Földrajzi elhelyezkedés

Dombóvár város Tolna, Baranya és Somogy megye találkozásánál, Tolna megye délnyugati csücskében, a Kapos folyó mellett fekszik. Tolna megyéhez tartozik, de vonzáskörzete túlterjed a megyehatárokon.

A város körzetében több tájegység találkozik: idáig nyúlik a Külső-Somogyi-dombság déli része, a város egyes területei a Kapos-völgyben fekszenek, a Szőlőhegy a zselici dombok alján helyezkedik el, s város közelében húzódnak kelet felől a Tolnai-Hegyhát és a Völgység dombsorai, de jól láthatók a város egyes helyeiről a Mecsek csúcsai is.

Dombóvár közlekedése jól kapcsolódik az országos rendszerekhez. A Dél-Dunántúl kiemelt vasúti csomópontja, a vasút a 19. század utolsó harmadától fontos szerepet játszott a település életében. A Budapest-Pécs és a Budapest-Kaposvár-Gyékényes fővonalak csatlakozási illetve elágazási pontja. A főváros IC-vonatokkal 2 órán belül elérhető. Dombóvárról Bonyhád-Bátaszék és Komló felé is indulnak vonatok. A gyékényesi vonal összeköttetést biztosít Horvátország és Olaszország felé.

A közúti közlekedésben a 61. számú fő közlekedési, illetve a 611. számú út csatlakozik a városba. A 61. számú út összeköttetést biztosít Nagykanizsán, Letenyén keresztül Horvátországba, s tovább Olaszországba, Dunaföldváron keresztül az Alföldre. Tamásinál a 65. számú főútra letérve 1 óra alatt érhető el Siófok, a Balaton. Alsóbbrendű utakon közelíthető meg Bonyhád, illetve Hőgyészen keresztül a megyeszékhely, Szekszárd. Az út időtartama Szekszárdig gépkocsival 1 óra. A 611. számú út Sásdon keresztül Péccsel köti össze Dombóvárt.

Gazdasági élet

Dombóvár gazdaságában a vasút megjelenéséig a mezőgazdaságnak volt döntő szerepe, ezen belül elsősorban az Esterházy-uradalomnak. Az 1960-as évektől a termelőszövetkezet volt a meghatározó, de 2001-ben ez felszámolásra került és vagyonán különböző gazdasági társaságok keletkeztek. Ezen mezőgazdaságnak az alapját a kitűnő minőségű földek adják.

A szántóterületek átlagos AK értéke: 31,7.

Dombóváron 1999-ben 1694 vállalkozás működött, közülük 190 a korlátolt felelősségű társaság, 16 a szövetkezet, 213 a betéti társaság és 1231 az egyéni vállalkozás. Természetesen ezek a számok állandóan változnak, vállalkozások szűnnek meg, és újak indulnak.

A kereskedelmet 402 üzlet képviselte, közülük 71 árusított élelmiszert. A vendéglátóhelyek száma 124, amelyek különböző színvonalat képviselnek, és más-más fogyasztói kört céloznak meg. A kereskedelemben még midig fontos szerepet játszik az ÁFÉSZ, bár sok üzletét bérleti formában működteti, többségbe került a magánszektor, de megjelent a multinacionális kereskedelem is a Penny Market formájában és egyes üzletláncokban.

Az ipar elsősorban a konfekció- és a műanyagipar, a fémfeldolgozás, fémvégtermékek előállítása: csavargyártás, tűzihorganyzás és az összeszerelés területén jelentős. A nagyobb ipari cégek közül megemlíthetők a Pasha Ipari és Kereskedelmi Rt., a DMK Dombóvári Műanyagipari Kft, a KIPSZER Tűzihorganyzó és Vasszerkezetgyártó Kft, a Rutin Kft., az UNIWATT Kft., a Pátria Nyomda, a MÁV FAVÉD Kft.

A jövő szempontjából fontos szerepe lehet a Dombóvári Ipari Park és Logisztikai Szolgáltató Központ Kht-nak, amelyet több önkormányzat és megyei szervezet alapított. A társaság Kaposszekcső közigazgatási területén működik, félúton Dombóvár és Kaposszekcső között. A 26 hektáros terület elhelyezkedése kedvező, hiszen a régió egyik legforgalmasabb közútja, a 611-es mellett fekszik. A terület infrastrukturális gerinchálózata adott, jelenleg a belső hálózatok építése van folyamatban.

A pénzügyi szolgáltatást több bank jelenléte adja a városban. Közülük a lakosság számára a legfontosabb az OTP, amely új székházát jelenleg építi a város központjában. Az egyesüléssel létrejött új Kereskedelmi és Hitelbank épülete minden igényt kielégít.

Két takarékszövetkezet: a Döbrököz és Vidéke és a Vögység-Hegyhát bővíti a választékot.

