Jelige: Vigyori

A szerencsés óriás

Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon egy király.

Az egyik éjjel szörnyű zajra ébredt. Kinézett az ablakon. Nagyon megrémült, amikor azt látta, hogy két mamutfenyő sétál az udvarban, s csak rájuk esik az eső.

Másnap reggel kihirdette az országában, hogy aki megfejti ezt a bonyolult rejtélyt, annak ad kilenc zsák aranyat.

Jöttek is a vitézek, meg minden emberfia.

Volt ennek a királynak az országában egy szegény öregember. Úgy tartották, hogy ő itt a legszegényebb. Csúfolták is, mert úgysem tudná megfejteni a rejtélyt.

- Én csakazért is megpróbálom! – dühöngött az öreg.

Bejelentkezett a királynál.

Másnap reggel elindult az erdőbe, mert arra vezettek a nyomok. Ahogy ment, rátalált egy hatalmas, földbe vezető alagútra. Megindult lefelé, de ahogy ment, annál hangosabb sírásra lett figyelmes.

Megérkezett a föld legmélyébe. Ott egy síró óriást pillantott meg. Nagyon meglepődött, mert az öreg úgy tudta, hogy az óriások mérgesek és vadak, de ez rettentően szomorú volt. A szegényember félénken megszólította:

- Mi-miért vagy szo-szomorú ó-óriás úr?

- Ó, jó ember, hogyne lennék szomorú, mikor mindenki fél tőlem! – mondta az óriás.

- Ó, hát akkor te voltál a király kertjében! Figyelj, támadt egy ötletem. – szólalt meg az öreg.

- Mi lenne, ha beszélnék a királlyal, és megmondanám, hogy te jó lennél fát hordani, palotát vagy házat javítani, esetleg építeni, váratlan ellenségeket visszazavarni. – magyarázta az ember.

Így is lett. A királynak tetszett a dolog, így az óriást felfogadta országa védelmezőjének, az öreg pedig megkapta a kilenc zsák aranyat. Így boldogan éltek tovább.