Knut Heidelberg 2009 karácsonyán elmondott beszéde Budapesten
Íme, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.
Kedves Testvéreim!
A felolvasott bibliai vers megtalálható templomunkban, a szószéki terítőn, a festett üvegablakon. Üzenete az, hogy legyünk okosak, szelídek, ártatlanok. Mindannyian értjük ezeket az unitárius jelképeket.
Azonban más egyházak templomaiban, mint például az evangélikus templomokban, a terítők színe változik, attól függően, hogy az egyházi év melyik szakaszában vagyunk. A színeknek pedig különböző jelentésük van. A fehér szín az örömöt és az ártatlanságot jelképezi. Ezért, Karácsony első napján a terítők színe fehér, mely által az ártatlan gyermek Jézus, e világba érkezését ünnepeljük.
Másodnapra már minden hirtelen megváltozik. A terítők színe pirosra vált át. Ez pedig a vérnek és a mártíromságnak a színe. Az első keresztény mártírra emlékeztetnek, István vértanúra, aki, kiment mint bárány a farkasok közé és akit megköveztek. Karácsonykor, a gyermek Jézus van előtérben, de mint tudjuk, keresztre fogják Őt feszíteni.
Nem véletlen, hogy Jézus ezekkel a szavakkal küldi ki tanítványait a világba. Küld minket is, hogy mindig keressük a kapcsolatot Istennel.
Jézus születése óta, minden megváltozott. Jézus előtt is törekedett Isten kapcsolatot teremteni teremtményeivel. Többféle módon próbálta megértetni az emberekkel, hogy térjenek vissza hozzá. Prófétákat küldött, de az emberek nem hallgattak rájuk.
Isten azonban nem adta fel a próbálkozást. Talált egy fiatalasszonyt – jobban mondva a leírások szerint egy hajadont, mai értelmezés szerint egy tizenévest, akit mindenki úgy ismert, hogy József jegyese. Nem új a nap alatt tehát, hogy a mai fiatalok is eljegyzik egymást, sőt még a lányok gyereket is szülhetnek.
Ilyen módon próbált Isten változtatni az emberiségen, amikor a Római Birodalomban, Augusztus császár uralkodása alatt, megváltoztatta hozzáállását teremtményei iránt, és a remény új csillagát, szivárványát küldte el. És ekképpen, átölelte szeretettel a világot.
Jézus jelenti az Istennel való újszövetséget. Ő Isten szeretetének a küldötte, akibe kellő bölcsességet és ismeretet táplált, hogy emberi módon mutathassa az embereknek az Istenhez vezető utat. Előtte is megmutatta magát Isten az embereknek, de félreértették őt.
S mégis azt látjuk, hogy Jézus, a béke embere, a szeretet gyümölcse, aki Isten szeretetére mutatott rá, kegyetlen halállal halt meg. Előre látta a farkasok hadát. De nem csak ennyi volt küldetése, hogy figyelmeztessen, hogy farkasok közt kell, hogy leéljétek életeteket, hanem az a lényeg, hogy szelídséggel és okossággal, meg lehet szelídíteni ezeket a farkasokat.
A farkasok egyértelműen a gonoszokat jelképezik. Akik hatalmuk megőrzése érdekében mindent megtesznek, hogy másokat is maguk mellé állíthassanak. Sokszor nem is vesszük észre, tudattalanul is azonosulhatunk a farkasokkal.
20 éve már, hogy kelet-Európában a diktátori hatalom összeomlott. Mégis, vannak emberek, akik virágot visznek egyeduralkodók sírjaihoz, és léteznek emberek, akik a gonoszság zászlaja alatt menetelnek. Ez a ma Európája, és a jövőben sem fog sok minden megváltozni. Az ilyen világban mindig időszerű Jézus tanítása és küldetése. Legyetek okosak és szelídek. Az istent kereső bölcs ember, nem lehet gonosz. A szelíd ember megtanul bölcsen viselkedni a farkasok között is, Istenben bízva. A keresztény ember soha nem fog farkasokkal együtt táncolni. Soha.
