Jelige: Árnyék

Az ismeretlen ismerős

            Egyszer volt, hol nem volt, egyszer volt egy medve. Marcinak hívták. Egy szép napsütéses napon a réten sétálgatott. Egyedül volt, mert a barátai mással voltak elfoglalva: Robi róka tűzifát gyűjtött, Gyuszi nyuszi éppen répát takarított be a kertjéből, Béla bagoly pedig az ágyat nyomta, mivel tegnap megfázott.

            Így hát egyedül sétálgatott a réten és szörnyen unatkozott, mivel máskor mindig a barátaival játszott. Együtt mindig nagyon jól szórakoztak. Így egyedül unalmas volt az erdő, a rét és még a patak partja is.

            Sétálgatott, sétálgatott, egyszer csak észre vette, hogy valaki követi. Megszólította:

-         Akarsz velem játszani?

Marci választ nem kapott a kérdésére, így hát tovább állt. De ez a valaki követte szüntelenül. Átment a kis hídon, ahogy Marci is, evett málnát az út szélén, ahogy Marci is, de amikor a medve felmászott a kedvenc tölgyfájára az idegen nem mászott utána, hanem ott maradt a földön.

-         Talán félsz? – kérdezte Marci.

Választ nem kapott, így hát lemászott hozzá, de ahogy elindult az a valaki újra követni kezdte. Most már jó mókának tartotta Marci, hogy folyton utánozza mozdulatait új ismerőse: ugrált vele, futott utána, csak a fára nem mászott fel.

            Nagyon jól szórakoztak, Marci nagyokat kacagott. Béla bagoly meghallotta, s kinézett az ablakon, vajon kivel szórakozik olyan jól Marci? Nem hitt a szemének! Marci medve a saját árnyékával játszott odalent a réten.

-         Marci, rátaláltál a legeslegjobb barátodra, aki mindig ott van, ahol te? – kérdezte a bagoly nevetve.

-         Te ismered őt? – lepődött meg Marci.

-         Te kis buta, az ott a te árnyékod! – mondta Béla bagoly.

Attól a naptól kezdve Marci medve akkor is jól szórakozott új ismerősével, amikor barátainak dolga akadt.

Persze csak napos időben! De ez egy másik történet!