Kunszentmárton története >>
A tiszazug regionális összefüggései:

A Tiszazug a Tisza és a Hármas-Körös közötti szögletet foglalja magába. A folyók középszakaszú jellegegük miatt nagy mennyiségû finom homokot és iszapot szállítanak, s ez a hordalék határozza meg nagyrészt a morfológiailag méréskelten tagolt felszínt, amelyet futóhomok, parti dûnék és morotvák tesznek változatosabbá. A talajok többsége alluviális öntéstalaj, mely a mezõgazdasági termelés szempontjából az átlagnál gyengébb. Kedvezõ adottság a negymennyiségû felszíni és felszín alatti víz, bár a minõség rétegtani okok miatt nem megfelelõ, jelentõs termálvíz kincs. Feltételezhetõ szénhidrogénkincs utáni kutatás folyik a körzetben.
A Tiszazug az Alföld egyik jellegzetes átmeneti szerkezetû része. A Tiszántúl középsõ részét jellemzõ óriásfalvas településrend itt érintkezik a Tisza mellett elterülõ közép- és kisfalvas övezettel.

 A Tiszazug legnagyobb települése Kunszentmárton
Kunszentmárton története

A terület a kedvezõ feltételek miatt már a neolitikumban is lakott terület volt, majd a késõbbi korok során is. (Bronzkor, Népvándorlások-honfoglalás kora)
A település helyén és környékén a honfoglaláskor szláv-bolgár népek laktak, akik azutánaz Ond törzsek tagjaival keveredve elmagyarosodtak a szentkeresztség felvétele után a Tisza, Körös és Kurca partjain, leginkább apró halászfalvak alakultak, s miután Szentmárton régi és jelenlegi területe is kiemelkedett a körülvevõ akkori mocsarak, tavak közül, feltehetõ, hogy itt is halásztelepülés állt, mely a többiek templomos központjává vált.
A  Hármas-Körös alsó folyásának bal partján elterülõ Kunszentmárton város: középkori eredetû település. Nincs okunk kétségbe vonni azt a feltevést, hogy már államalapító Szent István királyunk idejében a templomos helyek közé számított.
Különbözõ oklevelek 1212-1215 között "Mortum falu" néven emlitik.
A falu 1239-ben kunszállás lett, miután IV. Béla befogadta Köttönyt, menekülõ kunjaival, s így itt is kunok települtek le. A Tatárjárás Mártonfalvát is érte, de ezután sem maradt lakatlan. A tatárjárás pusztításai után IV. Béla a Tiszántúlon telepítette le a kunokat, akik a keresztény hitre térve fokozatosan feudalizálódtak, majd felvették az itt talált magyarok szokásait. A község - Kunhegyeshez, Kunmadarashoz hasonlóan - róluk kapta és máig megörizte a "Kun" elõnevet.
A régi Kunszentmárton feltehetõen akkor vált községgé, amikor a kunok a XIV. század második felében véglegesen felvették a kereszténységet, és a sátorlakásokat szilárd anyagú házakkal váltották fel.
1418-ban már mint község szerepelt. Hunyadi János 1447.december 27-i levelében is feltünik a neve, mint Szentmártonszállás. Ebben az idõben a jászkunokat bizonyos kedvezmények illették meg: vám- és adófizetési kedvezmények. 1521-ben Lajos király Radics-Bozics nevû rácnak adományozta, aki a török elleni küzdelemben tûnt ki.
Miután a török Budát csellel elfoglalta, Izabella királyné a koronával megállt itt. 1552, szeptemberében Kunszentmárton is török hódoltság alá került.
 Szerémi György írja, hogy az egyik lengyel származású királyi testõr útközben súlyosan megbetegedett, majd meg is halt, akinek temetése után Izabella királyné a szertartás végzéséért gazdagon megjutalmazta az akkori kunszentmártoni plébánost.
A magyarságba lassanként beolvadó kun lakosok életét török támadások dúlták fel. 1552-ben  az egri vereség szégyenétõl hajtott török csapatok tették lángok martalékává a helységet, de lakói hamarosan visszatértek és újrakezdték építõ munkájukat, olyannyira, hogy egy 1557-ben keletkezett irat ötven jobbágytelek királyi adományozásáról tudósit. Ekkortájt Kunszentmárton nemcsak a törököknek fizette az adót, hanem az egri várnak is, ennek ellenére a gyulai várkapitány szintén több íizben megsarcolta.
1566. szeptember 2-án Gyula török kézre került, igy községünk végleg hódoltsági területté vált.
1567-ben 92 család , 1579-ben 90 család élt a településen. Az 1593 tavaszán kezdõdött tizenöt éves török hadjárat eseményei végzetes pusztulást hoztak Kunszentmártonra. Ekkor vált 11 kun szállással együtt néptelenné.
Nem tudunk választ találni arra a kérdésre, milyen arányban költözhettek vissza az elmenekült lakosok a XVIII. századi újratelepítést megelõzõ idõszakban, de volt visszatelepedés 1670 táján is: a helynevek megmaradása szintén azt jelzi, hogy bizonyos számmú, állatartással foglalkozó szórvány csoport õrizte meg és hagyományozta át az újonnan beteletpülõk számára a helyismeret nélkülözhetetlen adatait.
Már az 1705-ös garammelléki Szt.Benedek rendi apátság adományozó levelében, mint szomszédos határfalu, bizonyos Mártonfalva (Villa Martini) is szerepelt. 1687-ben Széchenyi István birtoka lett mint puszta. Lipót 1702-ben az egész Jászkunságot eladta a német lovagrendnek.

