1999. július 1-jén a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatói szobájában a megbeszélt időpontban tizenegy férfi gyülekezett: Csányi Ottó a népszerű gimnáziumi tanár, karnagy, Kárpáti Tibor a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft ügyvezető igazgatója, Bíró Lajos szobrászművész, Oláh András költő, tanár, Izsó Sándor köztisztviselő, a közismert irodalombarát, Papp András parochus úr, Stonawski Tamás tanár, képzőművész, költő, Szováti Tibor a HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. igazgatója, Felföldi Sándor köztisztviselő, pénzügyi szakember, Pénzes Ottó tanár és Dr. Cservenyák László néprajzkutató a Szatmári Múzeum igazgatója.

Az „alapító atyák” olyan szervezet létrehozására vállalkoztak, amelybe azokat invitálják, akiknek fontos a kultúra, a művészet és Mátészalka szeretete. Elhatározták, hogy összegyűjtik azokat az erőket, akik, amelyek képesek elhitetni előbb az itt élőkkel, az idekötődőkkel, majd a legszélesebb nyilvánossággal, hogy ez a kisváros a „világ közepe”. Tudták, hogy mindenek előtt az itteni tehetségeket, kulturális kezdeményezéseket kell felkarolniuk, támogatniuk. Az ország legelismertebb tudománnyal, művészeti tevékenységgel foglalkozó alkotóit azok legnívósabb produkcióit kell Mátészalkára hozniuk, hogy segítsenek eligazodni jó, középszerű és rossz között, ezekben az értékválságos időkben. Azt is tudták, hogy közösen nagyobb súllyal hallathatják hangjukat azokban a kérdésekben, amelyek a város kulturális, művészeti, tudományos életét, építészeti arculatát, hagyományainak ápolását érintik. Abban is megállapodtak, hogy ez a szervezet mintegy a Szatmári Múzeum Baráti Köreként is fog működni, nyomatékosítva a szatmári térséghez és a város múltjához, annak megismeréséhez való kötődést. Szigorú, a közhasznúsági fokozat kritériumainak megfelelő alapszabályt alkottak. Döntöttek arról is, hogy közgyűlésük minden évben a Himnusz születésnapjához, a Magyar Kultúra Napjához, január 22-hez kapcsolódik majd. Ennek a napnak estéjén összegyűlnek Bíró Lajos szobrászművész alkotásánál, a Kölcsey Emlékműnél, emlékező beszédet tartanak, eléneklik a nemzeti imádságot, s ezután kezdik meg a közeli Művelődési Központban az érdemi munkát.

Az egyesület szimbólumául szintén Bíró Lajos alkotását, a Mécsestartó fiú szobrát választották, nemcsak azért mert ez az alkotás tudatja mindenkivel, hogy 1888-ban az országban először itt gyulladt ki a villanyfény, hanem mert ez a pislákoló mécses a legnagyobb viharban is megmaradó, a legrosszabb időkben reményt adó kultúra jelképe is.

Ezek után nem meglepő, hogy az egyesület saját, negyedévente megjelenő újságjának címe is Mécsvilág.

Ebben a pillanatban – 2012. június 26. – 53 tiszteletbeli – 216 rendes – 120 külső tagja van az egyesületnek.

A külső tagok nem élnek Mátészalkán, de ide köti Őket múltjuk. Sokan ma már csak az egyesületen keresztül tartják a kapcsolatot a szülőfölddel. Rendszeresen megkapják a Mécsvilágot, s ha tehetik haza-haza látogatnak. Egy biztos: valamennyien büszkék mátészalkaiságukra.

A közgyűlés által megválasztott tisztségviselők -

Elnök: Pénzes Ottó tanár, a Képes Géza Általános Iskola pedagógusa

Alelnök: Kapturné Bíró Beáta tanár, a Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgató-helyettese

Alelnök: Dr. Bajkó Sándor belgyógyász, kardiológus, a Mátészalkai Területi Kórház főorvosa

- alkotják az egyesület vezetőségét.

Munkájukat valamennyien hivatásuk gyakorlása mellett, ellenszolgáltatás nélkül végzik.