Jelige: Mesemester

Az életre kelt bábu

Egyik nap elhatároztam, hogy elmegyek a szüleimmel a budapesti bábszínházba, hogy megnézzem az egyik előadást.

Elindultunk Budapest felé, hogy megnézzük ezt az előadást, amelyre mindenki azt mondta, hogyjó, de vigyázzunk, nehogy becsapjon a szemünk!

Odaértünk Budapestre.

Beültünk megnézni az előadást, de az igazgató bejelentette, hogy technikai okokból fél órát késik az előadás.

Vártunk fél órát, s az előadás elkezdődött.

Az eleje úgy kezdődött, hogy leengedtek két bábut,amelyek egy vékonyka kis dróton lógtak.

Az előadás közepén belépett a színpadra még egy harmadik bábu, amely nem volt rögzítve semmilyen kötélhez vagy dróthoz.

Az a bábu megszólalt:

-Ti utánzatok! Elég jól néztek ki, de rám nem hasonlítotok!

Mindenki elcsodálkozott, hogy ez a bábu hogy a csudába tud beszélni!

A bábu felkiáltott:

-Te szőke kisfiú! Te, ott a harmadik sorban. Gyere ide a színpadra! Akarok kérdezni valamit!

- kiabálta nekem.

Én oda is mentem a színpadra, már csak azért is, hogy megnézzem biztosan nem tartja-e semmi.

Ott állok a színpadon, és ezt kérdezte tőlem:

-Na…szerinted hasonlít rám ez a két utánzat?

Ijedten azt feleltem, hogy nem.

Megvizsgáltam alaposan azt a bábut, de nem volt rögzítve semmihez.

Nem mertem megkérdezni tőle, hogy miért nem tartja semmi, mert túlságosan féltem.

Vége lett az első felvonásnak.

Megyek lefelé a lépcsőn, és volt három folyosó.

Nem tudtam, hogy melyik vezethet a büféhez.

Elindultam a középső folyosón.

Nagyon sokáig mentem, és észre sem vettem, hogy nem tudom, hol vagyok.

Bementem az egyik ajtón, (hiszen azon a folyosón nagyon sok ajtó volt) ami a szertárba vezetett.

Alaposan körülnéztem, s láttam, hogy a sarokban az a fura, beszélő bábu, de furcsa módon most nem szólalt meg.

Én azt sejtettem, hogy alszik

Amikor közelebb mentem hozzá, felébredt és ezt kérdezte:

-Hát te hogy kerültél ide?

Ijedten azt feleltem, hogy eltévedtem.

-Gyere, ülj le ide mellém!- mondta a bábu.

Azt feleltem, jó, de kissé megijedtem.

Leültem mellé, és mindenféléről kérdezgetett.

Például, hogy mi a nevem, hol lakom, és azt, hogy gyakran járok-e színházba.

Én mindegyikre feleltem.

Még nagyon-nagyon sok mindent kérdezett, de azokra már nem emlékszem.

Ezzel a kis beszélgetéssel olyan gyorsan elment az idő, hogy észre se vettem, de már vége is lett az előadásnak.

Megkérdeztem tőle, hogy segítene-e visszatalálni.

Azt felelte, hogy igen.

Amint visszaértünk, a szüleimmel elindultunk hazafelé.

Amikor el akartam köszönni tőle és megfordultam, már nem találtam sehol.

Hazafelé menet eltöprengtem azon, hogy tényleg léteznek-e beszélő bábuk, vagy csak a fáradságtól elaludtam az előadáson?

Ez még máig sem derült ki.