Lakossága ezután gyorsan gyarapodott: 1719. év végén 700-800, 1745-ben már 1200-1500  fõ volt.
Az újraépített Kunszentmártonban az utcasorok kialakulása mellett, a XVIII. században háromszor került sor templomépitésre: az 1719-ben létesitett ideiglenes kápolnát 1743-45 között új, 14 öl magas tornyú templom váltotta fel, majd 1784-re elkészült a mai késõbarokk stilusú templom is. Ezzel egyidõben épült a Nagykun Kerület székháza, amely néhány évtizedre  az igazságügy és igazságszolgáltatás kerületi központjává tette Kunszentmártont. II. József császár.

A fejlõdést az igazolja legjobban, hogy I. Ferenc aláírásával Kunszentmárton 1807-ben városi rangot kapott, s ehhez kapcsolódóan négy országos vásár és szerdai napokon hetipiac tartásának jogát nyerte el.
l800-ban  40l6, l828-ban 5991, l852-ben 7485, l880-ban 9608, l9l0-ben l0.921 lakója volt Kunszentmártonnak és nagy  kiterjedésü határának. Jelenleg is hasonló a város lakosságszáma.1806-ban az elsõ híd is megépült a Körösön.
Az l807-ben várossá nyilvánitott Kunszentmárton a XIX. század második felére 26 ezer hold termõterületet mondhatott magáénak, s a lakosok közzül ll94 rendelkezett 20-30, illetve 50-l00 hold közötti földbirtokkal. Egy l863-ból származó kimutatás 2254 lovat, l846 igavonó ökröt, 2337 szarvasmarhát és l7.7l6 juhot tüntet fel. Az iparosodás szinvonalát mutatja, hogy a jelzett év folyamán 54 szûcsmester, 34 ács, kõmûves és molnár, 23 asztalos, l7 kerékgyártó, valamint jónéhány bognár, kalapos, szijjártó és lakatos talált megélhetési lehetõséget Kunszentmártonban. Az iparosoknak a helyi, fõként az állattartásra épülõ és annak nyersanyagát felhasználó, feldolgozó rétege az összlakosság l3 %-át tette ki.
A mesterségek szálesebb körü elterjedése bõvitette a kereskedelmi hálózatot, növelte az árucsere lehetõségeit. Érthetõ, hiszen a megtermelt, elõállitott iparcikket el kellett adni. Az árusitás boltokban történt, amilyek felett a város gyakorolt ellenõrzést, s a befolyó jövedelem a város kasszáját gyarapitotta.

