisztus lakjék a szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy így képesek legyetek...” és jön egy felsorolás, hogy mi-mindenre. Krisztus lakjék a szívetekben hit által, és ebben a belső emberben hatalmasan erősödjetek meg.

Sok emberrel találkozom, akik eljutnak oda, hogy felismerik életük erőtlenségeit, sok helyzetben a tehetetlenségüket, és vágyakoznak valami több, valami jó után. Sokan elhiszik, hogy önmagukon tudnak segíteni. Különböző technikákkal, tréningekkel próbálkoznak, de mindenkinek rá kell jönnie, hogy a természetünket épp úgy nem tudjuk megváltoztatni, mint ahogy a próféta által mondta Isten: ha a párduc meg tud szabadulni a foltjaitól, akkor ti is meg tudjátok változtatni a lelkületeteket, a gondolkozásotokat. Nem tudjuk megváltoztatni. Ezért jött Jézus, hogy Ő adjon nekünk új természetet, mégpedig a saját természetét. És aki odáig eljut, hogy nem tudok alapvetően segíteni magamon, de engedem, hogy az Úr Jézus segítsen, behívom Őt az életembe, és azt mondom: mostantól kezdve te parancsolj, Uram, én pedig neked akarok engedelmeskedni, az ilyen ember kapja Isten Szentszellemét, kapja ezt az új természetet, és elkezdi teremni a Szellem gyümölcsét.

Érdekes, hogy egyes számban említi a Szentírás: ez a Szellem gyümölcse, nem gyümölcsei. De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, csak több szem van rajta.

Felismerhető a te életedben a Szellem gyümölcse? Amikor jönnek mások gyümölcsöt szedni, mert ezekre van szüksége mindenkinek, és ha van hiánycikk ezen a világon, akkor a Szellem gyümölcse. Erre vágynak a családunk tagjai, a munkatársak, mindenki, akkor lehet-e szedni az életed fájáról ilyen szeretetet, ilyen örömöt, ilyen békességet, ilyen jóságot, szívességet és a többit? Ezek nem velünk született tulajdonságok. Még csak nem is velünk született tulajdonságok javított változatai. Végképp nem arról van szó, hogy nagy önfegyelemmel egy ideig megpróbáljuk leplezni vagy fékezni a magunk hibáit és rossz tulajdonságait. Itt arról van szó, hogy a teremtő Szentszellem valami újat teremt a hívő életébe. Ez a Szellem gyümölcse.

Hadd kérdezzem: jó neked az, ahogy most élsz? Kiváló, első osztályú? Így kell csinálni? Vagy már le is mondtatok arról, hogy jobban lehet, sokkal jobban lehet? Sőt, egész másként lehet? Akiben Isten Szentszelleme lakik, az egész másként viszonyul: a közvetlen hozzátartozóihoz, az alkalmi ismerőseihez, az ellenségeihez.

SZERETET.

az olyan értékes, hogy az mindig jelen akar lenni. Istennek legmélyebb vágya oda irányul, hogy gyermekeit az Ő közösségébe vonja, hogy őket az Ő Fiával teljes közösségben lássa, és a Krisztusban teljesen a jelenlétében bírja őket, ahogy Maga a Krisztus is Isten jelenlétében van.

Nem létezhet élet Isten (szeretet) nélkül. Aki arra vágyik, hogy isteni szeretet töltse be és hassa át a tetteit, ezt egyedül Istentől várhatja. Nincs más forrás. Honnan is kaphatnánk szeretetet, ha nem odafentről? Képesek volnának a pusztán fehérjéből, szénből, vízből vagy csak atomokból és molekulákból álló lények a szeretet kifejezésére? Hogyan szerethetnének ezek az alkotóelemek, bármilyen pontossággal is legyenek összeszerkesztve? Akármilyen nagy mester is egy festő, veheti a lehető legtökéletesebb festéket és vásznat, az ember által festett virág nem kelhet életre, nem mehet végbe benne fotoszintézis, nem hozhat magot. A szén, a víz és a fehérje önmagában és önmagától nem kelhet életre, és egyáltalán nem képes a szeretetre. A szeretet csak olyan forrásból származhat, amely önmagában és önmagától ismeri a szeretetet, és tovább is tudja azt adni. Természetesen Isten ez a forrás (lásd: 1Jn 4,8).

