faluhaz



    
  
      A  Faluházban és a Falu Múzeumban, látogatást lehet tenni

    
      Elõzetes bejelentés nélkül is.
Bejelentkezni helyben lehet.
Róka Gyulánál. Siójut Petõfi S. u 38
Horváthné Molnár Gyöngyinél. Siójut. Petõfi S. u.42
    

    
 
   Róka Gyula:  Falum




        


            Hol Somogy dombjai a Sióhoz simulnak,

          Házakból estenkint pisla szemek gyúlnak.

          A Bozót, A Sió vállára hajolva,

          Szõlõhegy, a vasút nyugatról karolja.

          Csúcshegy árnyékából pincék
          sora nézi,

          Hogy pezsdül a falu, napjait hogy éli.



          

        
           Ha mesélni tudna nekünk a határ,

          Elmondaná, hogy járt itt török, tatár,

          Sokszor pusztult minden, üszög és rom felett

          Az élet , az ember gyõzedelmeskedett.

          Bujdosva elhagyta vályogromok helyét

          Újra települt és jobb jövõt remélt.

          

        
            Ahol a Belátón szellõ suhan
          át,

          Simít termõ ágat, rengõ gabonát,

          Madárfészket rejtõ titkos bokrokat.

          Múltunkról regélõ csendes sírokat.

          Ott van az én falum, hol a dombok alatt

          Hatszáz év bánata és öröme
          fakad.

        
            Múltnak rossz emléke idõre
          fakul.

          Bennünk él, a jövõ hogyan alakul.

          Lessz-e szülõföldje, vagy csak háza itt,

          Kikkel együtt lakunk és éli vágyait?

          És aki felnõve távolba szakad,

          Nem feledheti el, hogy innét fakad.

          



        
            Hiszem, kit sorsában erre vet az út,

          Nyitva talál majd szivet és kaput.

          Ha pedig elmegy, mindig visszavár

          A békés falu, a termõ határ,

          Virágos utcák tiszta házai,

          Múló fiatalság boldog álmai.

Hol Somogy dombjai a Sióhoz simulnak, Házakból estenkint pisla szemek gyúlnak. A Bozót, A Sió vállára hajolva, Szõlõhegy, a vasút nyugatról karolja. Csúcshegy árnyékából pincék sora nézi, Hogy pezsdül a falu, napjait hogy éli.	Ha mesélni tudna nekünk a határ, Elmondaná, hogy járt itt török, tatár, Sokszor pusztult minden, üszög és rom felett Az élet , az ember gyõzedelmeskedett. Bujdosva elhagyta vályogromok helyét Újra települt és jobb jövõt remélt.
Ahol a Belátón szellõ suhan át, Simít termõ ágat, rengõ gabonát, Madárfészket rejtõ titkos bokrokat. Múltunkról regélõ csendes sírokat. Ott van az én falum, hol a dombok alatt Hatszáz év bánata és öröme fakad.	Múltnak rossz emléke idõre fakul. Bennünk él, a jövõ hogyan alakul. Lessz-e szülõföldje, vagy csak háza itt, Kikkel együtt lakunk és éli vágyait? És aki felnõve távolba szakad, Nem feledheti el, hogy innét fakad.