Remélem, nem okozok Neked csalódást, hiszen kíváncsi vagy rá, ki is vagyok én. Bár kissé szkeptikus vagyok, hiszen egy pár sorból ugyan mi is derülhetne ki?! Másrészt pedig az egyik legkedvesebb idézetem szerint "... az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."
Mindazonáltal igyekezni fogok; egyrészt hogy jó házigazda legyek, másrészt, hogy valamennyire élethű képet fessek szerény személyemről. Előrebocsátom, hogy szeretettel várom leveled, ha bármi okból tollat (vagyis billentyűzetet) akarsz ragadni.

Essünk túl a száraz tényeken:

• Szabó Tamásnak hívnak (a tct-t csak úgy kitaláltam).
• 1972. október 19-én születtem Csornán.
• 14 évig Bősárkányban éltem, a szüleim máig is ott laknak, és az én állandó címem is ez még.
  (Bősárkány 10 km-re északra van Csornától, ill. 20 km-re délre Mosonmagyaróvártól)
• Pesten jártam gimnáziumba a piaristákhoz.
• '91-ben elkezdtem a BME Villamoskarát, amit '96-ban sikerrel be is fejeztem, úgyhogy okleveles villamosmérnök vagyok.
• '96-ban elkezdtem a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolát Idegenforgalom és szálloda szakon, 2002-ben államvizsgáztam, így idegenforgalmi szakközgazdász is vagyok.
• '97-ben kezdtem dolgozni a ProgEn Kft.-nél. Korábban rendszerszervezőként, ma már kereskedelmi igazgatóként dolgozom - és nagyon szeretem csinálni.

Huh, ezzel megvolnánk. Szerintem ebből sok minden lényegeset nem lehet megtudni, de a múltam is hozzám tartozik. A múltból egyébként sokat lehet tanulni. Te hogy vagy ezzel? Mármint a tanulással. Nem az iskolai dolgokra gondolok, hanem arra, hogy éled az életed, kipróbálsz mindent, amihez kedved van, és felhasználsz mindent, amit csak úgy ítélsz meg, hogy hasznodra válhat.
Én imádok így tanulni. Ebből áll az életem. Tanulni, tapasztalni, okosodni, egyre jobbá válni mindhalálig. Mindezt a magam és mások hasznára, a saját és szeretteim sorsának jobbítása érdekében - persze csak ha ők is akarják.
Ugyanis a függetlenség nagyon fontos. Személy szerint a szabadságot nagyon sokra értékelem. Egy állásban például inkább fizessenek kevesebbet nekem, de legyen kötetlen a munkaidőm! Ne akarják mások beosztani az időmet! Az én életemet én akarom irányítani!

Láthatod, eléggé érdekelnek ezek a "mély értelmű" dolgok, szeretek ezekkel foglalkozni, szeretek ilyen könyveket olvasni, "gyűjtöm" a bölcs gondolatokat. Mindezt azért, hogy felhasználhassam őket, hogy segítségükkel napról napra jobb önmagam lehessek.

OK, pihenj egy kicsit!
Sajnos üdítővel és süteménnyel nem tudlak kiszolgálni, de itt van egy pár könnyedebb téma.

Szeretek fényképezni is. Eddig főleg nyári képekkel vannak tele az albumaim, de a kedvenc képeimet a felhőkről készítettem. Láthatsz is belőlük néhányat a fotóalbumomban.

A nyelveket is kedvelem. Olyan jó érzés, amikor egy idegen országban járva az ott élők anyanyelvén tudok megszólalni. Ezért aztán minden errefele beszélt nyelvhez konyítok picit (vizet kérni például hat nyelven tudok), de jól beszélni még igazán egyiket sem beszélem. Legjobban angolul tudok, aztán németül, egy kicsit olaszul, meg latinból van egy középfokúm. Mindenesetre németből meg olaszból is megszerzem a társalgási szintű tudást, az biztos!

Szeretem a jó könyveket. Ez persze mindenkinek mást jelent. Számomra jó könyv az, amiből tanulhatok. Ezekből találhatsz a következő oldalon jó párat, bármelyiket bizalommal ajánlom figyelmedbe. Ezeket szinte naponta olvasgatom, lapozgatom, mert mindig találok bennük olyan gondolatokat, amiket éppen akkor nagyon jól fel tudok használni az életemben. Vannak aztán olyan könyvek is, amiket csak úgy szórakozásból, pihenésképpen olvasok.

Zenei téren a felfogásom az, hogy minden zenét szeretek, ami a maga nemében minőségi. Ezért aztán éppúgy tudom értékelni a komolyzenét, mint a könnyűt. Az előbbiből Bach a kedvencem, a mai zenéből pedig szeretem itthonról Charlie-t, külföldről Jean-Michel Jarret, Vangelist, a Roxette-t, Sandrát, Leonard Cohent, Robert Milest. De szinte minden előadótól van egy-két szám / mű, amit szívesen meghallgatok bármikor.

Most akkor újra komolyabb vizekre evezünk.

Nagyon céltudatos ember vagyok. Megtanultam, hogy csak úgy juthatok előre az életemben, ha magam számára értelmes és érdemes célokat tűzök ki, és mindent megteszek ezek eléréséért. Ezt szerintem mindenkinek meg kellene valósítania a saját életében, sőt, a gyerekeknek tanítani kellene. Az egyik kedvenc idézetem pont erről szól: "A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."

Nagyon fontosak nekem a barátaim. Az én barát fogalmamba nem sok ember tartozik bele, mert ez a szó nálam magas kvalifikációt takar. Nekem "a barát az az ember, aki mindent tud rólam, mégis szeret". Ha tehetem, az időm nagy részét ezekkel a nagyszerü emberekkel töltöm el. Az egyik nagy szomorúságom, hogy kevés az az alkalom, amikor egymásra időt tudunk szakítani, mert mindenkinek ezer és egy más dolga is van.
Hogy miért tartom ezt így? Hadd válaszoljak megint csak egy idézettel: "Amikor megszülettél, te sírtál és mindenki mosolygott. Igyekezz úgy élni, hogy amikor meghalsz, mindenki sírjon és te mosolyogj!" Számomra ők az élet egyik értelme.

A beszélgetésnek, kedves vendég, elérkeztünk ahhoz a részéhez, hogy én befejeztem mondandómat. Most Te következel. Mit szólsz a hallottakhoz? Mit mondasz Te magadról? Igazán kiváncsi vagyok rá, kérlek, ne okozz csalódást! Mesélj egy kicsit Te is, szeretnélek megismerni - ha Te is úgy akarod. A legjobb lenne persze, ha legalább egyszer találkozhatnánk, de addig is - hiszen ki tudja mit hoz a jövő - írj most egy pár sort!

Térj vissza máskor is, nálam mindig szívesen látott vendég vagy! Kívánok Neked boldog életet!