Jelige: Aszterix
Nyuszi történetek 0802-ből
Boldog Nyuszit!
Gyarmatföldön járunk, ahol furcsa dolgok történnek. Ez a történet is ilyen, amit most elmesélek.
Gyarmatföld lakóinak, a nyusziknak közeledett a nemzeti ünnepük. Nagy volt a készülődés. Csak egy baj volt, a szomszéd ország macijai nagyravágyók voltak, köztük is leginkább a király. El akarták foglalni Nyúl Alfonz hatalmas királyságát. A nyuszik rájöttek Brumm Dömötör aljas tervére és kémeket küldtek Macc országba. Nem sokkal később (talán pár hónappal) levél érkezett, pontosan nem tudom a tartalmát, de azért a kedvetekért megpróbálom elmondani:
Drága Nyúl Alfonz!
Elfogtam kémeidet, ha vissza szeretnéd kapni őket,
hajts fejet előttem és macijaim előtt.
Brumm Dömötör
Király
Ui.: Válaszodat szeretettel várom!
Gondolhatjátok, mit mondott rá szeretett bölcs nyulunk:
- Hát inkább két nyuszi, minthogy az egész ország!
Sürget az idő, hamarosan itt van az ünnep, még semmivel nem készültünk el, és még nyakunkon vannak ezek a macik is. Most mit tegyünk?
Mindenkiben ez a kérdés fogalmazódott meg. Mégis a tanács tagjai úgy döntöttek, hogy várnak még egy kicsit. Végül Alfonz király fenyegető levelet írt. Ami valahogy így nézett ki:
Kedves király társam!
Én és nyuszijaim kihívlak téged és macijaidat egy csatára, de a csata nem csak az én királyságomat veszélyezteti.
Nyúl Alfonz király
és nyuszijai
Ui.: Gondold át! Ha nem jó az „ajánlatom” hagyjátok békén Nyussz országot, de még a közelébe se menjetek a határnak!
Egyre közeledett az ünnep, minden nyuszi zavartan készülődött.
A katonák is készülődtek, hátha a király elfogadná a csatát.
Nem sokkal később, egy tiszta fehér mackó lépett Nyúl Alfonz elébe, válaszlevéllel a kezében, A levélben csak ennyi állt: „Elfogadok minden feltételt!”
A csatát 0802. befruáru 92-re tűzték ki.
A helyszínt, Rothobágy mezőt viszont a macik választották. A megadott időben a Rothobágyon megkezdték a csatát. Eleinte a macik vezettek. Már majdnem győztek, mikor Nyúl Titusz közéjük dobott egy hatalmas répabombát. A macik hanyatt-homlok rohantak, menekültek. Nehezen törődtek bele az új haza keresésébe, na és persze a vereségbe.
A nyuszik tehát megtarthatták csodás ünnepüket. Mindenki jól mulatott, és mindenki örült az ajándéknak.
Ne felejtsd el kitenni a fészket 0802 ámcisu 32-én és 42-én! Na elértünk a végére, ne felejtsd el a mondást: „Jobb adni, mint kapni!”
Boldog Nyuszit mindenkinek!
Nyúl Aszterix az olimpián
Kezdődtek a nyuszijátékok. Minden tartományból, minden sportágra választottak egy nyuszit. Alfonz tartományban is így volt. Csak a magasugrásra nem találtak versenyzőt. Ezért a polgármesterek a saját városukban kihirdették, hogy akinek van tehetsége a magasugráshoz jelentkezzen.
Rengeteg nyuszi jelentkezett , köztük utoljára egy fiatal nyúl: Aszterix. A válogatás megkezdődött, (Aszterix, a fiatal nyúl volt az utolsó) senki sem hitte, hogy az ismeretlen, fiatal nyúlnak bármi esélye lehetne, hiszen még a profik sem tudták teljesíteni a 20 répányi magasságot. Végül mindenki nagy meglepetésére sikerült, így ő képviselhette a tartományt az olimpián. De ezután sem bíztak Aszterixben az alfonzi nyulak.
Modabváron (Nyussz ország fővárosa) nagy volt a készülődés, hiszen itt került megrendezésre az olimpia.
