Apja kovácsmester volt. A gimnáziumot – Sárospatakon végezte, a budapesti egyetemen magyar-német szakon szerzett diplomát az Eötvös Kollégium tagjaként. 1933-1940 között Sárospatakon tanított, majd a Honvédelmi Minisztériumban fordító lett, bekapcsolódott az ellenállásba. 1943-ban és 1949-ben Baumgarten -díjat kapott, 1945-től a Magyar Rádió osztályvezetője. 1954-ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót, 1955-ben az Írószövetség titkára, 1956-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt.
József Attila-díjas (1950, 1952, 1956, 1974). Költészetének jellemzője a műgond. Verseiben hatalmas művelődéstörténeti tudás halmozódott fel, de megszületésükben az indulat, a spontaneitás is nagy szerepet kapott. Műfordítói munkássága is jelentős volt.

Művei:

Márványba véslek (versek 1933.)
Gorgó mereng (versek 1942.)
Vajúdó világ (versek1954.)
Napkelte Mongóliában (versek 1955.)
Só és bors (versek 1956.)
A mindenség énekei (versek 1961.)
Zrínyi Miklós verselése (1961.)
Háfiz és Csokonai (1964.)
Ének a meredek parton (versek 1966.)
Kő és festék (versek 1967.)
Cseréphalom versek 1969.)
Víztükör (válogatott versek 1970.)
Csigaház (versek 1973.)
Tükörírás (versek 1976.)
Aranykert (elbeszélések 1982.)
Örök szomjúság (versek 1988.)