A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyházközség Története

A XVI. századi reformációban az önálló erdélyi fejedelemség területén megindult unitárius mozgalmak a török által megszállott területekre is eljutottak és így az Alföldön erős mozgalmak fejlődtek ki, amelynek eredménye több virágzó unitárius egyházközség megalakulása volt. Dávid Ferenc mozgalma 1569-ben lépett át a Királyhágón, amikor az erdélyi unitáriusok hitvitát tartottak Nagyváradon. A hitvita eredményeként Nagyváradon 3000 lélekkel unitárius gyülekezet alakult. Dávid Ferenc munkatársában Basilius Balás Istvánban, aki a hitvitán is részt vett égett a tettvágy, hogy az unitárius eszméket kivigye az Alföldre. Ennek a buzgó unitárius léleknek a munkája volt kilenc alföldi unitárius egyházközség megszervezése. Ezek között volt Makó-vásárhely ma Hódmezővásárhely. Az alföldi gyülekezetek a XVII. század első felében lassan elnéptelenedtek.

Hódmezővásárhelyen az unitarizmus újbóli életre kelése 1879. tavaszán kezdődött. Ekkor néhány evangélikus és református földműves, iparos és tisztviselő kilépett addigi egyházából és foglalkozni kezdett az unitárius vallás felvételével. Ők lettek az első tanítványok Tanítójuk egy erdélyi unitárius, Nagy Tamás polgári iskolai tanár lett. 1879-ben a hívek száma annyira gyarapodott, hogy ez év május 5-én megalapították a fiók egyházközséget. Új állásfoglalásuk után sok szenvedésen mentek keresztül a közösség tagjai. Főleg azok az emberek, akik elsőként tértek az új vallásra: Id. Szametz András szűcsmester és fia Szametz András végrehajtó, Megyelka József szabómester és Megyelka Lajos csizmadiamester, Figura Dániel csizmadiamester, Benczur István tímármester, Homérusz András csizmadiamester, Hermann Béla városi hivatalnok és családjaik. Ők nyitották meg ismét unitarizmus lelki kapuit Hódmezővásárhelyen, melyek több mint kétszáz évvel azelőtt becsukódtak.

Az első istentiszteletet 1880. május 17-én tartotta meg Nagy Lajos kolozsvári esperes. A nagy esemény híre futótűzként terjedt a városban. Az érdeklődők száma is nagy volt. Az istentiszteleteket a felső népiskolában, később a leányiskola egyik termében tartották meg. A termet Takó Ferenc igazgató bocsátotta a rendelkezésükre, amiért a városi közgyűlésen felelőségre is vonták. A gyűlésen már, már leszavazták az igazgató eljárását, amikor az unitáriusoknak váratlanul szószólója akadt, Kovács József téglagyáros személyében, aki római katolikusként pártjukat fogta, és határozott hangon jelentette ki, hogy "az unitárius vallás a legtisztább és legérthetőbb vallás lévén, emberiség tekintetéből helyes volt a terem istentisztelet céljára való átadása.".

Kezdetben, évente csak három alkalommal tartottak istentiszteletet. Később 1884-ben tizenkettőre növelték ezek számát. Derzsi Károly budapesti lelkész volt a beszolgáló. Nagy volt az érdeklődés a hívek körében. A református egyház presbiteri gyűlésén, 1883-ban nagyon élesen kikeltek az ellen, hogy Derzsi Károly eltéríti a más egyházak híveit. Jelen volt ezen a gyűlésen Nagy Sándor főkapitány is. Az egyik szónok a szemére vetette a főkapitánynak, hogy Derzsi lázít és izgat s a rendőrség még sem tesz ellene semmit. Nagy Sándor válasza erre a következő volt: "Tudom kötelességemet, de amit az unitárius lelkész végez, nem izgatás, a gondolat és meggyőzés szabadsága, amit tiszteletben kell tartanom!"

