A legjobb barátom a Katus. Egyszerûen imádom! Még nyávogni is tud! És vele tudom a legkönnyebben megsajnáltatni magamat. Olyankor aztán még a többieket is letolja miattam !

Második barátom Laca névre hallgat. Õ a legnagyobb konkurenciám a computer használatánál. Éjjel-nappal a gép elõtt ûl és meredten bámulja. Bezzeg ha én végigsétálok a billentyûzeten, hogy kicsit belejavitsak abba, amit bepötyögött, rögtön felhördül és felkap a levegõbe, hogy ne is érhessek hozzá! Féltékeny, tiszta sor.
A harmadik a Mami. Reggelente õ szolgálja fel a reggelit, és rá lehet számitani, ha a bundámat nem tudom magamnak rendberakni.( még a nadrágomat is kimossa, ha szükséges)
A körúti lakásomat ezzel a három barátommal osztom meg. Mivel õk nem macskák, igy nem valami nagy észlények, dehát Istenkém, nem is azért tartom õket...Hosszas nevelés árán sikerült azért néhány dolgot megtanitanom nekik, de csak a legprimitivebb jelzéseket fogják fel.
Például, ha enni akarok, hosszasan kell kaparásznom a mosogató oldalát, mire valamelyik nagy nehezen észbekap, és végre elindul a Fridzsider felé. Ha reggelenként nem üvöltöznék torkom szakadtából az ajtó elõtt, azt hiszem sohasem ébrednének fel és én simán éhenhalnék. (este meg nem akarnak lefeküdni..)
Azt se képesek felfogni, hogy nem véletlenül pisilek állandóan az elõszoba ajtó elé ! Ez az egyetlen módszer, hogy távol tartsam ellenségeimet, de nem, õk minden reggel csökönyösen felhipózzák...De nem akarok panaszkodni, végülis szeretem õket, és megható, hogy mennyire igyekeznek a kedvemben járni, amikor éppen észnél vannak.