„EGY SPORTÁGAT EMELTEK A KULTÚRA SZINTJÉRE”
/Nemzeti Sport, 1996.november/

Sportágunkról

A kötélugrás története

(Letöltés)

A kötélugrás eredetét pontosan szinte lehetetlen meg­állapítani. Három olyan érdekes adatot lehet találni, amelyek a föld három egymástól föld­rajzilag, de kulturálisan is távolálló részén említi a kötélugrást. Az egyik ilyen irodalom, Michael Marshall: The Pilgrims című novellája, amelyben utal arra, hogy az 1620-as években az új hazát kereső népek hajóútjuk során - útban Amerika felé - a gyerekek többek között kötélugrással múlatták az időt. Egy másik irodalom, amely a kínai népszokásokkal, játékokkal, a kínai előadó-művészettel foglalkozik (Chinese Folk Customs, Games and Performing  Arts), 2-3 ezer éves múltat jelöl meg a kötélugrásnak. A harmadik szakirodalom Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin: Az iszlám világa, kulturális és művészeti élet címmel talált anyagában az iszlám világ X.-XIII. század oktatási reformjával kapcsolat­ban többek között a következőket írja: „...Egyéb reformok születtek, így bevezették a testkultúra, íjlövészet, úszás, kötélugrás oktatását...".

A legújabb kori kötélugró történelem nem túlságosan idős, de itt is megfigyelhető egy párhuzam két földrajzilag távolálló országból.
Az egyik Japán, ahol Masahide Ota, a Japán Szövetség jelenlegi elnöke 30 évvel ezelőtt rendezte meg az első Japán Nemzeti Bajnokságot az INF (Inter­national Nawatobi Federation) kötélugrásban, valamint az amerikai ADDL (American Double Dutch League), amely 1998-ban rendezte meg a 25. jubileumi versenyét. Hazánkba a szintén amerikai IRSO köz­vetítésével került a kötélugrás. (Ferenczy Csaba, 1999)
Az Amerikai Egyesült Államokban az infarktus megelőzési program keretében kezdték népszerűsíteni a kötélugrást, elsősorban az ifjú korosztály részére.

Több mint negyven évvel ezelőtt az 1960-as évek végén Richard Cendali testnevelő tanár (Boulderben, Colorado állam) felismerve a kötéllel szökdelés állóképességet, ügyességet, kreativitást, egyensúlyérzéket, fejlesztő hatását, elkezdte iskolájában tanítani a kötélugró gyakorlatokat. (Dr. Keresztesi Katalin, 1990)
Richard Cendali 1974-ben megalapította a „Skip 1ts” csapatot, amely név az óta világszerte ismert. E kötélugró bemutató csapat megalakulásának az volt a célja, hogy az Egyesült Államokban és más országokban népszerűsítse, és sportággá fejlessze azt a mozgásanyagot, amellyel a fiatalok sportolása vidámabbá, változatosabbá tehető. Az első bemutató csoport 170 fiúból és lányból állt – ellentétben a modern gimnasztikával, amely csak női sportág – akik kb. 1200 „trükköt”, vagyis különböző gyakorlatokat fejlesztett ki, és a világot járva ez idáig már 45 országban honosították meg e sportágat.
Az amerikai infarktus megelőzési program egyik megalapítója, a Nemzetközi Kötélugró Szövetség (I. R.S. O = Internationale Rope Skipping Organization) elnöke Richard Cendali, az Amerikai Heart Association-tól érdemérmet kapott kiemelkedő munkásságáért, amellyel nem csak személyét, hanem a sportág jelentőségét is méltatták. (Dr. Keresztesi Katalin, 1990)
A sportág fejlődésének döntő lépése volt, hogy kidolgozták versenyszabályzatát, a versenyek rendezésének alapelveit, és része lett a testnevelési tantervnek is az USA egyes államaiban.