Az egyházközség fejlődésének lendületet adott az az örvendetes esemény is, amikor Kovács József az egyházközség nagynevű pártfogója és támogatója, 1890. június 21-én családjával együtt az unitárius vallást felvette. Az ő belépésével kezdődött meg az egyházközség életében az építkezések kora.
Az első unitárius imaház és iskola 1891-ben nyitotta meg kapuit a már 70 főre növekedett tanulói előtt a Wlassics utca 2. szám alatt. 1893-ban. Ezt az iskolát lebontották és a Wlassics utca 14. szám alatt újépületet építettek a kor igényeinek megfelelően. Ekkor már 527 lelket számlált az egyházközösség.
A második nagy építkezés: az 1910-ben a csúcsíves gót stílusban épült templom. A 32 méter magas tornyú templom a legelső teljesen felszerelt unitárius templom volt Magyarországon.
A templom felszentelésére rendezett ünnepséget a "Hódmezővásárhely" című lap a következő szavakkal méltatta: "Az egész ünnepség meleg, fenségese szép volt. Vásárhely közönsége büszkén emlékezhet e napra, mert megmutatta, hogy itt a tíz templomban csak egy Istent, a szeretet Istenét imádja minden felekezet népe, mely összeforrasztja, és eggyé teszi a magyart. Ezt a tanulságot vitték szerte az országba a vendégek s ennek a felemelő tudata maradt bent a mi lelkeinkben!" A templom Kruzslicz Károly építész tervei szerint készült. A harangot a soproni Saltenhoffer-cég öntötte. Az orgonát Rukovina János szegedi műorgona-építő építette. Az I. világháború azonban megtépázta az egyházközséget. A templom megmaradt, de a harangot és az orgonasípok egy részét a hadsereg elvitte.
Az 1920-as években azonban a "magból" újra élet serkent. Új harangot öntettek és a hiányzó orgonasípokat is pótolták. Az egyházközség anyagi megszilárdítására 60 hold földbirtokot vásároltak. Bíró Lajos lelkész vezetésével újra megindult az egyházközség fejlődése. Missziós tevékenysége kiterjedt a szomszédos városokra: Szegedre, Békésre, Békéscsabára, Gyulára, és Orosházára. Minden törekvése, arra irányult, hogy az egyik népesebb szórványban Orosházán templomot építsen. Tervének megvalósítását a II. világháború kirobbanása meghiúsította.

Az egyházközség 1957-ben elveszítette földbirtokát s ettől kezdve papjai megélhetési gondokkal küzdöttek. Jakab Jenő nyolcévi szolgálat után lemondott, utóda Kelemen Miklós munkát vállalt az akkori Állami Gazdaságban majd ő is elment a városból. Ezután tíz évig nem volt önálló lelkésze Hódmezővásárhelynek. Az egyházközségi élet mélypontra jutott. 1977-ben eladták az orgona lelkét képező sípokat a zeneiskolának, hogy a pénzből megjavíthassák a beszakadással fenyegető templom tető szerkezetét.
Dr. Erdős Mihály jogtanácsos gondnoksága idején./1981-1988/, aki nyugdíjas korában kezdte meg az egyházközség anyagi és szellemi újjáépítését. Melléállt dr. Benczédi Ferenc orvos is. Céljukat megvalósították, renoválták az erősen megrongálódott templomot, épületeket.
1986-ban állandó lelkészt hívtak Hódmezővásárhelyre Kiss Mihály személyében. Kezdetben a szellemi és lelki újépítés nehéz volt. De ma már nagy ünnepeken ismét megtelik a templom, épül, erősödik az egyházközség. Az orgona eladott sípjait az egyházközség visszavásárolta és megkezdte a felújítását. A hiányzó sípok pótlása és javítása befejeződött. Az összeszerelés anyagiak hiánya miatt még várat magára. de reméljük, hogy közös összefogással ismét megszólalhat az orgona a sok vihart megélt templomfalak között, és hangjára újból épül, erősödik az unitáriusok hite.