Egy lényeges kérdésre azonban meg kell találnunk a választ: Mit értünk „szeretet” alatt? A szót már olyan széles körben használjuk, annyira elcsépeltté vált, hogy számos dologra és érzésre is utalunk vele, amely nem írható le a kifejezéssel. A Szentírásban azonban találunk olyan verseket, amelyek segítenek megérteni a szeretetnek mint a Szellem gyümölcsének bibliai jelentését.

Olvassuk el Jn 3,16; 15,13 és 1Jn 3,16 verseit! Mi az a fontos tényező, amely segít megismerni a szeretet természetét olyan értelemben, ahogy a Szentírás használja? Hogyan világít rá ez a gondolat arra, hogy a Szentszellemtől származik „az Istennek szeretete”, amely kitöltetett a szívünkbe (Róm 5,5)? Itt arra a szeretetre gondoljunk, amiről a Róma 5,5-ben Pál ír. „Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentszellem által, aki adatott nekünk.” Az újjászületett ember kapta Isten Szentszellemét, és az ilyen emberbe mintegy kitöltetik az üres vagy önszeretettel, személyválogató szeretettel teli szívébe az Isten szeretete. És csak ez a szeretet képes arra, hogy például az ellenségeit is szeresse.

ÖRÖM ÉS BÉKESSÉG

Könnyű félreérteni azt a gondolatot, hogy az öröm és a békesség a Szentszellem gyümölcse. Világunk bűnös, mi is bűnös emberek vagyunk, mindannyian szenvedünk a bűn következményei - betegség, veszteség, elválás, félelem, aggodalom, bizonytalanság - miatt, és még folytathatnánk a sort. A keresztények sem mentesülnek a fájdalmas küzdelmektől, amelyek a bűnös világban gyötrik az embereket. Jézus szenvedett, és mi is szenvedünk. Mivel azonban keresztények vagyunk, velünk valaminek mégis másként kell lennie. Sokan úgy gondolják, hogy a fájdalmat és a szenvedést a természet céltalan, vak erői okozzák, esetleg balszerencse, netalán gonosz szellemek haragja. Nekünk azonban napról napra abban a tudatban kell élnünk, hogy élő Istent szolgálunk, aki szeretetben is gazdag. Jól ismeri a helyzetünket, szeret, törődik velünk, számon tartja gondjainkat. Földi élete idején Őt sem kerülte el a baj (Ézs 53,3; Mk 15,15; Jn 11,35; Zsid 4,15; 1Pt 4,1).

De ne feledjük, az öröm és békesség mint a Szellem gyümölcse nem azt jelenti, hogy állandóan boldogságot érzünk. Az ad örömet és békét - még akkor is, ha éppen nem érzünk boldogságot, vagy ha a körülményeink nem mondhatóak rózsásnak -, hogy tudjuk: Isten mellettünk áll, és ígéri, történjék bármi, semmiképp nem hagy el.

Mit mondhatunk a következő szövegek alapján, miért legyen mindig öröm és béke - ha nem is mindig boldogság - a keresztény életében, függetlenül az adott körülményektől? Mt 6,31-32; Róm 8,28; Fil 4,11-13; 1Jn 4,8; Az az öröm, amit itt említ, az, amire Jézus utalt: „Az én örömömet adom nektek (mondta a benne hívőknek), hogy a ti örömötök teljes legyen.” Nem alkalmi kis örömöcskéket ígér, amikről Tóth Árpád írja: az öröm illan. Ez nem illan. Ez az öröm betölti a hívő szívét akkor is, ha például gyászol és a zsebkendője után nyúl és törölgeti a könnyeit. Ez az öröm nem illan el a legnagyobb nyomorúság közepette sem. Sőt, azt mondja Jézus: azért adom, hogy a ti örömötök teljes legyen, hogy még ki is csordul. Még másnak is jut belőle.