A Szovjet Hadsereg egységeinek a Körös vonalán 1944. október 6-án hajnalban megkezdett offenzívája igen eredményes volt. Ellánásra és harcra egyedül Kunszentmártonnál került sor. Október 6-án hajnalban a város utcáin magyar katonákkal harc alakult ki. Erre a szovjet erõ a Szentes felõl vezetõ országút melletti temetõbe húzódott és onnan kezdte meg az ostromot, amit repülõtámadással készítettek elõ. Egy bomba a templomkertbe esett. Két éjszakát és három napot töltött a lakosság a pincékben, bár nem volt súlyos harci tevékenység. Október 8-ára emlékeznek, amikor a Fõtéren hallották a felállított ágyú állandó dörgését. Október 9-én a szovjet erõk belõtték a várost, s mindhárom templomot eltalálták. A német repülõk állandó támadása ellenére még aznap elfoglalták és birtokba vették a várost.
Az új élet megindulása a kommunisták aktív közremûködésével történt. Már 1944. október 12-én népgyûlést tartottak és 12 tagú munkástanácsot választottak. 1944. október 9-én megalakult az MKP helyi szervezete. 1945. február 8-án alakult meg a a helyi Nemzeti Bizottság és átvette a munkástanács szerepét és feladatkörét. Az MKP javaslatára 1944. december 26-án megalakult a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyi szervezete és elõkészítette a földosztást. A földosztó mozgalom Kunszentmártonban már jóval az FM rendelet elõtt megkezdõdött. 1945. március 20-ig már 130 családot juttattak földhöz, összesen 271 kh földterületen. Májusban 747 ember kapott földet, 31 birtokot koboztak el, 8 db. 100-200 kh-as birtokot osztottak fel, de meghagytak tartaléknak 3 db. 200 kh feletti birtokot. 224 igénylõnek nem tudtak földet adni.
Az 1947-es választások az MKP egyértelmû gyõzelmét eredményezték. 1948. júniusában az MDP kunszentmártoni szervezetének megalakulásakor mintegy 1000 tagja volt.
Az 1950. október 22-i választásokat követõen hamarosan létrejött a községi és járási tanács, Kunszentmárton járási székhely lett.1948. október 15-én alakult meg Szolnok megye második termelõszövetkezeti csoportja a "Zalka Máté" 75 kh területen 12 alapító taggal.
1949. õszén államosították a helyi téglagyárat, és 1500 kh területen megkezdte mûködését az Állami Gazdaság.
A termelõszövetkezeti mozgalom egyik élenjáró települése volt Kunszentmárton, már a kezdet kezdetén jelentõs területtel alakult meg két szövetkezet.
A társadalom átalakulásához az iparosok ktsz-be tömörülése is nagymértékben hozzájárult. 1960-ban az állami ipartelepeken 341, a szövetkezeti ipartelepeken 223 fõ dolgozik., a magánkisiparosok száma 121. Az ekkor meglévõ 10 állami ipari üzemet késõbb, az 1960-as évek végén koncentráltan fejlesztik, s belõlük alakul meg a BVM, a Pannónia Szõrmeipari Vállalat helyi gyára, a Ruházati Ipari Vállalat helyi üzemegysége. Ugyanakkor az államosított téglagyárat is korszerûsítik.
A hatvanas évek közepén meginduló iparosítási folyamat során építõ-, könnyû-, és élelmiszeripari üzemek települtek a községbe. A nagyüzemi mezõgazdaság egy 12.600 hektáron gazdálkodó termelõszövetkezet és állami gazdasági kerület képviseli.
A rendszerváltás utáni önkormányzatok fõ eredménye, hogy az elsõ levezényelte a politikai rendszerváltást, a jelenlegi pedig megkezdte a gazdasági rendszerváltás utáni stabilizációt és megalapozta a jövõbeli fejlõdés lehetõségét.