Ünnep másodnapján – István vártanúra emlékezve – figyeljünk az élet valóságára. Mint Jézus követők figyeljünk küldetésünkre. Mindannyiunkat elküld Jézus, hogy keressük az Istennel való kapcsolatot. Könnyű dolgunk lenne, ha bárányokkal tele világba küldene bennünket. Nekünk a farkasok között kell megtalálnunk a bárányokat. A farkasbőrbe bújt vagy bújtatott bárányokat, és ráeszméltetni őket a valóságos mivoltukra.
Az az érzésünk támadhat, hogy most már nem is Isten küzd az emberekkel, hanem Isten embereket küld ki maga helyett az emberek közé, hogy felfedezzék a bárányokat és a farkasokat, és szétválasszák ezeket.
Ez az esztendő is hozza magával a végkövetkeztetést. 2009 már történelem, és 2010 hamarosan valósággá válik. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövendő. Egyetlen dolgot tudunk, azt, hogy a jövőben is küldetésünk van.
Mint unitáriusok, látnunk kell, hogy az egyetlen olyan egyház vagyunk, amely ezt a jelképet küldetéssé tette. Vagyis, más keresztény felekezetek a mennyei életre, az ezután következő világra mutatnak rá – azonban mi, a jelenre és annak valóságára próbáljuk ráébreszteni az embereket. Jézus nem a jövőről beszél, nem holnap fog kiküldeni, hanem most, már ki is küldött bennünket, máris a farkasok között vagyunk.
Legyünk hát szelídek és bölcsek. Legyünk büszkék e küldetésre. Lássuk be, hogy Isten nem kér csodát tőlünk, hogy vártanúkká váljunk. Mindennapi életünkben, családunkban, barátaink között legyünk bölcsek, szelídek ahhoz, hogy Pál apostol üzenete valóra válhasson, a Korintusiakhoz írt levele szerint: maradjon meg köztetek a hit, remény és szeretet, melyek között a legnagyobb a szeretet.
Ámen.
------------------------------------------------------------------------
Úrvacsorai ágenda
Communion in Bela Bartok Unitarian Church
December 25th 2009.
by Knut Heidelberg
(Intro)
Friends,
may the Lord be with you: to day, in the future and everywhere life will bring you.
Let us praise the Lord and prepair ourselves to receive the holy communion with right intention and a loving and kind heart.
Testvéreim, a Gondviselő Isten legyen veletek. Készüljünk keresztényi szeretettel magunkhoz venni az áldott úrvacsorai jegyeket.
Almighty Father in Heaven, together we - Your congregation in Heaven and on Earth - praise Your name believing and keeping in our hearts the words You told Jesus to teach us: Listen, Israel, the Lord is our God. God is one. Glory to You, Father in Heaven, who open our hearts for the love that is stronger than death. Teach us to love each other as You love us, and thus receive the bread and wine we soon will share full of the joy only love brings. Amen.
Mindenható Isten hozzád imádkozunk – aki mennyben és földön jelen vagy – nyisd meg sziveinket, hogy megtarthassuk Jézus tanításait: az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Egy Istenünk, legyen dicsőség Neked, ez áldott ünnepen, amikor megnyitjuk szívünket a bennünk levő szeretet kiáradására. Taníts minket szeretni, úgy, ahogy Te szeretsz bennünket. Ámen.
(Bible text)
In the Gospel according to St. Luke chapter 22 verses 14 to 20, we read:
When the hour came, Jesus and his apostles reclined at the table. And he said to them, "I have eagerly desired to eat this Passover with you before I suffer. For I tell you, I will not eat it again until it finds fulfillment in the kingdom of God."
After taking the cup, he gave thanks and said, "Take this and divide it among you. For I tell you I will not drink again of the fruit of the vine until the kingdom of God comes."
And he took bread, gave thanks and broke it, and gave it to them, saying, "This is my body given for you; do this in remembrance of me."
In the same way, after the supper he took the cup, saying, "This cup is the new covenant in my blood, which is poured out for you.
Textus: Lukács 22,14-20: És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
(Meditation)
Do this in rememberance of me, Jesus says. Some says that 'in remembrance' means that we come together and share bread and wine in order to remember Jesus. And of course this is correct. Rememberance has to do with remembering. But I ask myself, why do Christians need bread and wine to remember Jesus? And if it really is that we do need bread and wine to remember Jesus, does this also means the bread and the wine is nothing but something for helping our memory? There are plenty of other ways of helping the mind to remember Jesus.