BÉKETŰRÉS, BÉKESSÉG

Eredeti jelentése: „türelem”, „kitartás”, „állhatatosság”, „szilárdság” és „késedelem a bosszúállásra”.

Milyen értelemben tekinthetjük a „béketűrést” olyan tulajdonságnak, amiben isteni jellemvonás tükröződik? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? Róm 2,4

Mit tudhatunk meg a következő példák által Isten „hosszútűréséről”? A béketűrés azt jelenti, hogy elviselünk valamit, sőt sok mindent, méghozzá anélkül, hogy szóval vagy tettel igyekeznénk elégtételt venni magunknak.

Béketűrésünk, legalábbis részben, abból ered, hogy tudjuk, milyen türelmes velünk az Isten. Mi lenne, ha Ő is úgy bánna az emberekkel, mint ahogy gyakran egymással bánunk? Szerencsére Isten nem így viszonyul hozzánk. Hibáink ellenére türelmes, ezért legyünk mi is türelmesek másokkal! Ha a tükörbe nézve valós színben látjuk magunkat, és tudjuk, hogy Isten szeret és elvisel annak ellenére, amit a tükörben látunk, akkor talán bennünk is jobban megmutatkozik a béketűrés gyümölcse.

Mennyire voltunk béketűrők mostanában, amikor dühített valaki, akit „nehéz szeretni”? Milyen változás kell ahhoz, hogy úgy tudjunk másokkal bánni, ahogy Krisztus bánik velünk? Ez a békesség, amiről itt szó van, az, amit Jézus kínál az övéinek. Azt mondja: „Az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, mint a világ adja.” Ez az a békesség, amiről Reményik Sándor azt írja: lehet, hogy valakinek nyugalma nincs, de békessége van. A körülményei miatt éppen nincs nyugalma, de a békesség akkor is megmarad a szívében, ha az ez a békesség.

SZÍVESSÉG, JÓSÁG

Mit jelent a „szívesség” és a „jóság”? Milyen az az ember, akiben megvan a Szellemnek ez a két gyümölcse? Az is érdekes (ha eddig még nem figyeltünk volna fel rá), hogy a Szellem gyümölcse mind Jézus jellemének bizonyos vonásait tükrözik. Tekintsük át újra, amit eddig a Szellem gyümölcséről elmondtunk: az adott tulajdonságok minden esetben megtalálhatóak Jézusban. Amikor tehát Krisztusra nézünk, a szívesség és jóság lehető legnagyszerűbb példáját láthatjuk, hiszen tökéletesen megmutatkoznak ezek a tulajdonságok Jézusban. Így tehát minél inkább megteremjük a Szellem gyümölcsét, annál inkább hasonlítunk Jézusra.

Abban is láthatjuk jóságát, hogy mások javát kereste, ezért megtagadta az ételt önmagától. Vagy amikor a szamaritánus asszonnyal beszélgetett (Jn 4,5-42), majd pedig a házasságtörő asszony esete (Jn 8,3-11) is példázza: a szelídséghez hozzátartozik, hogy udvariasan, tisztelettel bánunk az emberekkel, még akkor is, ha helytelenül cselekedtek. Gondoljunk újból a kiválasztott történetekre! Mit mondhatunk ezekből kiindulva, min kellene változtatni az életünkben? A szívesség több mint a kötelesség teljesítése. A szívesség a szeretetnek az egyik válfaja, amikor a kötelességteljesítésben a szíve is benne van valakinek, mégpedig az új szíve, amit a Szentszellem teremtett. A jóság azért különös, mert Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: senki sem jó, csak egy, az Isten. De ez mutatja, hogy az újjászületett emberben isteni tulajdonságok jelennek meg, és ezért merte leírni Péter apostol levele elején, hogy isteni természet részeseivé lettetek a Szentszellem munkája nyomán az újjászületésében.

