Jelige: Sarpej

A kutya meg a macska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény asszony, akinek semmije sem volt, csak egy aranyos kutyája.

Szegény kutya nagyon egyedül volt, és kisség unatkozott. A szegény asszony hiába próbált vele játszani, nem lett jobb kedve a kutyának. Egy szép napon az asszony azt mondta a kiskutyának:

- Gyere kutyuskám menjünk és nézzük meg, hogy el tudnánk-e adni pár kötött pulóvert.

El is indultak. Útközben a kiskutya elkóborolt. Szegény kutyus csak ment, mendegélt, miközben egy nagy erdőbe tévedt. Csak sírt és sírt, miközben beesteledett. A szegény nem talált magának egy helyet, ahol aludjon. S egyszer csak észrevett egy odút, ahol meghúzhatja magát. Sajnos abban már lakott egy kiscica, aki eltévedt, amikor a gazdája éppen másra figyelt.

A kiskutya pedig beszólt az odúba.

- Hahó, van itt valaki?

- Persze, hogy van! Egy perc és kint leszek. A cica ki is ment.

- Szervusz te kutya, mit keresel erre?

- Szervusz, én csak eltévedtem, s minél hamarabb ki akarok kerülni innét!

- Hát én azt nem tudom, hogy merre kell kijutni, de azt tudom, hogy nagyon éhes vagyok. Gyere kis barátom, menjünk vadászni!

- Hát, de én nem eszem egeret!

- Akkor majd keresünk neked valamit.

Aztán elindultak élelmet keresni. Miközben mentek, mendegéltek, megláttak egy pálcát.

- Ez meg micsoda? – kérdezte a kismacska.

- Nem tudom. Gyere menjünk! – felelte Bodri.

A macska nem akarta otthagyni a pálcát, s úgy mentek tovább. Miközben ballagtak, a kutya éppen arra gondolt, hogy milyen jó lenne megenni egy csontot. S hipp hopp, egyszer csak meglát ám egy nagy csontot! Azt mondja erre a macska:

- Gyere csak, nézd egy csont!

- Köszönöm, hogy szóltál drága barátom!

- Nagyon szívesen tettem, hiszen a barátom vagy és neked bármit megtennék. De hiszen eddig nem is volt itt semmi, és most már itt van!

- Igazad van. De akkor, hogy került ide ez a nagy csont? – kérdezte a kutya.

Közben a macska egy nagy tál tejre gondolt. Egyszer csak előtte termett egy nagy tál tej. S a macska felkiáltott.

- Nézd kutyus, itt egy tál tej! – csodálkozott el a cica. S gyorsan belefetyelte. Továbbmentek, s észrevették, hogy kikerültek az erdőből. Éppen a szegény asszony házához! A kutya megörült, és aztán mondta:

- Ez az én otthonom. Gyere, lakj velünk te is!

Bementek a házba. Mikor az asszony meglátta őket, nagyon megörült és attól kezdve már örökké együtt éltek.