Jelige: Tündér

Az álom birodalom

Egyszer egyedül maradtam otthon. Szüleim dolgoztak, az iskolában pedig szünet volt. Tv-t néztem, vártam a kedvenc mesémet. Mire kezdődött volna, álomba szenderültem és egy hatalmas rét kellős közepén találtam magam. Ijedten néztem körbe, vajon hova kerültem? Ahogy kerestem a haza utat, hangokra lettem figyelmes a hátam mögül. Hátranéztem és ott álltak kedvenc mesefiguráim, Lina a varázstündér és Roberta a macska. Te ki vagy és hogy kerültél ide?- kérdezte a tündér. Alexandra a nevem. Elaludtam a tv előtt és itttaláltam magam mikor felébredtem. A szüleim keresni fognak, ha nem találnak otthon mikor hazaérnek. Mi segítünk neked hazajutni, gyere velünk!- Mondta Roberta a macska, majd elindult mi pedig utána.

Ahogy mentünk, már a távolból észrevettem egy házacskát, ami csillogó égkövekkel volt kirakva. A házhoz érve Lina nyitotta előttem az ajtót. Gyere be, varázsport szórok rád amitől szárnyad nő és hazajuthatsz! Utadon elkísérünk és megmutatjuk neked álomország határait. A port a hátamra szórta és varázsigét mormolt, amitől szárnyam nőtt. Induljunk, mielőtt beesteledik még hosszú út áll előttünk!- Szólt közbe Roberta. Szárnyra kaptunk és már a levegőbe is emelkedtünk. Amint felröppentünk, a házacska gyorsan apró ponttá zsugorodott alattunk. A magasból elém tárult Álomország, erdeivel, folyóival, és szép házaival. A nap már lemenőben volt, sugarait a tájra vetítve minden arannyá változott. Miközben ámultam a látványtól, erős szél kerekedett, ami kibillentett az egyensúlyomból. Lina, kiabált felém, vigyázz vihar közeleg! Próbáltam küzdeni, de a szél acélkarmaival magával ragadott és újdonsült barátaimmal egy ismeretlen világba repített minket. Aztán a vihar engedett szorításából és egy romos vár kapujában tett le minket. Hová kerültünk? – Kérdezte Roberta a macska. De mielőtt válaszolhattunk volna, a nyitott kapun kiszűrődő félelmetes hang azt mondta – lépjetek  be váramba! Izgalommal léptünk be a pókhálóval átszőtt folyosóra. Segítség! Gyertek szabadítsatok ki!- Hallatszott a hang a folyosó mélyéről. Forduljunk vissza, veszélybe kerülhetünk!- Visszhangzott a tündér hangja. Már mentünk volna kifelé, mikor észrevettem a falon egy festményt, ami fogva tartott egy szellemet. Én küldtem a vihart, hogy hozzon ide benneteket. Egy gonosz varázsló zárt a képbe. Ha segítetek kiszabadulni, visszajuttatlak titeket Álomországba! Lina varázspálcájával köröket írt a levegőbe és a szellemet kiszabadította. Köszönöm és most én segítek nektek! Ismét viharfelhők gyülekeztek, szikrát szórt az ég a forgószél már száguldott is velünk és a rét közepén letett minket, éppen oda ahova én is érkeztem. Most pedig készítek neked egy varázsfőzetet, ami hazajuttat!- Bíztatott a tündér. Lina elővette varázsfüveit és sebesen munkához látott. Mikor a főzet elkészült, felém nyújtotta, hogy igyak belőle. Ha megiszod, mély álomba merülsz és otthonodban fogsz újra felébredni. Megköszöntem barátaim segítségét  és a varázsitalt megittam.

Mély álomból ébredtem a tv előtt, pont vége lett a mesének. Eszembe jutott az álmom és miközben azon gondolkodtam, hogy megtörtént velem vagy sem, ismerős hangokat hallottam az ablak felől. Odaszaladtam, és az égre tekintve egy bárányfelhő szélén ott üldögélt Lina a tündér és Roberta a macska. Szia Alexa! Hamarosan újra találkozunk!