Az 1990-es évek elejétől a gazdasági életben az egyik legnagyobb gond a munkanélküliség, ami a fogyasztásra és a város fejlődésére is rányomja bélyegét.

Településtörténet

A terület kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezik az ember megtelepedéséhez, s az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy mind a kő-, mind a bronzkorban lakott hely volt. Fontos utak vezettek itt a rómaiak idejében Pécsről Győrbe és Óbudára, a rómaiak jelenlétét ugyancsak sok lelet bizonyítja. Az V. század idején „eltűnt” város: Iovia is a környéken lehetett.

A honfoglaló magyarok szláv lakosságot találtak itt, valószínűleg szláv eredetű a város nevének előtagja, a Dombó szó, ami származhat a dombu "tölgy" jelentésű szóból. A környék hamar benépesült, ezt bizonyítják a feltárt honfoglalás-kori sírok. Első ismert erődítménye a mai Szigeterdőben az elmúlt években feltárt téglából épült vártorony, ami a 12. században már állt. Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült másik vár romjai, amit ma Gólyavárként emlegetnek. A vár a Kőszegiek 1319. évi veresége után Károly Róbert birtokába került, aki a Csák nemzetségbeli Péterrel más várakért elcserélte. Az új birtokos család a helynév alapján Dombainak nevezte magát. Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén Werbőczy Imre szerezte meg, s a török tőle foglalta el döbröközi várával együtt az 1543-44. évi hadjáratban.

A török hódoltság idején a koppányi szandzsák egyik kerületének (nahije) központja, s a török állandó katonaságot tartott benne. A török kiűzése után a várat felrobbantották, köveinek nagy részét széthordták, mára csak két falcsonk látható belőle.

Mint Tolna megye területének környező részeit, Dombóvárt is herceg Esterházy Pál nádor vásárolta meg, birtokközponttá tette, s ettől kezdve az Esterházyak 1944-ig fontos szerepet játszottak Dombóvár életében. A lakosság az új település első házait a mai Kakasdombon emelte, majd innen terjeszkedett előbb északi, majd keleti irányba.

Az 1767. évi úrbéri összeíráskor Dombóváron már 112 család élt.

Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai Szótára című művében többek között az alábbiakat olvashatjuk: "Dombóvár magyar mezőváros Tolna megyében. ... Lakja 1200 kath., 80 zsidó, kath. paroch., derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, rétjei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges,..."

Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány vonal, majd folytatódott a Dombóvár-Bátaszék- Baja, a Budapest-Pécs, a Dombóvár-Veszprém vonal építésével. 1908-ra Dombóvár előnyös közlekedési helyzetbe került, s ez hatott az ipar fejlődésére is. Az addig mezőgazdasági jellegű településen megjelent a polgárság, s néhány évtized alatt a környék közlekedési, ipari és kereskedelmi központja lett.

A 19. század második felétől létezett egy másik közigazgatási egység is, Újdombóvár, amely eszmei község volt, az Esterházy-uradalom pusztáit fogta össze, majd 1913-ban nagyközséggé szervezték.

1895-ben az addig Tamási székhelyű dombóvári járást ketté osztották, s 1896-ban megkezdte működését a szolgabírói hivatal. 1902-ben a település neve Ódombóvárról Dombóvárra változott.

A mai Újdombóvár városrész kialakulása 1918-ban kezdődött, amikor az Esterházy-birtokból 200 kataszteri holdat kimértek 591 építési teleknek. Sok vasutas, kisember kezdett itt építkezni, és kinőtt a földből a Telep. A két település közigazgatási egyesítése 1946-ban történt meg.

A két világháború között megindult iparosodás nagy része is a mezőgazdasághoz kapcsolódott: konzervgyár, vajgyár, kendergyár.

Az 1960-as, 70-es években az ötéves tervek keretében több üzemben korszerűsítésre és új üzemek létesítésére került sor. Így jött létre a kenyérgyár, a kesztyűgyár, a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda, majd a Csavaripari Vállalat.

1970. április 1-jén Dombóvárt várossá nyilvánították, ami újabb lendületet adott az iparnak és a kereskedelemnek. Áruház, szálloda, művelődési ház, új iskolák épültek, torna- és sportcsarnokok létesültek. 1973-ban kezdődött Dombóvár legfőbb idegenforgalmi vonzerejének, Gunarasnak a termál-, és gyógyfürdőnek az építése.

Az 1990-es rendszerváltás az ipart érintette leginkább, ugyanis ezen cégek dombóvári leányvállalataikat számolták fel először gazdasági nehézségeik leküzdésére. Ezzel új fogalmat tanult a város, a munkanélküliséget.

A rendszerváltás gazdasági hatását mára sem heverte ki igazán Dombóvár