muveszet

A két neves művész eddig még együtt nem dolgozott, de kérésemre elvállalták, hogy együtt teremtik meg a leendő kávéház „arcát”. Melocco Miklós közreműködése lehetőséget adna arra, hogy reliefek, domborművek és szobrok, - mint az épület szerves részei, - jelenítsék meg a művészetek általános szimbólumaival együtt, Mátészalka kultúrtörténetének főbb eseményeit és nevezetes személyiségeit, például Szalkai Lászlót a nagy humanistát, Magyarország egykori főkancellárját, a Mohácsnál hősi halált halt esztergomi prímás érseket, vagy Képes Gézát, a magyar irodalom kiemelkedő alakját.

Ez az a pillanat, amikor azt javaslom, hogy legyen ez a hely a Képes Kávéház!

Legyen a kávéháznak irodalmi jellege, s legyen ez a hely Képes Géza munkásságának is emlékét állító, relikviáit méltóképpen őrző „Irodalmi Múzeum” is. A Szatmári Múzeumban, a Városi Könyvtárban és a Képes Géza Általános Iskolában is vannak olyan emlékek, amelyeket a költő családja adományozott a városnak, s amelyek - mondjuk meg őszintén -, eddig még nem álltak össze igazi emlékhellyé.

Talán majd a Képes Kávéházban!

Legyen ez a hely azért is Képes, mert képzőművészeti jelleggel is bírnia kellene.

A belső tér „díszleteit”, - a földszinten és az emeleti galérián egyaránt - nem plakátok és neonreklámok alkotnák, hanem talán egyedülállóan az egész kelet-magyarországi régióban, a kortárs magyar képzőművészet legkiemelkedőbb alkotóinak munkái: Melocco Miklós, Makovecz Imre, Kő Pál, Csizmadia Zoltán, Dienes Gábor, Sváby Lajos, Gross Arnold, Jankovics Marcell, feLugossy László, franyo aatoth, Sára Sándor Párkányi Raab Péter, Somogyi Győző, Szemadám György, Korniss Péter ígéretét bírva, Wehner Tibor Munkácsy - díjas művészettörténész, Antall István irodalmi szerkesztő és természetesen elnökünk dr. Cservenyák László segítségében bízva, kapcsolataik és tekintélyük révén, összeállítható az a rangos anyag, amely olyan miliőt és hírnevet teremthetne, amit egyáltalán nem bánnánk, ami igencsak ráférne kedves városunkra. A műalkotások megszerzése tőke nélkül nehezen menne, de azt hiszem, jó szervezéssel, bölcs belátással és némi áldozatvállalással ez is megoldható. Ez az általam Képes Kávéház Gyűjteményének elnevezett anyag kiállítóhellyé is avathatná a kávéházat, éppen a Szatmári Múzeum szakmai égisze alatt. Ez a döntés a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés hatáskörébe tartozik, s úgy gondolom, nem reménytelen.

XXI. századi követelmény az, hogy a számítógép képernyőjén, az Internet is elérhető legyen a vendégek számára. A Képes Kávéház tehát, „Internet-Kávéház” formájában is „képes” lenne, nem tiltva meg természetesen a betérő szalkai költőknek, íróknak, hogy a szalvétájukra írják legújabb hexametereiket.

Az emeleten kényelmes vendégszoba is kialakítható lenne, elsősorban azoknak a külső tagjainknak, akik ma már nem élnek közöttünk. Ők szívesen hazalátogatnának a szülőföldre, de ha már nem élnek itt hozzátartozók, akiknél megszállhatnának, akkor rendelkezésükre állna ez a hely.

A Képes Kávéházat talán nem kellene átkeresztelni „Hangos”-sá akkor sem, ha a kávéház falai között megszólaló zenéről beszélünk. Egy komoly hangversenyzongora, mint állandó hangszer az enteriőr része lehetne, s így komoly- és nívós könnyűzenei estek színesíthetnék a kávéház programjait. A kamarazenélés, a „házi-koncertek” rendszeressé válása, mátészalkai és vendég muzsikusokkal, kevésbé ismert és világhírű művészek közreműködésével, olyan igény, amelyet többek között, Hauser Adrienne mátészalkai születésű zongoraművésznő és Kocsis Zoltán zongoraművész, - akik alapítványt tettek a városban élő tehetségek támogatására, - valamint az itt élő és dolgozó zenetanárok alakítottak ki a mátészalkaiakban.

