Bristolban, Virginiában született, Utah államban nőtt fel. Keresztény kultúrmisszióra készül gyerekkorától. Svájci teológiai tanulmányai alatt ébred rá, hogy nem a térítés, hanem a megértés a célja. Eddigi életéből negyven évet fordított Ázsia nyelveinek és vallásainak megismerésére. Tibet, Nepál, Japán és India után a szíve a világnak erre
a tájékára is elvezette. A hátizsákja bélésébe varrva vitt ki a diktatúra által tiltott teológiai írásokat
és tanúvallomásokat Erdélyből nyugatra. Indiában
és Erdélyben az ősnyomtatványok, veszélyeztetett kéziratok megőrzésére új, digitális módszert vezetett be, amelyet Indiában kormányprogram szintjére emeltek.

Mindez csak egy része George Williams tevékenységi körének, hiszen évtizedek óta dolgozik a vallások közötti párbeszédért. Filmjei, könyvei által közvetítette például a buddhista és a sinto vallásfelfogást a nyugati világ számára.
– Ez is a hídépítés egyik módja – kezdi a beszélgetést.
– Honnan ered elhivatottsága?
– Amerikai konzervatív-keresztény családban nőttem fel, ahol az élet minden lényeges cselekedete a vallás körül forgott. Őseim Nagy-Britanniából vándoroltak át az Újvilágba, édesapám és édesanyám is lelkész volt.
– Miért éppen a keleti vallások vonzották?
– Ázsia a vallásos kultúrák elképesztően gazdag tárháza, nagyon nehéz nyelvekkel, összetett mitológiával. De talán azért is, mert mindez az amerikai gondolkodástól olyan távoli.
– Milyen szerepet tölt be a vallás és a vallásos életforma jelenleg Amerikában?
– Az amerikai protestantizmusnak van egy olyan aspektusa, amely megtartó és pragmatikus. Az úgynevezett amerikai gyakorlatiasság szintén a protestáns vallás szelleméből nőtt ki. De létezik a protestantizmusnak egy forradalmi előremutató oldala is. Ez utóbbi nem a felforgatást jelenti, hanem azokat a törekvéseket, amelyek által jobbak lehetünk. Sajnos ezt a tiszta hangot igen könnyű erővel elfojtani.
– Merre tartanak a világ nagy vallásai?
– A XXI. századot tekintve a fundamentalista törekvések előretörését figyelhetjük meg. Ám legyen szó a tiszta kereszténységről, az iszlámról vagy a buddhizmusról, a gond az, hogy kirekesztőek. Továbbá, hogy ezek a vallások önmaguk túlélése érdekében a béke vallásából az erőszakos megmaradás törvényeit követő vallásokká váltak. És a militáns fundamentalizmus az, amely a békétlenséget segíti elő, bármilyen vallásról legyen szó. Ám korunknak van egy ezzel ellentétes folyamata: a különböző vallások közötti együttműködés és párbeszéd kibontakozása.
– Tudományos téren nyilván könnyebb ezeket a szálakat összekötni, gondolok itt a kutatók párbeszédére vagy nemzetközi konferenciákra. De hogyan történhet ez a hétköznapokban?
– Visszaidézném egy meghatározó élményemet. Nepálban találkoztam egy jezsuita szerzetes tanárral, aki olyan szinten és mélységben gyakorolta a buddhizmust, mint a keresztény hitét. Harminc éve ez még különlegességnek számított, ma már nem az, hogy két különböző vallásban hisznek.
– Miből ered ez a lelki és szellemi igény?
– Abból a felismerésből, miszerint ahhoz, hogy egy vallás értékes legyen, nem kell másokat kizárónak lennie. Igaz az is, hogy az egyházak mint szervezetek nyilván nem nézik jó szemmel az említett jelenséget.
– Nem kevés türelmetlenséget tapasztalni a politikában is egymás vallásai iránt, amelyek aztán a különböző földrészeken kirobbant vagy kirobbantott háborúkban brutális módon nyilvánulnak meg, áldozatai pedig gyakran ártatlan emberek.
– Ha emberek csoportjai vallási alapon egymást gyűlölik, vagy egymás ellen fordulnak, akkor bármilyen irányzatról van szó, eltérnek azoktól az eszméktől, amelyek hitük lényegét és értelmét adják. Az a vallás, amely nem képes felülemelkedni a gyűlöleten, nem szolgál, hanem csak eszköze egy tőle idegen törekvésnek.
