A budapesti Nagy Ignác (volt Koháry)
utcai unitárius templom
és egykori bérháza építésének vázlatos története

1882-ben írásban fordult a budapesti unitárius egyházközség presbitériuma nevében Hajós János gondnok, Derzsi Károly lelkész Budapest Főváros vezetőihez, hogy adományozzon egy telket, mely alkalmas lenne az építendő templom számára. A Tanács a pesti oldalon kijelöli az Alkotmány utca és Koháry utca sarkán levő 600 négyszögöles területet. (...)

Ezeket az akkoriban még a város szélén levő üres telkeket raktárok részére adta bérbe a Főváros. A Lipótváros külső része volt ez a terület, mely később jelentős palotákkal épül be: Törvényszék, Földművelési Minisztérium, Kereskedelmi Akadémia, és nem utolsósorban itt fog emelkedni a Steindl Imre által tervezett Országház. Ezeknek érdekében rendezik már a telkeket, szélesítik az utakat. (...)

Időszerű, hogy méltó és alkalmas építőművészt keressenek. Így esett a választás Pecz Samu műegyetemi tanárra és ismert építészre, aki hamarosan el is készít egy neogótikus stílusú, nagyszabású épülettervet, mely impozáns homlokzattal és bejárattal néz az Alkotmány utcára. Ez volt az I. számú terv. Közben a gyülekezet nagy küzdelmet vív, hogy előteremtsék a megfelelő anyagi alapot a terv kivitelezésére. Rá kellett azonban jönniük, hogy a példátlan és önfeláldozó adakozás bel- és külföldi hittestvéreknek részéről, nem elégséges a szükséges anyagi alaphoz. Más megoldást kellett keresni a terv módosításával.

Az egyházközség felhagyott tehát azzal a tervével, hogy csupán templomot és paplakot épít, hanem ehelyett - az akkor már másutt is gyakorolt megoldáshoz folyamodva - olyan, arányaiban nagy házat tervez, melyben külön templom és paplak is legyen ugyan, de emellett jövedelmező bérház gyanánt is szolgáljon. Ennek érdekében ismét a Fővároshoz folyamodtak: engedné meg, hogy a telekre bérházat is építhessen. Ezt a Főváros meg is engedi azzal a kikötéssel, hogy a bérházzal kapcsolatosan építendő templom valóságos templom jelleggel bírjon. Keresni kellett egy olyan vállalkozót, aki előlegezné az építkezés költségeit. A megegyezés létre is jött Holtzpach A. és fiai céggel, a főváros egyik legtekintélyesebb vállalkozójával. A feltétel az, hogy a cég 50 évig élvezi a bérház jövedelmét, mely idő után az egész épület az egyházközség tényleges birtokába megy át, továbbá az, hogy az egyházközségnek jogában van a szerződés értelmében az épületet az 50 év lefolyása előtt is bármikor megváltani. (...)

A fővárosnak benyújtott terv fogadtatása - az 1889. VII. 13-án kelt irat tanúsága szerint - kedvező volt: "... az alaprajz után ítélve, az építendő templom bele fog illeszkedni az Alkotmány utca házsorába, az építendő Országházhoz vezető útvonal keretébe, úgy a küldísz, mint a méretek szempontjából, az épület terve nem esik kifogás alá..."

1889. III. 5-én az egyházközség építési engedélyt kér a Fővárostól. A kapott engedélyhez a Közmunkák Tanácsa is hozzájárul. 1889. április végén fogtak hozzá Pecz Samu II. számú terve alapján az építéshez, és 1890. október hó 26-ára a templom felszentelését is kitűzhették.

Pecz Samu műépítésznek nem volt könnyű feladat megoldani a főváros hatóságának azt a kívánságát, hogy a templom jelleg a majdani épület külsejében határozottan kifejezésre jusson. Összhangba kellett hozni ugyanis a templom rendeltetésének megfelelő stílusát a hozzá kapcsolt bérház világi formáival. A terv szerint az épület főhomlokzata a Koháry utcára került, a templom pedig a 2. emeletre. A főhomlokzat közepén kellett kiemelni a templomjelleget, míg a másik két utcára szóló rész tisztán bérház képét mutatja. Tehát építészeti eszközökkel fejezi ki az épület két funkcióját. Támpillérekkel keretezve emlkedik ki a homlokzat közepe, melyen hatalmas, gazdagon tagolt gótikus színes ablak tölti ki a teret. Fölötte az oromzatban pedig a rozetta. Végül a tetőből kimelkedő huszártornyok jelzik egyértelműen, hogy mögötte templom helyezkedik el. Ugyanakkor a templom és bérház szerves egészet képez. A templom mérete szerény, 200 személy befogadására készült.

Miután az építőművész a fővárosban többféle templomépületet is tervezett, tanulmányokat végzett a különféle liturgiai eljárások terén. Így jutott arra az elhatározásra, hogy tapasztalatait egy írásos tanulmányban foglalja össze. A Hollán-díjjal jutalmazott munka a protestáns templomok építéséről szól. A reformáció révén ugyanis bizonyos változások váltak szükségessé a templomépítészet terén. A hagyományos keresztény templomépítészet jellegének megőrzése mellett, a leegyszerűsödés jelei mutatkoznak. A liturgia főkövetelménye itt a prédikáció és az úrvacsoraosztás. Ezek érdekében szükségessé váltak bizonyos építészeti átrendezések. A szószéket úgy kellett elhelyezni, hogy a hívek a prédikációt teljes mértékben követni tudják, az úrasztalát pedig körülvehessék. A prédikációt hallani, a lelkészt pedig látni kell. Ezért kell a szószéket és az úrasztalát a központba helyezni. Építészetileg ezért a centrális elrendezést tartja ideálisnak. Megjegyzi azonban, hogy a kis méretű templomok esetében a hosszhajó-alaprajz is alkalmazható, hiszen a fenti két fontos követelménynek is eleget tud tenni. A Koháry utcai templom tervezésében az utóbbi megoldást választotta.