Nos, ha elképzelünk a város szívében egy Makovecz-Melocco építészeti-képzőművészeti alkotást, hozzágondoljuk a felsorolt funkciókat, akkor az is nyilvánvaló, hogy a belsőépítészeti megoldásoknak, a vendéglátás nívójának is illeszkedniük kell a Képes Kávéház remélt rangjához.

Felmerül a lehetősége egy klasszikus, polgári, mondjuk bidermeier stílusú berendezésnek, ami - ismerve Makovecz Imre, látható faszerkezetű, galériás építészeti megoldásait, - érdekes hangulatot árasztana. Természetesen a legapróbb részletre is figyelemmel kellene lenni, a berendezési tárgyakat és a kiegészítőket illetően is, (pl. világítás, függönyök, szőnyegek, kávés-teás csészék, tányérok, stb.) Szerencsére ebben a kérdésben sem maradunk magunkra, hiszen egyesületünkhöz kötődnek olyan alkotók is, akiknek a belsőépítészet az elsődleges szakterületük. Gondoljunk csak Almer Zsuzsára, vagy Sípos Attilára.

Milyen kínálat álljon a vendégek rendelkezésre?

Természetesen a legkiválóbb. S az is természetes, hogy egyesületünk támogatóira, majd mint üzleti partnereinkre számítunk elsősorban amikor a cukrászsütemények, italok, kávék választékát végiggondoljuk összeállítjuk. A Falánk Fanni Cukrászda és a Szal-Tó Kft együttműködésére biztosan számíthatunk majd. Étterem biztosan nem működne itt, de a századeleji kávéházakban sem volt ritka, hogy egy-egy kedves vendég óhajára a közeli étteremből ebédet vagy vacsorát hoztak át. Ez a lehetőség itt sem kizárt.

A reménybeli Képes Kávéházban, nem feltétlenül „szakképzett” pincérek hada lesné az elkényeztetett, finomkodó sznob vendégek extrém kívánságait, de igazi házigazda figyelné nagy gonddal, hogy mindenki jól érezze magát. A spontán, vagy direkt szerveződő asztaltársaságok, szellemi műhelyek kovászaként, a kiszolgálás gördülékenységére vigyázóként, a programok egyik szervezőjeként, beszélgetőtársként létező, igazi háziúr vagy háziasszony mellett természetesen bizonyos számú „személyzet” is szükséges lenne, de azt hiszem, a legfőbb szempontnak a nonprofit jellegnek kellene lenni. Ha a Kávéház működtetését a közhasznú Művészetbarát Egyesület végezné, a kiállító hellyé nyilvánítást és a helyi önkormányzat jóindulatú együttműködését, a pályázatokon való folyamatos és sikeres részvételt is bekalkulálva, akkor biztosítva lenne, hogy az alkalmazottak bérén és a fenntartási költségeken túl képződő bevétel hajszolása, ne vezethessen a színvonal eséséhez.

Mekkora legyen ez a hely, és kik látogathatják majd a Képes Kávéházat?

Azt hiszem, hogy a felsorolt funkciók és a kiszolgáló helyiségek figyelembevételével,, valamint azt, hogy ez egyúttal egyesületi központ, (iroda) is lenne, kb.300-350 m2 hasznos területtel kellene számolni.

S, hogy kik látogathatják?

Elméletileg mindenki, aki vágyik egy ilyen színvonalú és kultúrájú helyre, aki szeretne bekapcsolódni a város kulturális, szellemi életébe, aki mégis, egy kis nyugalomra, délelőtti alkotói csendre vágyik, vagy egy kártya, esetleg sakk-partit kíván játszani barátjával, beleolvasni néhány rendszeresen járatott újságba, folyóiratba, egy jó kávé, sütemény, vagy tea, egy pohár sör vagy bor mellett.