– Mennyire ismerik fel a hívő emberek a manipuláció veszélyét?
– Egyre többen vágynak egy szerető, befogadó, a bizalmat megszolgáló lelki közösség után, ahol spirituálisan, egyéni módon kibontakozhatnak. Egyúttal az ilyen vallási közösségek a zálogát jelentik annak, hogy kulturális és szellemi hagyományaikat megőrizhetik.
– Kelet-Közép-Európában milyen tapasztalatokat szerzett a vallás óvó, megtartó erejéről?
– Amikor a Ceausescu-rezsim idején először jártam Romániában, megdöbbentett a kisebbségben élő magyar közösségek szomorúsága, kiszolgáltatottsága, dühe. Mindez a későbbiekben a különböző felekezetek összefogásává és erejévé vált, hogy nyelvüket és kultúrájukat megőrizzék. Ezt az erőt több tekintetben hasonlónak éreztem ahhoz, mint amit Tibetben tapasztaltam. Személyes életemben fordulatot jelentett, hogy az erdélyi unitárius közösségek megmaradását, építkezését szellemileg és anyagilag is segíthettem.
– Mi az, amit most errefelé annyira érdekesnek talál?
– Ez rendkívüli föld. És én egy rendkívüli társadalmi átalakulás idején érkeztem ide először. Ha ez nem így történik, lehet, hogy könyvtárakban dolgozó tudós maradok. De az USA–Ázsia–Magyarország és Erdély összefüggésében tapasztaltam, mit jelent igazából a globalizálódás.
– A Vallásszabadság Világszervezete (IARF), amelynek ön az egyik meghatározó egyénisége, a közelmúltban Budapesten tartotta konferenciáját. Százéves múltra tekinthetnek vissza. De képesek ezen túlmenően erőt felmutatni az erőszak, a terrorizmus ellen?
– A gondolatok cseréje békés eszköz, ám a hatása nem mérhető azonnal. De nagy lépés az is, hogy két évtizede a különböző nagy vallások közös szertartásokat rendeznek. Ezek az imaalkalmak nyilvánvalóan nem képesek a konkrét terrorista cselekmények megelőzésére, nem is ez a feladatuk. De azért úgy érezzük, valamelyest sikerült hozzájárulnunk a békésebb közhangulathoz, például Írországban.
– Mi a véleménye arról a 2001. szeptember 11-i New York-i tragédia utáni „keresztes háborús retorikáról”, amely szerint a megtorlás lényege a Jók harca a Gonosz ellen?
– A háborús vallás anakronisztikus, mert a civilizáció hódító és uralkodó korszakát idézi fel, nem pedig az egyetemes vallásosságból táplálkozik. Eszerint az uralkodó réteg istene elítéli az ellenfelet mint gonoszt, mert az igazságot a magáénak vallja, a háborúzó erőszakot pedig isteni engedéllyel gyakorolja, hiszen úgy véli, démonokkal áll szemben. Szeptember 11. tragédiája alkalmat adhatott volna Bush elnöknek és Amerikának arra, hogy a figyelmet a globális igazságosság kérdései felé fordítsa. A döbbenetben és a gyászban az emberek egymásra találtak, a különböző fajú és vallású emberek együtt imádkoztak. Ez volt az a nagy történelmi pillanat, amelyet a politikusoknak tovább kellett volna vinniük és gondolniuk.
– Milyen értelemben?
– A stratégiát nemcsak a háborús ellenlépések jelenthették volna. Szembe kellett volna nézni a föld népeinek összességét érintő problémákkal, a globalizálódás hátrányos hatásaival, veszélyeivel, és a harmadik évezredre tekintve felvázolni a békés fejlődés és önkorlátozás új gazdasági és társadalmi irányait. Felmérhetetlen jelentőségű lett volna mindannyiunk számára, ha ez megtörténik. Ehelyett Bush elnök vallási kategóriákban beszél Irak ellen, keresztes hadjáratot emleget anélkül, hogy ennek a történelmi hátterével tisztában lenne. Mindez nemcsak további törésvonalakat okoz, hanem anakronisztikus.
– Az önállóan gondolkodó emberek hogyan vélekednek erről?