Most azt kérdezitek milyen sportágban versenyeztek a nyuszik?
„Hát lássuk csak!” úszás, futás, magasugrás (ebben indult Aszterix), biciklizés, távolugrás, répahajítás.
Na de most térjünk vissza a mi kis (nagy) nyuszinkhoz!
A tartomány atlétika edzője jól megdolgoztatta. (Hogy is van a mondás? Sok munkának megvan a gyümölcse?) De az emberek, - akarom mondani nyuszik! – még mindig hitetlenek voltak vele.
Elérkezett a verseny ideje, a csapat elindult Modabvárra. A tartományt a következő nyuszik képviselték: Aszterix: magasugrás, Alfréd: úszás, Almos: mindenféle futás, Aladár: biciklizés, stb. Nem akarok mindenkit felsorolni.
Sajnos én nem tudtam velük menni, de megtaláltam Aszterix (a bátyám) útinaplóját. Mindent leírt az olimpiáról. Mind a 31 nap részletes beszámolót készített a történtekről. Én csak közlök részleteket nektek.
Nos, ha mindenki felkészült kezdem! (Tanácsok: keresd meg a mellékhelyiséget, tölts ott el egy kis időt, majd hozz ennivalót, mert elég hosszú lesz a beszámoló és nem érdemes megszakítani az olvasást.) Ha ezeket a tanácsokat (amit adtam) megfogadod, akkor most 5 perc szünet következik! 3, 2, 1, lejárt az idő! Figyelem, figyelem! Kezdem!
1. nap: A játékok megnyitása
2. nap: Blablablablablabla…
3. nap: […] Inkább az utolsó három nap eseményeit nézzük át alaposabban!
29. nap
A döntők elkezdődtek, mindenki nagy izgalommal várakozott. Már az egyik csapattársam nagyon izgult, ezért a tenyere olyan vizes lett, hogy mindenki könnyen lefürödhetett. A szokatlan reggeli frissítés után jött a még furább reggeli és az edzés.
Inkább nem mondom el, rábízom a fantáziátokra! (Aszterix amúgy sem írta le, mi történt, úgyhogy teljesen mindegy!) Szerencsére a magasugrás, futás és biciklizés holnap lesz! Megnéztük a ma nem versenyző csapattársaimmal a város kihagyott látnivalóit. (Ezzel vége a mai napnak. Gondolom kíváncsiak vagytok az éremtáblázatra? Így nézett ki a bátyám rajza alapján.)
30. nap
Sajnos mi jöttünk. Nagyon izgultam, de mégis bíztam magamban.
Kezdetkor mindent átugrottam, de mikor elértem az olimpiai magasságot nagyon nehéz lett, végül harmadikra sikerült. A nap végén minden csapattársamat (ki ma szerepelt) kifaggattam és az elmondásaik alapján még mindig bíztam abban, hogy elsők vagyunk. Senki nem tudott éjjel aludni.
(Végre ismét én jövök. Sajnos itt nem írta tovább vagy most nézem, hiányzik egy oldal, nagy kár megint a fantáziád jön. Bocsánat 5 percet kérek, mert hív a természet és a répám is elfogyott.)
31. nap
Most már nem csak Aszterixnek, hanem mindenkinek fojt a víz a tenyerén. Hiszen ez az utolsó nap! Az eredményhirdetés napja! Délelőtt kihirdették azokat a nyuszikat, akik érmet nyertek. (Gondolhatjátok Aszterix hányadik lett De inkább tőle, úgy értem a naplójából - tudjátok meg.)
Én is kaptam egy aranyérmet! A csapat összeses 45 érmet nyert ebből 27 arany, 13 ezüst és 5 bronz. Elég jó! ( Itt megszakad Oá, Oá! Most mi legyen nem tudom befejezni!) én csak annyit tudok, hogy a mi tartományunk győzött egy arannyal. Vajon kié volt? Hát Aszterixé. Innentől a nyuszik nem kételkedtek benne. A csapat hazatértére hatalmas ünnepséget csaptak, a győzteseket pedig istenként tiszteltük.