A Jelenések könyvének leírása egy apokaliptikus állapotot tár elénk. A keresztény apokaliptika megértéséhez ismerni kell a zsidó apokaliptika világát, amely történetileg megelőzte keresztény rokonát. Anélkül, hogy túlságosan belemélyülnénk az apokaliptika nem egyszerű, de nagyon is bonyolult és összetett világába ez alkalomból elégedjünk meg annak egy pár általánosan megfogalmazható jellegzetességével. A zsidó apokaliptika főtémája a végső idők isteni titkainak leleplezése. De érdeklődést mutat az emberi élet és a történelem végső kérdései iránt is. Az apokaliptika egyik jellemvonása vaticinia ex eventu = a már megtörtént események jövendölésszerű elbeszélése. Az apokaliptika és prófécia közös vonása a történeti érdeklődés. Másfelől viszont az apokaliptikában egyfajta dualizmus is észlelhető, ami azt jelenti, hogy hatalmas harc folyik a sátán és az Isten angyalai között. De nacionalista is az apokalitika, a kegyes Izraelt szembeállítja a többi néppel, ugyanakkor univerzalista, mivel a többi népeket sem zárta ki az eszkatológikus üdvjavakból.

A keresztény apokaliptika két jelentős ponton tovább építette az ószövetségi prófécia eszkatológikus üzenetét, ám ezen felül Istenországa eljövetelét és a feltámadást hangsúlyozza. Tehát az újszövetségi apokaliptika formailag a zsidó apokaliptika jegyeit viseli magán víziókban, esszeneus képekben, metaforákban. Egy fontos dologgal kiegészül viszont, ami már krisztológiai jelleg.

És most röviden vizsgáljuk meg a felolvasott bibliai szakasz értelmét. A négy első trombitaszót követő eseményekben az egyiptomi csapások ismétlődése figyelhető meg. Ezúttal viszont a különbség az, hogy ezek a csapások nem csak földi vonatkozásúak, hanem kozmikus méretekre vetítődnek ki. E mellett megfigyelhető a katasztrófák súlyosságának fokozódása. Az első ítélet kiterjed az egész mindenségre, átfogja a földet, a tengert, az édes vizeket és az égitesteket.

Az első angyal trombitájának szavára a 7. egyiptomi csapás ismétlődik meg. Jégeső, pusztító villámokkal írtja a fák és a növények 1/3-át. Ezzel arányosan zsugorodik mindaz, ami az embernek eledelt ad. A Föld, amit az ember mint kertet művelt hajdanán, felégetett földdé lesz.

A második angyal trombitálása közben égő, hegyhez hasonló nagy tömeg vettetik a tengerbe és annak harmadát vérré változtatja. A vizek vérré válásának ismétlődése nem új keletű a Bibliában. A Vezúv Kr.u. 79-ben történő kitörése csak háttérül szolgálhat a képnek, és nem szorítkozik annak leírására. A halak tömeges pusztulása, a flotta és az éppen ott tartózkodó emberek pusztulása mutatja, hogy a természet ellensége lett az embereknek.

A harmadik angyal trombitája már az a vízió, amely nem kapcsolódik az egyiptomi csapáshoz. A csapás a menny felől jön, ez a jele annak, hogy ezúttal Isten ítéletéről van szó. A csillag neve ASPINTOS. Szabadon képzett név. A lezuhant üstökös hatására utal. "A csillag neve üröm…" az ARTHEMISIA ASPINTHIUM növény keserű ízű kivonatára utal, ami különben nem mérges. De mint vallási szimbólum méregnek számít. Az Istentől való elszakadás, a fájdalom, az ítélet és keserűség szimbóluma.

Miért vázoltam fel mai istentiszteletünk alkalmából ezt az apokaliptikus hátteret? Hogy elmondhassam, amit különben már hetek óta ti is tudtok Kedves Testvéreim, hogy sajnos meg kellett ismerkednünk a ciánzuhataggal is. Olyan, mintha a semmiből jött volna (de nem a semmiből, máshonnan érkezett.) Hullócsillagként érkezett és csapott le a mindennapi életét élő, mit sem sejtő tájra.