Az egyhajós templom sokszögű lezáródással végződik. Itt áll a szószék és előtte az úrasztala, falaiba pedig öt, gótikus ívelésű színes ablak került. Szemben vele, a hosszhajó másik végében, az utcai homokzat felől az orgonakarzat épült, a nagyméretű színes ablakkal és a rozettával.

A templom boltozati rendszere - Pecz szavait idézve: "... a csatlakozó bérház főfalainak megfelelően olyképpen van beosztva, hogy minden főfal egyszersmind a boltozás gyámolító rendszerébe is bele van vonva. Ez által a templom nemcsak külsőleg, a párkányok s a kiszögelés beosztása által van az épület rendszerével összeegyeztetve, hanem belsőleg is, az alaprajz elrendezésében belső szerves összefüggés létesíttetett."

A Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárában őriznek egy Pecz Samu kéziratot, melyben magyarázatot ad arra is, hogy miért volt szükséges a templomot a Koháry utcában a 2. emeletre hozni: "... mert az aránylag kis templomot nem lehetett egy háromemeletes háznak megfelelő magassággal készíteni, sem pedig a földszinten elhelyezett templom fölé bérhelyiségeket helyezni." Itt említi azt is, hogy az építő költség 600.000 korona volt.

A francia koragótika szellemében készült templom a maga egyszerűségében, ablakain beáramló egyenletes világításával harmonikus egységet teremt. Az épületet sajtolt téglaburkolat borítja, és a nemes sóskúti, piszkei kövek felhasználásával változatosságot nyújt.

A templomhoz feljárás a nyílt előtérrel bíró Koháry utcai bejáraton át történik. A bejárattal szemben, bent a falon, egy márványtábla örökíti meg Dávid Ferenc emlékét, mely Iván László kezdeményezésére 1929-ben, Dávid Ferenc halálának 350. évfordulója (1579-1929) alkalmából készült. Innen jobbra és balra, kétkarú lépcsőház vezet az emeletekre. A jobb oldali lépcsőház 2. félemeleti fordulójában Dávid Ferenc vallásalapító, első püspök mellszobra Szamosi Soós Vilmos szobrász műve. A templomhoz vezető lépcsőknek megfelelően két bejárás vezet a templom hajójának oldalfalaiban. A lépcsőházak egyben a bérlakásokhoz is vezetnek. Az épület belsejének felszerelése az egész elrendezés építészeti hangulatának is megfelel.

Az épület földszintjén egykor kávéház, az Alkotmány utca felől pedig három bolt is volt. Az udvar fásítva. Az egykori leírások szerint, az épület I. emeletén 7 lakás volt, a II. és III. emeleten ugyancsak 7-7 lakás és a templom helyezkedik el.

Az építkezésnél, a berendezésnél a főváros legjobb nevű iparosai működtek közre. A Holtspach cég vállalta az építést, és végezte a föld- és közműves munkát. Az összes munkálatok kivitelének vezetését Majorossy Géza helybeli építőmester teljesítette.

A templom berendezése Pecz Samu tervei alapján történt. Az asztalos munkák (szószék, úrasztala, padsorok, karzat) Thék Endre végezte. Az orgonaházat Ruprecht Károly, az orgonát Dangel Antal és fiai készítették, Aradról.

A II. világháborúban az épület és templom megsérült, így a tetőzet, tornyok és a színes ablakok nagy része. A szószék körüli elpusztult ablakszemek megmaradt ép részeiből sikerült a karzati nagy üvegabalkot kiegészíteni. A háború után a szószék körüli törött ablakokat előbb sima fehér üvegtáblákkal sikerült pótolni. Ezeket élénkítette előbb dr. Kaplay Imréné által adományozott két címerkép - az erdélyi régi és az új nemzetközi unitárius. A két címerkép Pituk József jeles üvegfestőművész műve. Végül az Amerikában élő Bartók Péter nemes adományából sikerült a szószék körüli összes fehér ablakszemeket a régiekhez hasonló stílusú színes ablakszemekkel kicseréltetni, megőrizve két oldalon a címerképeket is.

Az orgona sorsa viszont a háborús viszonyokban úgy fordult, hogy az 1940-es évek elején a javításra szoruló orgonát Pécsre szállították, onnan, javítva, darabokra szétszedve, gondosan ládákba csomagolva, visszaküldték Budapestre, éppen az ostrom idejére. Aztán a háború okozta ínséges időkben, sajnos, a ládákat és a sípok farészeit eltüzelték. A megmaradt fémrészek újabb rendbehozatala oly nagy költséget jelentett volna, hogy egyházközségi határozat alapján ezeket értékesítették, és részben külföldi unitáriusok támogatásával, helyette egy Hammond-féle villanyorgonát vásároltak.

Az épület államosításakor az egyházközség tulajdonában maradt a templom mellett a két lelkészi lakás, iroda, a gyülekezeti terem, az egyházi könyvtár és levéltár elhelyezésére szolgáló helyiségek. Jelenleg az épületben van a Magyarországi Unitárius Egyház központi hivatala is. (...)

Kaplayné dr. Schey Ilona