– Az amerikai nép ötven-ötven százalékban megosztott e kérdésben. Egyrészt egy olyan sokkot éltek át saját földjükön – a terrorizmus pusztítását –, amelyet eddig csak más országok ismertek és szenvedtek el évtizedek óta. Ez viszont a vezetőkben félelmet és túlreagálást váltott ki. Ugyanakkor a progresszív értelmiségieknek az a véleményük, hogy Amerika nem engedheti meg magának, hogy még több szegény országot az ellenségévé tegyen… Egyre több egyházi közösség látja ezt így. A jelek és cselekedetek szerint a kormánynak és egy szűk körnek viszont az ellenségkép fenntartása és a fegyveres támadások kiszélesítése az érdeke.
– Az utóbbiak támogatói mivel érvelnek?
– Azt mondják: ha nem értesz egyet az elnök politikájával, akkor nem vagy igazi hazafi. Ez veszélyes dolog. Hiszen aki más véleményen van, annak a kirekesztés veszélyével kell számolnia. De a megbélyegzés nem jó azért sem, mert általa megzavarják a haza iránti tiszta érzéseket.
– Azért a terrorizmust mégsem lehet emberbaráti módon kezelni.
– A terrorcselekményre adott eddigi válasz is csak súlyosbította azt, amiből mindez megszületett. Elmaradt a felismerés, hogy a ma végletesnek látszó ellentéteket csak a globális igazságosságra való törekvések támogatásával lehet feloldani.
– Mit ért globális igazságosságon?
– Megoldást kell találni a javak igazságos elosztására, világméretekben és a mindennapi életben egyaránt. Itt van például az „amerikai materializmus”, a fogyasztás kényszeres növelése. Mindenből többet használunk fel, mint amennyire ténylegesen szükség lenne. Amikor ez szóba kerül, az a felelet: így szoktuk meg. Eközben a föld tartalékai kimerülőben vannak, és még nem tudjuk, miképpen gyógyítsuk az ökológiai egyensúlyban bekövetkezett ember által okozott károkat.
– Lehetséges ezen a civilizációs úton továbbhaladni?
– Változásnak kell bekövetkeznie. Nagyon közel van például az a társadalmi, gazdasági és kulturális káosz, amit a túlnépesedés jelent. India jelenleg csodálatos korszakát éli, erős középosztály, prosperitás és reménység jellemzi. De mint ottani tudós barátaim előrevetítik, harminc év múlva mindez össze fog omlani, hiszen kétmilliárdan lesznek.
– Számos új „világmegváltó törekvés” próbálja magához kötni és kihasználni az embereket. Sokan el is fordulnak a hagyományos egyházi élettől és szervezetektől. Mi lehet a jövő?
– Sokan aggódnak a fundamentalista törekvések előretörése miatt, de – mint említettem – a különböző vallások közötti együttműködés szintén óriási mértékben erősödik. A megértés, a közös nyelv és a spirituális értékek iránti igény igen intenzív keleten és nyugaton egyaránt.
– Hallottam egy meghatározást: egyetemes lelkiség. Nemigen tudom, mit jelent. Megmagyarázná?
– Növekvőben van az úgynevezett nem vallásos spiritualitás. Egy olyan vallás, amely egyház nélkül létezik. Szemléletében más vallások elismerését és tiszteletét jelenti, gyakorlati értelemben a globális igazságosságra törekszik, a föld tartalékait, azok elosztását, az emberi létezést illetően.
– Ha mindez már az ajtónkon kopogtatna, akkor is késő lenne.
– Ne siettessük az időt. A jövőbe tekintő lelkiség általában egy-két évszázaddal előzi meg a korát.

George Williams vallástörténész. Doktorátusát az Iowai Egyetemen szerezte 1972-ben, India modern vallásainak témájában. Professzori pályája nagy részét a Kaliforniai Állami Egyetemen töltötte. Számos filmet készített Japán vallási mozgalmairól. Ázsiai, európai és amerikai egyetemeken adott elő. A Berkeley Starr King unitárius teológia és a kolozsvári protestáns teológiai intézet díszdoktora. Több amerikai tudományos szervezetben töltött be vezető szerepet. A pécsi és szegedi egyetemeken az addigi felekezeti oktatás alternatívájaként bevezeti a vallások akadémiai oktatását. Utóbb fejezte be a hindu mitológiáról szóló kézikönyvét.