Internet
időskorban
Magyar
elemzés arról, hogy az 50 év felettiek miként
használják az információs- és
kommunikációs technológiai eszközöket.
Jelenleg
közel 4 millió 50 év feletti él
Magyarországon, viszont e generációnak mindössze 16
százaléka részesül az információs
társadalom előnyeiből. Ez felveti azokat a
kérdéseket, hogy vajon elég gazdag-e Magyarország
ahhoz, hogy lemondjon az aktív korú népesség
nagyobbik feléről, és kirekessze őket az
információs társadalomból? Van-e a
társadalomnak joga arra, hogy az internet-korszakban csak a gyerekek,
fiatalok, magasan képzettek, magas jövedelműek,
városlakók előtt nyissa meg a digitális univerzumot,
és az idősebbeket, távoli falvakban élőket,
szegényebbeket, iskolázatlanabbakat kizárja ebből?
Vajon helyes az, hogy e helyzet változtatásáért
tevő szervezetek mindennapos pénzügyi gondokkal küzdenek?
Információs
társadalomfejlődés integráció
nélkül
Az Inforum és a BME-UNESCO ITTK
(Információs Társadalom- és Trendkutató
Központ) második alkalommal elkészített e-Befogadás jelentése
megállapítja: Magyarországon kritikus az idősebb
generáció információs társadalomba
való integrációja. Az információs
társadalomból kirekesztettek aránya évenként
csak kevesebb, mint 4 százalékponttal apad. A
nyugdíjasoknak mindössze 4 százaléka, azaz
körülbelül 75 ezer fő tekinthető rendszeres
internetezőnek, ami nemzetközi összehasonlításban
megdöbbentően alacsony arány. Az időskori internetezést
befolyásoló tényezők között ki kell emelni
a magasabb végzettséget, a gazdasági, szellemi aktivitást,
a többszemélyes háztartást és a
jövedelmet.
Drámai az
a tény is, hogy a digitálisan írástudatlanok
közel fele 60 éves, vagy annál idősebb, emellett 68
százalékuk inaktív. Meghökkentő, hogy a
nyugdíjasoknak mindössze 3 százaléka vett
részt valamilyen számítógépes
képzésen, oktatáson az elmúlt 3 évben. Ennek
oka nem a jelentkezők, hanem a képzőhelyek még mindig
alacsony számában keresendő. Amikor Nemzeti Digitális
Közmű kiépítését fontolgatja a
kormány és a politikai erők, akkor nem lehet szó
nélkül elmenni az igényfelkeltés,
felnőttoktatás, a segítő szolgálatok (mentorálás) problematikája mellett. Be
kell látni azt is, hogy 2-8 órás ismeretterjesztés
e célcsoportnak felesleges pénzkidobás: alaposabb,
nyugodtabb tempójú, közösségteremtést
segítő oktatásra, fejlesztésre lenne
szükség.
A
digitális megosztottságból a digitális
lehetőségekig
A kutatási
eredmények azt mutatják, hogy nincs technofóbia
az idősek körében. Amennyiben használókká
válnak, ugyanolyan hasznosnak ítélik az internet
lehetőségeit, mint a fiatalok. A digitális világ
különösen hasznos lehet számunkra a társadalmi
részvétel, az önkifejezés,
önérvényesítés szempontjából.
Komoly egészségvédelem valósítható
meg az internet-használó idősebbek körében: a
frusztrációs hatások csökkenésével a
pszichoszomatikus betegségek (és így a korai
halálokok jelentős része) kialakulásának
veszélye is csökken.
A kutatási
eredményekből az is kiderül, hogy a tipikus 50 év
fölötti hálózati polgár profilja nagyon
hasonló az átlagos-tipikus internetező profiljához,
azonban az életkorban előrehaladva a nagyobb
városoktól távolodva csökken a gazdagok,
felsőfokú végzettségűek, gazdaságilag
és társadalmilag aktívak száma. Ezért a
helyi közösségek, civil szervezetek, az állam és
a piaci szereplők feladata, hogy azokat segítse, akiket
(még) nem hajlandó fogyasztónak, a piac
résztvevőjének tekinteni az IKT (és más)
iparág, akikhez nem kopog be a gyerek vagy unoka, akiknek barátai
nem mutatják meg az első kattintások
mikéntjét.
A jelentés
összességében megállapítja, hogy
Magyarország is jó eséllyel érne el jelentős
eredményeket a befogadó információs
társadalom aktív eszközei – például
szélessávú infrastruktúra,
e-közszolgáltatások, digitális
írástudás, online
szolgáltatások – bővítése
révén, melyek segítségével a magyar társadalom
integrációs ereje is növelhető lenne, elő lehetne
segíteni az esélyegyenlőség, a gazdasági
aktivitás, a foglalkoztathatóság, mindezen keresztül
pedig az életminőség növelését.