Lélek
Az ember, bár fizikailag anyagi felépítettségű, vannak lelki jelenségei: értelem, szeretet, szépérzék, igazságérzet, amelyek túlmutatnak a fizikai kötöttségeken, a múló testi valón. Lelkünk van, érzelmeink és gondolataink vannak, melyek nincsenek kitéve tér és idő korlátainak. Elképzelhetetlen, hogy csak maréknyi porhüvelyünk hordozná e jegyeket és valóságokat. Hogyan plántálhatna belénk eszméket és érzelmeket egy lélektelen univerzum? Lennie kell egy örök léleknek, forrásnak, amelyből minden ered. "Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged." Péld. 2,11.

Isten
A relatív, a viszonylagos feltételezi az abszolútumot. Mi ezt nevezzük Istennek. Pontosan leírni nem tudjuk. Az örökkévaló Isten mindig több volt, mint amit az ember el tudott róla mondani. Minden ember alkotta istenarc szegényes. Isten mindig mögötte és túl van a róla alkotott képeken. Az ember régen felismerte, hogy a világban rend és törvényszerűség uralkodik. Minden egy láthatatlan Kézre mutat. E teremtő és fenntartó kéz, ez az akarat mindenben felismerhető. "Benne élünk, mozgunk és vagyunk" Apcsel. 17,28.

Jézus
Az idők során sok kiváló ember kereste az utat Isten felé (Zoroaszter, Buddha, Jézus, Mohamed.) Mi Jézus tanítványainak valljuk magunkat. Eszményképünk és tanítónk a történelmi Jézus. Benne az örök emberi ideált látjuk, a szeretet prófétáját, az áldozatvállalás kálváriás hősét. Csodáljuk diadalmas hitét és lelkiismeretét, amellyel le tudta győzni kétségeit, sőt halálfélelmét is. Életének legnehezebb pillanataiban is rendíthetetlenül bízott Istenben. "Múljék el tőlem e pohár, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te." Mt. 26,39. Tanításának lényege röviden összefogallható: Isten lélek, őt lélekben és igazságban kell imádni... Szeresd az Istent és szeresd az embert... Erre tanít minket Jézus.

Az ember
Az ember egy a természeti lények sorában, nem angyal és nem ördög. Alacsonyabb rendű lényből fejlődvén, magával hozta a természetes állati vonásokat is, ösztöneit és az önzést. Ebből fakadnak gyengéi, ez bűneinek eredője. Az emberi szellem azonban újat hozott a világba: erkölcsöt, eszményeket és gondolatokat. Önzésünket levetve képesek vagyunk a tiszta jóság és igazság gyakorlására. Ösztöneinket emberivé szelidítve megtanuljuk a felelősség és a szeretet vállalását. A tervezés és az alkotás képessége Isten munkatársaivá emel. Ez emberi magatartásunk alaphangja. A formák és gyakorlatok változhattak, de a vágy örök mibennünk, hogy ezen eszményeket megvalósítsuk. Az ember érzi, hogy még nem teljesen kiforrott "kész" lény - de látja a célt is, amit a Biblia így fogalmaz: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." Mt. 5,48.

Az egyház
Benső világunk igényeit a vallás és az egyház szolgálja. A hit az ember személyes tulajdona, lelki vonása. A vallás lelki közösség, az egyház pedig ennek intézményes megvalósulása a társadalomban. E testvéri közösség eszményeket, reményeket táplál, lelkierőt és edzettséget ad az élethez. Megtanít a munkában való helytállásra, a tiszta egyéni és családi életre, értékeink ápolására és a békesség munkálására. Buzdít, hogy Jézus nyomdokain járjunk. "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét..." Gal. 6,2.

Mors certa
Halandók vagyunk. Már a latin közmondás is bizonyosnak mondja, de az ember mégis mindig tiltakozott az elmúlás gondolata ellen. Számtalan formában próbálta elképzelni az élet utáni állapotot. Nem tudott beletörődni, hogy földi életének tartama meghatározott. Sok naív hiedelem született a halál utáni állapotokra vonatkozóan. Mi, unitáriusok, kik hitünket soha nem állítjuk szembe az értelemmel, így gondoljuk: Az ember porból lett és porrá lesz, de a testi, fizikai élet nem egyetlen formája a létezésnek. Halandó voltunk ellenére olyan isteni ajándékkal rendelkezünk - a lélekkel -, amely képessé tesz átlépni a múlandóság küszöbét. Lelkünk túlélheti veszendő önmagunkat. "Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét" (Arany). A szeretet, a jóság, a hűség és becsület - névvel vagy név nélkül - nemzedékek életébe épül, a halhatatlanságot hirdetve. A tudatos emberi cselekedet örökkévaló.

Unitárizmus
A reformáció egyik ágaként fejlődött ki a XVI. században. 1569-ben írták le először az "unitárius" szót. Azóta sokszínű, haladó, tudománytisztelő és Istent hívő keresztény világnézetet jelölnek a fogalommal. Humanista alapokon nyugszik. Neve a latin "unus" (est Deus) szóból ered. Biblikus egyház. Bár a Szentírás újszövetségi részét a jézusi hit forrásának tartja, azt nem tekinti Isten szó szerinti kinyilatkoztatásának. A kritikai szemlélet a Biblia értékelésében is érvényes. "Mindeneket megpróbáljatok, és ami jó, azt tartsátok meg." I. Tess. 5,21

A Bibliáról
Neve a görög "biblion" (könyv) szóból ered. A zsidó és a keresztény vallás ősi forrása. Ótestamentumi része a zsidóság vallási és történelmi irodalma, míg az újtestamentum, főként a négy evangélium, Jézus életével és tanításaival foglalkozik. A Bibliáról tudjuk, hogy magán viseli azoknak a koroknak és szerzőknek tévedéseit, amelyek és akik létrehozták. Kötelességünknek érezzük különválasztani e könyvgyűjteményben az örökérvényűt a tévedésektől. A 137. zsoltár hangvételét nem úgy minősítjük, mint a páli szeretet-himnuszt (I. Kor. 13). Éppen a Biblia szellemében mérlegelünk...
"A lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." (I. Kor. 2,10)
Ezért hangsúlyozzuk különösen az ilyen részeket:
"Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.." (I. Kor. 13,2)
"Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róma 8.14)
"Ti vagytok a világ világossága." (Mt. 5,14)
"Az élet több, mint az eledel." (Luk. 12,23 és köv.)
"Értelemben érettek legyetek." (I. Kor. 14,20.)

Sándor Gy. Mátyás lelkész