Jelige: Wájket
A boszi
Volt egyszer egy boszorkány, annak egy macskája. Párduc volt a neve. Egyszer egy lány, Julianna a boszi háza felé sétált. Kimegy az öregasszony, a lányt megszólítja.
- Te kislány, ha kitakarítasz nyolc szobát, akkor jutalmat kapsz.
A boszorkány sántikált valami rosszban. Egyik reggel a banya átkot szórt Juliannára.
- Nem lehetsz többé szép az életben!
Julianna bement az egyik szobába és sírdogált. Egyszerre csak megjelent egy kis tündér és így szólította meg:
- Ne búsulj kislány, van egy megoldás, hogy kiszabadulj az átok alól. Egy szőke hercegnek kell megcsókolnia és az átok visszaszáll arra, aki rád szórta. – mondta a tündér, s Julianna már nem búsult.
A kislány ment és takarított. Egyszerre csak lódobogás hallatszott. Megáll a herceg a ház előtt és bekopogott. Kinyitja az ajtót a kislány és így szólt a herceg:
- Hogy hívnak kislány? Merre van a Kékestető?
Arrafelé mennék a király apámhoz.
Odamegy a boszi az ajtóhoz és rikkant egyet.
- Ki van itt, ki ez a legény, testvérem?
- Így akarta a boszi átverni a herceget, de nem sikerült, mert a herceg rákérdezett Juliannára.
- Tényleg testvérek vagytok?
A herceg nagyon meglepődött rajta, hogy testvérek, mert Juliannának vékonyabb a hangja, mint a boszié.
- Igen – válaszolta reszketten a leány.
A herceg ment tovább a seregével, Julianna pedig szomorkodott, hogy a herceg elment. Ha megcsókolta volna a lányt, akkor végre kiszabadulhatott volna az átok alól, de nem sikerült. Ment a boszihoz a lány és így szólt hozzá:
- Kész, a szobákat kitakarítottam, most már megkaphatom az ajándékot?
A banya elnevette magát és így szólt:
- Majd, ha többet dolgozol, akkor elmehetsz, de most eredj az erdőbe és szedj egy kis almát, hozd nekem ide és utána meg etesd meg Párducot!
A kislányment és hozott almát a boszinak. Amikor meg akarta etetni Párducot, akkor megszólalt a macska:
- Halas konzervet akarok enni!
Julianna megijedt és sikoltott egyet. A boszi bement az ötödik szobába és kérdezte:
- Mi volt az előbb az a kiáltás?
- A macska azt mondta, hogy halas konzervet kér.
- A boszi elnevette magát.
- Hogyne beszélne egy boszorkány macskája!
Julianna már nem tudott várni, hogy elengedje őt abból a házból.
Elhatározta, hogy elszökik.
Este kiosont szépen lassan az ajtón és ment a Kékestető felé. Találkozott a herceggel és mondta neki, hogy csókolja meg és megérti, hogy miért volt ilyen csúnya. A herceg nem nagyon akarta megcsókolni Juliannát, de végül megtörtént. Megtört az átok, Julianna gyönyörűséges lány volt, a boszi pedig örökre eltűnt a városból. A herceg ámult-bámult, hogy milyen szép Julianna és így szólt:
- Hozzám jössz feleségül?
- Igen. – mondta Julianna.
- Akkor hát ásó, kapa nagyharang válasszon el bennünket!
- Mentek a Kékestető felé, másnap már oda is érkeztek.
Így szólt a herceg:
- Itt vagyok hát atyám, megérkeztem a seregemmel és a szívem választottjával.
A király nagyon megörült, hogy a hercegnek már van barátnője és majd hamarosan lesz az esküvő. A nép annyira büszke lett a hercegre, hogy kedvében akart járni, és ez sikerült is.
A herceg annyira büszke volt, hogy bemutatta Juliannát a népnek! A nép ujjongott, fütyült Juliannának. A lány egyszer csak elájult és aggódtak az egészségéért. Bevitték a kórházba. Úgy tűnt, hogy a boszorkány visszatérése okozta Julianna betegségét, mert Julianna egyszer szép volt, egyszer meg csúnya. A herceg aggódott, hogy elveszíti Juliannát. Egy nap a boszi elment a herceghez és azt mondta neki:
- Julianna az ő átka alatt van és csak akkor szabadítja ki, ha megöli a herceg az apját. Julianna kijött a kórházból és megmondta neki a herceg, hogy mit mondott neki a boszi.
Julianna megölte a boszit és újra minden jó lett.