A rehabilitációs intézmény az ellátottak önálló életvezetési képességének kialakítását, illetve helyreállítását szolgálja.
A szenvedélybetegek rehabilitációs intézményében azt a 18. életévét betöltött szenvedélybeteget kell ellátni, aki nem szorul rendszeres vagy akut gyógyintézeti kezelésre, és nincs más mód az utógondozására. Rehabilitációs intézményi keretek közt indokolt annak a rászoruló személynek az elhelyezése, akinek az egészségi, a pszichés, a mentális, a szociális állapota a rehabilitáció több területén komplex, átfogó segítséget igényel, de ennek hatékony megoldása ambuláns formában vagy más intézményi keretek között nem valósítható meg. 
A rehabilitációs intézménybe, illetve rehabilitációs célú lakóotthonba történő bekerülés feltétele a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzése.

A rehabilitációs ellátás szakmai tartalma:

 A rehabilitációs ellátás fontos jellegzetessége a gyógyításon túl is felelősséget vállaló rehabilitációs szemlélet; amely aktív és alkotó társadalmi részvételre irányuló olyan egészségügyi, pedagógiai és pszicho-szociális rehabilitáció, melyben a pszicho-szociális rehabilitáció nyújtja a teljes életvitel megvalósításához szükséges (rendszerszemléleti és fejlődéselvű, folyamatjellegű) szemléletet.
 Az addiktológiai rehabilitáció – multiprofesszionális team-munkát feltételező – pszicho-szociális megközelítésével egyesítjük a társadalmi akciók kezdeményezését, erőforrások mozgósítását és a csoport-szolidaritás, autonómia és elismertség iránti igény megértése nézőpontot.

Alapvető célunk:
az ellátottak visszatérésének segítése a családi, lakóotthoni, közösségi pszichiátriai, munkahelyi és lakóhelyi környezetbe. A reintegráció részeként, szociális foglalkoztatást is biztosítunk (képzési, munka-rehabilitációs és fejlesztő- felkészítő foglalkoztatási formák).

Az intézményünkben meghonosított rehabilitáció új paradigma szerinti megfogalmazása:

a megváltozott munkaképességű személyeket a mindennapi életbe, a munkába visszavezető, belátható perspektívát átfogó, kétirányú szakmai tevékenység. Egyik iránya az ellátott helyzetének megváltoztatását jelenti, a másik iránya a társadalom – központú irány, ami szűkebb értelemben az ellátást igénybe vevő környezetének, tágabb értelemben a társadalom átalakítását, a befogadás elősegítését jelenti. 

A rehabilitációs, fejlesztési és gondozási feladatok: 

Főbb célkitűzések: 

- A rehabilitációval elérendő rövid és hosszú távú célok meghatározása, a várható eredmények elérésének módja, időtartama, ütemezése. 

- Az ellátott személyiségének, emberi jogainak, személyes igényeinek és kívánságainak figyelembe vétele. 

- Egyéni adottságok, képességek megismerésén alapuló önismeret fejlesztése. 

- A házban, a ház körül, a munkahelyeken végzendő feladatok, tevékenységek tapasztalatok útján történő megismerése. 

- A szükségletek és lehetőségek, a valóság, a vágyak és realitások összehangolása.