A rest macska
ILLYÉS GYULA
Hetvenhét magyar népmese |
Illusztráció:
Csomor Katalin |
|
Egy legény elvett feleségül egy dologtalan
gazdag lányt; ráadásul még azt is
megfogadta, hogy sohasem veri meg. A menyecske sohasem dolgozott,
hanem csak járt házról házra pletykálkodni,
s egyéb hitvány dolgot mûvelni.
Nem verte meg az ura egyszer sem. Hanem egyszer egy reggel,
mikor dologra ment, így szólott a macskához:
- Azt parancsolom neked, te macska, hogy míg én
odaleszek, te mindent dolgozz, amit kell! A házat szépen
kitakarítsd, délre ételt készíts,
s még egy orsó fonalat is fonj, mert ha nem, mikor
hazajövök, úgy megverlek, hogy megemlegeted!
A macska a tûzhelyen szunyókált, jámboran
végighallgatta a beszédet. De az asszony azt gondolta
magában, hogy ez az én emberem megbolondult! S
azt mondja:
- Kelmed, uram, miért parancsol olyanokat annak a macskának?
Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni!
- Tud, nem tud, nekem mindegy, feleség! - azt mondja
az ember - nekem nincs más, akinek parancsoljak! De ha
õ mindazt meg nem teszi, meglásd, úgy megverem,
hogy sokért elkerülte volna! |
|
|
|
Avval ment a dolgára.Az asszony pedig biztatni
kezdte a macskát:
- Dolgozz, macska, mert megver az uram!
De a macska nem dolgozott. Elment az asszony több házhoz,
s mikorra hazament, a macska akkor is szunyókált,
s a tûz is kialudt. Ismét mondta:
- Szítsd fel a tüzet, s dolgozz, macska, mert ma
megveretöl! |
 |
|
De a macska nem dolgozott. Hazajön a gazda, széjjelnéz,
s hát minden rosszul van. Elõrántja a macskát,
felköti a felesége hátára, s addig
veri, míg a felesége imádkozni nem kezd:
- Ne üsse többet azt a macskát, nem hibás
az, nem tud az azokhoz a dolgokhoz!
- Fogadod hát, hogy helyette mindent véghez viszel?
- kérdi az ura.
- Véghez viszek még többet is, mint amennyit
kelmed neki parancsolt, csak ne üsse többet szegényt!
- felelé az asszony.
A menyecske hazafutott az anyjához, elpanaszolta a
dolgot, s azt mondta:
- Felfogadtam, hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok,
csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül.
Hozzászólott az apja is:
- Ha felfogadtad, tedd is meg Mert ha nem, a macska holnap is
megverõdik!
|
S evvel hazaküldte az urához. Másnap
reggel is megparancsolta a gazda a macskának, mit tegyen.
De a macska most sem tett semmit. A gazda hát ismét
jól megverte a felesége hátán. Az
ifjasszony akkor is hazafutott panaszra, de az apja úgy
visszakergette, hogy a lába sem érte a földet.
Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik
parancsolatot. A macska már végighallgatni sem
tudta, úgy meg volt ijedve. De hát most sem dolgozott
semmit. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony.
Most nem felejtette el, hogy mit fogadott volt: tüzet tett,
vizet hozott, ételt készített, sepregetett.
Elvégzett mindent, amit kellett.
Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán;
azon, hogy amikor az ura azt veri, rémületében
a macska az õ hátába aggatja a körmét.
Meg azon, hogy a kétrétû ostornak a vége
a macskán túl inkább az õ hátát
járkálta meg minden ütéssel.
Mikor az ura hazajött, hát minden jól van!
Mondogatja is az ember:
- Ne félj, macska, most nem bántalak! |
|
|
|
Az asszony örömmel terítette meg az
asztalt, az ennivalót megcsinálta, az ura elé
tette. Jóllaktak jókedvvel. Azután mindennap
úgy volt. A macska többször nem verõdött
meg, s a menyecskébõl olyan gazdasszony lett, hogy
ugyan helyde!
Vissza a Macskakikötõbe |
|
|