Jóság, ez Isten Szelleme által ajándékozott és megvalósított szívbeli beállítottság. Ez olyan szembetűnő vonása az Isten magatartásának az emberrel szemben, hogy Pál a Róm 2,4-ben az Ő jóságának „gazdagságáról” beszél. „És ami az Istennek jóságát a legjobban dicséri, azt pedig az Úr maga mondja a Luk 6,35-ben „Mert Ő jótevő a háládatlanokkal és gonoszokkal szemben”.

A HIT, HŰSÉG

Olvassuk el Ef 2,8-at! Honnan származik a hit e szöveg szerint? A „hitnek” és „bizalomnak” fordított szavak ugyanabból a görög szóból erednek. Érthető is, hiszen először hinni kell valamiben, hogy bízni is tudjunk benne. Lehetséges sok pénzt keresni olyan munkával is, amit ki nem állhatunk, vagy meggyógyíthat olyan orvos is, akiben nem bízunk, de nem hihetünk olyan istenben, akiben nem bízunk. A hit és a bizalom egymástól elválaszthatatlan.

A hit ajándék és a Szellem gyümölcse, de nem természetfölötti módon ruházza ránk Isten, miközben mi vidáman éljük az életünket. Csak úgy tarthatjuk meg, ha naponta erősítjük Isten iránti szeretetből, és azért, mert tudjuk, mit tett értünk az Úr. Ha nem ápoljuk, tápláljuk, védjük és erősítjük hitünket, puszta elgondolássá silányul, ami végül még hitetlenségbe is fordulhat. „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (Zsid 3,12). Mitől erősödik, és mitől gyengül a hitünk? Gondolkozzunk el azon, hogy a válaszunkból mi következik!

szelídség és aZ ÖNURALOM

A szelídségéről ismert emberről Krisztus azt mondja, hogy meg lehet bízni benne. Fegyelmezzük és tartsuk kordában értelmi képességeinket. Mindenki képes lehet az önuralomra. Úgy tehetünk szert rá, hogy akaratunkat fenntartás nélkül Isten oldalára állítjuk, Isten akaratát saját akaratunknak tekintve.

Szelídség, nem azt jelenti, hogy mindenre hallgatunk, különösen nem azt, ha valami gonoszról van szó. A bűnt nem szabad takargatni, hanem nevén kell nevezni. De a szelídség inkább elszenvedi az igazságtalanságot, minthogy igaztalanságot cselekedjen.

Beteljesedett az, amit Jézus ígért, de nem egészen értették az ígéret tartalmát, amikor elhangzott. Azt mondta nekik: kaptok erőt, amikor a Szentszellem eljön reátok, és tanúim lesztek. Átélték azt, amivel Pál apostol az ifjú Timótheust bátorította, hogy nem a félelem szellemét adta nekünk az Isten, hanem a szeretetnek, az erőnek és a józanságnak a szellemét. Senki nem látta, hogyan töltetett ki a Szentszellem, de az erejét, a munkáját, a hatását kétségbevonhatatlanul tapasztalták magukon meg egymáson. Mint ahogy senki nem látja, hogyan terjed az elektromosság a vezetékben, de az erejét, a hatását, a munkáját kétségbevonhatatlanul lehet mérni.

A Szentszellem jelenlétét ma is ugyanígy tapasztalhatjuk meg. Aki kapja Isten Szellemét, annak az életében Jézusra jellemző tulajdonságok jelennek meg, elkezd előbb-utóbb szolgálni Jézusnak és hasznos lesz másoknak. Azt az előbbit, hogy jézusi tulajdonságok jelennek meg rajta, a Szentírás a Szellem gyümölcsének nevezi.

             B.A.