FELHÍVÁS

A magyarországi unitárius vallásos élet egészéről általában elmondható, hogy alapjában véve szórványgyülekezeti élet. A három budapesti egyházközséget (Nagy Ignác utcai, Hőgyes Endre utcai, Pestszentlőrinci) leszámítva, amelynek kevesebb szórványterülete van, a többi nyolc (Debrecen, Füzesgyarmat, Hódmezővásárhely, Kocsord, Vásárosnamény-Bereg, Duna-Tisza köze, Polgárdi-Dél-Dunántúl, Győr-Északnyugat-Dunántúl) egyházközségnek többé-kevésbé kisebb-nagyobb mértékben van szórványa.

A szórványgyülekezet hitélete, akárcsak az anyaegyházközségeké - csak sokkal nehezebb körülmények között - három alappilléren nyugszik: a liturgikus hely, a hívők közössége és a liturgus személyek.

Azok számára, akik hétről hétre, harang és orgonaszó mellett templomban imádkozhatnak (Füzesgyarmat, Hódmezővásárhely, Kocsord, Pestszentlőrinc, Polgárdi) elképzelhetetlen milyen élményt nyújthat más helyen az istentisztelet. Ez a hely, a körülmények és lehetőségek függvényében saját templomjellegű gyülekezeti termünk (Nagy Ignác utca, Hőgyes Endre utca, Debrecen), más felekezetek gyülekezeti terme, múzeumok, iskolák, műtermek, művelődési és családi házak, vagy nem egyszer a szabad természet.

A hívők közössége több tíz, vagy éppenséggel száz kilométerekről érkezik - távolságot, időt és anyagiakat nem kímélve - hogy részt vehessen az istentiszteleten. El lehet képzelni, hogy ez mekkora áldozat. A liturgus személy: a lelkész harangozó, kántor és templomgondozó egy személyben. A fő hangsúly a prédikáció tartalmi részére tevődik, miközben korondi cserépcsengő, magnóról felcsendülő zsoltár próbálja helyettesíteni és pótolni a hagyományosan megszokottat.

A Győri Unitárius Egyházközség rendelkezik a legnagyobb szórványterülettel. Gyakorlatilag az egész Észak-nyugat-Dunántúlon élő hívek, Esztergomtól Sopronig, Komáromtól Veszprémig, lelkipásztori gondozásást látja el úgy, hogy nem rendelkezik liturgikus hellyel (templom, gyülekezeti terem) és nincsenek meg a tárgyi feltételei a liturgus személyek munkavégzésére.

A legfiatalabb magyarországi unitárius egyházközség 1992-ben alakult. 1996-ban sikerült megvásárolni a 9027 Győr, Szittya u. 2. sz. alatti ingatlant, akkora telekkel, ahová templomot is lehet építeni. Nagy erőfeszítések árán rendbehoztuk az ingatlant és kialakítottunk egy istentiszteletek tartására alkalmas helyet, ami átlag vasárnapokon kielégíti az igényeket, de nagyobb ünenepeinken kiszorulunk a szabad ég alá az udvarra, illetve kénytelenek vagyunk máshol termet bérelni, ha az időjárási viszonyok nem kedveznek.

1997-ben hoztuk létre a Bölöni Farkas Sándor nevével fémjelzett Alapítványunkat, melynek fő célja a templomépítés megvalósítása, illetve átmenetileg egy gyülekezeti terem kialakítása. 1998-ban egy lelkes adományozónak köszönhetően harangot avathattunk az 1848-49-es forradalom tiszteletére. A Magyarországi Unitárius Egyházban 1956 óta nem volt harangavatás. 1999-ben történt meg először a második világháború óta, hogy a Győri Konfirmációs Ünnepélyen együtt áldotta meg a konfirmáló ifjakat Magyarország és Erdély legfőbb egyházi méltósága. A millennium évében belföldi és külföldi gyűjtést kezdeményezünk az alapítvány fő célja megvalósítása elősegítéséhez.

Tisztelettel kérjük, hogy lehetőségeihez mérten, támogassa kezdeményezésünket. Járuljon hozzá Ön is az egyetlen északnyugat-dunántúli unitárius templom felépítéséhez. Adományát, melyet hálásan köszönünk az érvényes jogszabályok szerint írhatja le adójából.

"A tömegből úgy lesz egyház, hogy Isten felindítja valakinek a szívét, nagy, mély szeretetre, keserű fájdalomra és nem nézheti maga körül a pusztulást, kallódást, lelkek elsikkadását és templomot tervez a templom nélkül elközönyösödő ezrek, a testvérei számára. S minél nagyobb a pusztulás, annál sürgetőbb az ösztönzés. Nem azt mondja, hogy nem lehet, hanem azt, hogy kell. Nem azt kérdi miből, hanem azt számítja mikor, nem azt, hogy majd, hanem kezdjünk hozzá. Ezt jelenti, mikor felindítja Isten valakinek a szívét. Ez az indíttatás jellemformáló erővé és sorsunkká válik, nem hagy nyugodni addig, míg végre nem hajtjuk a kapott belső parancsot. Az Isten által felindított emberek mindig hordanak magukban valami tüzet, szenvedélyt, amelyre csak rá kell lehelni az igehirdetésnek s azonnal felszítja a tettrekészséget." (Szabó Imre)

Tisztelettel,

Sándor Gy. Mátyás