És ez a ciánzuhatag a gyűlölet kitörése volt. A technológia állította elő, amely mindig úgy tesz, mintha nem tudná, mit csinál. Textus: "A 3. angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira. A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak."

Egyelőre még csak a halak halának meg, és a kagylók és a csigák, meg a rétisasok, meg az őzek, és velük együtt minden más parányi lények. És mindez nem metaforikusan értendő, hanem szó szerint. A cián abban a töménységben ahogy érkezett és meg kellett ismerkedni vele, az maga a gyűlölet.

Hetek óta próbálják megmagyarázni nekünk, a szennyezést előidéző szomszédaink, sőt a távoli Ausztrália képviseletében ott dolgozók, hogy a módszer, amit alkalmaztak jó, de emberi, sőt, természeti véletlenek közrejátszása okozta a bajt.

Mostanában sokat tűnődöm azon, hogy vajon még meddig magyarázzák ezt nekünk, és meddig kell ezt tudomásul venni? Míg kietlen és üres lesz újból a Föld? A tény viszont az, hogy egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni azt, hogy ahol ciánmocsarakat telepítenek, mint Nagybányán az AURUL Rt. És az ESMERALDA EXPLORATION, ott a gyűlölet tengerét akarják létrehozni.

Nem is olyan nagyon tudat alatt. Nem állítok én olyat, hogy a Tisza meggyilkolása lett volna a cél, vagy a földdel szembeni gyűlölet vezette azokat, akik így tettek. Hanem azért szólok, mert a tudományosság, a fejlettség ellenére is, hasonló dolgok következhetnek be.

A Föld kitűntetett hely voltát, mindenkinek tudomásul kell venni. Isten úgy akarta, hogy naprendszerünkben legyen egy bolygó, amin ÉLET van. Magasabb rendű, mint máshol. Mert ez így tetszett Istennek, mert ez volt benne teremtő Tervében és akaratában. És nekem ne bizonyítsa be senki, hogy a Föld csak ugyanolyan égitest, mint a többi bolygó, mert tudom, az ilyenek addig nem nyugszanak, míg a Föld felszínét olyanná nem teszik, mint amilyen ma, most a Holdé, vagy a Marsé.

Napok óta látjuk a TV-ben, halljuk a Rádióban, hogy a tiszai agyagban az élet nyomaira bukkantak. Örvendetes hír: arra emlékeztet, amikor azt hitték, hogy az élet jeleire bukkantak a Marson.

És tegyük fel az egyáltalán nem szónoki kérdést. Kik mérgeztek, kit?

Egy román bányavállalt és a már említett cég Ausztráliából. Hogy kerül az utóbbi ide? Először is ki sem akarták adni nekik a román hatósági szervek a ciánozási engedélyt. De egyszer csak feltűnt egy úr: Virgil Magureanu, a román hírszerző szolgálat egykori igazgatója, és egyből lett engedély. És lett termelés, és lett méregzuhatag, mely először egy barna patakon, majd a Zazaron, aztán a Láposon, és a Szamoson át a Tiszán lezúdult, és ezzel elindult a halál dominójátéka. És ekkor már szem előtt nem volt semmi csak az ARANY, az Aura sacra fames = a pénz utáni átkozott vágy.

Teológiai körökben sokat hallani a vitatott kijelentést, mi szerint: "A filozófia a teológia szolgálólánya." Szerintem a tudománynak is az élet szolgálólányává kell válnia, és nagyon fontos az, hogy nem valami elmúlt életnek, hanem a földi életnek, ami az isteni erő évmilliók alatt hozott létre. Ez fáradozást, bátorságot, meg nagyon sok munkát igényel tőlünk, hogy ne teljesedjen be soha a Jelenések könyve látnokának jövendölése, úgy, amint azt hallottuk.

Van egy indián közmondás, mely szerint "Ha lelőtted az utolsó bölényt a földekről, az utolsó madarat az égről és kifogtad az utolsó halat a vizekből, megeheted az összes pénzed." Ámen.

Kászoni József
lelkész