1977-ben a „Skip 1ts” csapat bekerült a „Világrekordok” könyvébe azzal, hogy 62 gyerek 100 láb (30, 48 méter) hosszúságú kötéllel 11 szer tudott szökdelni. Tíz évvel később szintén bekerült a sportág a „Világrekordok” könyvébe, mert Matt Davis 21 éves egyetemi hallgató és Shelly Nelson egy 16 éves világrekordot döntöttek meg. Egy óra alatt 12496 szökdelést hajtottak végre.
Az előző nyilvántartott rekord 8320 szökdelés volt egy óra alatt. Mindkettőjük edzője Richard Cendali volt.
1988-ban már a 7. nemzetközi versenyt rendezték meg a sportágban, 6-19 éves korig és 19 év felett, kormeghatározás nélkül. Ezen a bajnokságon az USA Colorado államában, Greeley-ben 450 versenyző vett részt.
A sportág Nemzetközi Szervezetét az IRSO –t 1983-ban alapította Richard Cendali. Azóta több mint 400 egyesülettel és szövetséggel van kapcsolata az I. R.S. O. –nak.

1988-ban a nemzetközi szervezet, az IRSO munkájába bekapcsolódott Japán, Kína, Mexikó, Nyugat- Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Puerto Rico, Kanada és Ausztrália.
Az IRSO célja, hogy az egész világon elterjessze a kötélugró sportágat és versenyrendszerét, elérendő, hogy olimpiai sportággá váljék.
1988-ban a 7. Nemzetközi tábort rendezték meg Colorado államban, ahol több mint 500 gyermek és felnőtt versenyző vett részt az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, Puerto Ricoból, Japánból, Ausztráliából és Nyugat- Németországból. Az egy hétig tartó táborban bemutatókat, edzői szemináriumokat, vidám kulturális és oktatási programokat rendeztek.
Magyarországra a „Skip 1ts” bemutató csoport 1988. július 17-25. között látogatott el, a Magyar Testnevelési Főiskola II. Nemzetközi Testnevelő Tanári Konferenciájára. E konferenciára több mint húsz országból jöttek testnevelők, edzők, fitness szakemberek, tánctanárok. Több mint 200 magyar szakember is megismerkedhetett új sportágakkal, „mozgásáramlatokkal, mozgásdivatokkal”.
1989-ben meghívást kapott Ferenczy Csaba az IRSO elnökétől Richard Cendali-tól az IRSO évente megrendezésre kerülő ver­senybírói, és edzői továbbképzésére az USA-ba.

A 90-es évek elejére vezetésével készen állt Pécsett egy bemutató csapat, amellyel elkezdtek különböző sportbemutatókra utazni, majd később az ország számos Tanárképző főiskoláján ismertették meg a kötélugrást. (Dr. Keresztesi Katalin, 1990)
Eközben a kötélugrás sorsa fejlődött Magyarországon. 1993-ra a klubok száma már úgy alakult, hogy meghir­dethették az első Magyar Bajnokságot. Ebben az évben a megfelelő jogszabályi keretek hatály alá történő beje­lentkezéssel hivatalosan is elismert sportági szövet­ség lett Magyar Kötélugró Szövetség néven.

A sportág nemzetközi életében jelentős változások álltak be, az IRSO-ból kivált klubok megalapították a WRSF-et, azaz a World Rope Skipping Federation-t. Ez azt jelen­tette, hogy csak az USA-ban már három olyan szervezet működött, amely a világ kötélugró sportját volt hivatott szervezni. Utóbbi elsősorban azért volt fontos, mert a versenynapokat követő szakmai összejöveteleken arról volt szó, hogyan lehetne fejleszteni a kötélugrás versenyszámait, melyek legyenek a bíráskodás elvei, milyen versenyszámokat ve­gyenek fel, illetve milyen szervezeti struktúrában épüljön fel a tervezett világszövetség.
1995 elején érkezett a meghívás a FISAC (Federation Internationale de Saut á la Corde) alakuló ülésére, amelyet Washingtonban tartottak az amerikai szervezők. Az összejövetelen meglepetésre csak az USA, Kanada, Magyarország, és Japán képviseltette magát.
Az összejövetel végeredményeképp elkészült az alapszabály, és a határozat, hogy az
I. FISAC Világbaj­nokságot Magyarország rendezheti.
A versenyen csak Kanada képviseltette magát csapattal. Németország és Svéd­ország csak megfigyelőt küldött. Számunkra nagy csa­lódás volt a külföldiek alacsony részvételi aránya.