Emlékezzünk Jézusra, hiszen Ő is azt mondta: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. De miért van szükségünk kenyérre és borra, hogy reá emlékezzünk? Ha valóban erre van szükségünk az emlékezéshez, akkor ez azt is jelentheti, hogy a kenyér és a bor segítheti az emlékezöképességünket? Hiszen annyi minden más is segithet bennünket Jézusra emlékezni, emlékeztetni.
Our New Testament where we find the Gospel of Luke is a translation from the Greek text. And there is nothing wrong by translating what Jesus says to be something in remembrance of him. But looking at the Greek word we also see something that goes beyond simply to remember Jesus. The Greek word is anamnēsis, and this means 'to put something in your mind'. So what Jesus says is, Do this so you can put me in your mind. And when you put something in your mind you not only remember but even more important: you keep focus on Jesus.
Lukács evangéliumát görög szövegből forditották. Amennyiben a görög szót vesszük figyelembe, akkor sokkal többet jelent ez, mint emlékezni. A görög ANAMNESIS szó ugyanis azt is jelenti, hogy valamit jól észbe vésni, gondolni rá, törödni vele. Ez már több mint az időnkénti Jézusra való emlékezés, ez egyben a reáhangolódást is magába foglalja.
Do this in rememberance of me, is what Jesus teaches us on why we should receive the bread and the wine. He does not teaches us simply to remember him by doing this. No, it is a demand to put Jesus in focus of our lives. Share me among you, take the bread and wine and divide it among you, he says. This is not simply about remembering or not. This is Jesus saying, become my family by focus on me. Follow me. Do it together.
Ebben az értelemben, amikor magunkhoz vesszük a kenyeret és a bort, Jézus arra öszötönöz bennünket, hogy ne csak ezt osszuk el egymás között, hanem az örömöt és a bánatot is. Közösen, együtt cselekedjetek, mert így könnyebb az élet.
And why bread and wine. Why not something else? First of all because sharing bread and wine was part of the religious tradition Jesus knew and also shared. But perhaps even more because of the symbol of bread and wine. Look at the bread. Look at the wine.
És miért a kenyér és a bor, miért nem valami más? Mert Jézus korában is ez a vallásos gyakorlat része volt. Továbbá az a szimbólum, amit a kenyér és a bor jelent az embernek: nemcsak a test tápláléka ez, hanem jelképesen a léleké is.
The bread we are to share was once thousands of individual grains spread all over the fields, but is now gathered together in one bread. And the wine we are to share was once many, many individual clusters of grapes also spread over the fields. But is now gathered together in one wine.
A kenyér jelenti azt a sokezer magot, melyet elvetettek a földbe, és most itt találjuk együtt a kenyérben. És a borban is ott van az a sok-sok szőlőszem ami megtermett és beérett.
In the same way we now come together as individuals from many different places and from many different backgrounds, but just like the grains in the bread and the grapes in the wine – we too gather together as one family. As one congregation. As one body keeping Jesus in focus. Following our teacher by doing something togheter in rememberance of Jesus.
Hasonlóképpen, mi is most összegyültünk egy akarattal az élet minden területéről, más-más közösségből, családból, azért hogy itt most egy családot alkossunk. Egy közösségbez tartozónak érezzük magunkat, akik egyet akarnak: Jézusra hangolódni, figyelni tanítására, eszünkbe vésni figyelmeztetéseit és útmutatásait.
Like Jesus loved us and pointed us in the direction of our one Father in Heaven and the love stronger than death, we are now invited – as brothers and sisters – as one family – as one congregation – to share bread and wine in rememberance of Jesus so that we always will keep him in focus as we struggle for the truth that is our hope, our faith, and love. Amen.
Figyelmünket fordítsuk Mennyei Atyánkra, akinek szeretete erősebb még a halálnál is, és most is hív – egyéneket, családként, egy közösségbe ahhoz, hogy megosszuk egymással a kenyeret és a bort, amit Jézus is tett a hit, remény és szeretet jegyében. Ámen.
(Invitation)
Friends. The Lord's table is ready. Please come forward and share as one family the bread and wine in rememberance of Jesus.
Testvéreim. Jöjjetek az úrnak asztalához ...
Knut Heildeberg
2009 Karácsonyán