Azt gondolom, hogy az egyesület tagjainak, (tiszteletbeli, rendes és külső), és vendégeiknek egy olyan tisztességesen minimális árréssel lenne szabad kínálni a meglévő választékot, hogy szinte bolti áron elérhető legyen, a még köztudottan nem túl tehetős mátészalkai középrétegnek is. Az „utcáról” betérőknek ellenben, a hely színvonalának megfelelő árat illenék megállapítani, ami azt hiszem, természetes kívánalom.

De miből épülhet fel az épület, feltételezve, hogy eredményre vezet a tárgyalás a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal és a helyi önkormányzattal a pályázaton nyert ingatlan eladása, illetve cseréje ügyében?

Mindenekelőtt az eladásra kerülő, pályázaton nyert ingatlan árából, és abból a hatalmas erőből, amivel a 380 tagú egyesületünk rendelkezik. Makovecz Imre - aki nem kér egyesületünktől tervezői díjat - azt kérte, nézzük meg, mekkora lelki, szellemi, anyagi tartalékaink vannak, vizsgáljuk meg, hogy tényleg elszánt-e a tagság a megvalósítást illetően.

Az előzetes beszélgetések, egyeztetések alapján, fantasztikus erő formálódik!

Nagyon komoly segítséget, támogatást ígért az építkezéshez kapcsolódó anyagbeszerzések ügyében Gladics János a Szalka Tüzép tulajdonosa, a szállítások bonyolításában Tóth József vállalkozó, a beszerzett fa méretre vágásában Kovács Sándor vállalkozó. A fiatalabb egyesületi tagokból álló festő csapat irányítását vállalta Balogh Ferenc barátunk, hozzá az alapanyagot Lábas Tibor a Szatmárker Kft tulajdonosa biztosítja majd. A belsőépítészeti munkákban - mint már említettem - Almer Zsuzsára és Sípos Attilára számíthatunk, Katona István az Uniqa Biztosító Rt. képviselője pedig a Kávéház teljeskörű vagyon és felelősségbiztosításának rendezését ajánlotta. A kivitelezés ellenőrzését és irányítását Vígh Ottó és Szabó István városunk polgármestere, támogatója és lelkes tagjaő - építészmérnöki minőségében - vállalta. Élő a kapcsolatunk a híres Békésszentandrási Szőnyszövővel is, ahol a Parlament és a Sándor palota csodálatos szőnyegei is készültek. A tervezett kávéház lelkes támogatói többek között egyesületünk tiszteletbeli tagjai, Hauser Adrienne zongoraművésznő, Dienes Gábor és Csízmadia Zoltán Munkácsy-díjas festőművészek és Fodor István az Ericsson Magyarország Kft elnöke, az Magyar EU Üzleti Bővítési Tanács volt elnöke is. És akkor még szó sem esett az esetleges céltámogatási, pályázati lehetőségekről, a Nemzeti Örökség Minisztériumával, a Nemzeti Kulturális Alapprogrammal, a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal folytatandó tárgyalásokról.

És ez csak a kezdet! Az első kör! Remélhetőleg azok az egyesületi tagok, akik most e sorokat olvassák, s nagyon szeretnék, hogy ez a hely megépüljön, végiggondolják, hogy hogyan, miképpen, segíthetnek, milyen kapcsolatukat mozgósíthatnák. Meg kell mutatnunk, hogy van bennünk erő, s közösen csodákra vagyunk képesek!

Hol tartunk most?

Bonyolult tárgyalások kellős közepén vagyunk a pályázaton nyert ingatlan eladása ügyében. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság engedélye, támogatása, a reménybeli vevő(k) szándéka, s majdan a helyi önkormányzat együttműködése szükséges ahhoz, hogy a „gépezet” beinduljon, a nagy álom megvalósulhasson.

Makovecz Imre építőművész 2001. októberi mátészalkai látogatása alkalmával sor került olyan előzetes egyeztetésekre, melynek eredményeként, már el is készültek bizonyos vázlattervek, illetve variációk, amelyek az alapterület, az elrendezés és a funkciók összhangja tekintetében óriási előrelépésnek tekinthetők. Melocco Miklós szobrászművész a Makovecz Imrével és e sorok írójával történt egyeztetés után elkezdte az épülethez tartozó oszlopfők, domborművek, reliefek formálását megelőző tervező munkát.