A település Siófoktól dél-keleti irányban a Sió csatorna mentén fekvõ kisközség. Vasút állomása helyben van,
Siófoktól való távolsága 8 km. Balatonszabaditól, a Sió csatorna választja el. Távolságuk 1km. Megközelithetõ közúton autóbusszal és vonattal. A 70-es fõútról a MOL benzinkút után lekanyarodva az autópályát átívelõ hídon keresztül érve, Balatonszabadi településre érkezünk, ezen keresztülhaladva a Ságvár útbaigazító tábla irányát követve érjük el a település határát. Az utóbbi években dinamikus fejlõdésnek indult kistelepülésre érkezünk.Ez egy alig 600 lelkes falu, lakosainak száma 565 fõ ebbõl a 65 % nyugdíjas korú. A településre nem jellemzõ az elvándorlás. A fiatalok itt települnek le ezt bizonyítja az is , hogy két új lakóteleppel bõvült a falu. A Dobó Katica és a Patakvári lakóteleppel. Az infrastrukturális ellátottsága is jónak mondható. A lakosság 70 % telefonnal ellátott, vezetékes víz, vezetékes gáz is, van a faluban. A szennyvíz-csatornázási munkák elvégzése után az úthálózatot is újjá építették. Rendezett, parkosított, virágos település.

 

Látnivalók:

Mûemlék jellegû református templom,1830-ban épült, az akkori földbirtokos, gróf Széchenyi Ferenc adományozta az építõanyagot. A második világháborúban számos belövést kapott melyek a felújitások ellenére is észrevehetõk.
1302-ben Passessio Jwuth vagyis pusztaként említették, de pár év múlva már hetivásárairól írtak az oklevelek. Nemesi családok voltak a birtokosai: Marcza, Berzenczei, Lorántfiak, Báthoriak, Széchenyiek. A Polgármesteri hivatalt, az 1908 okt.18-án leégett nádtetõs ház helyén építette Varga Sándor földbirtokos 1912-ben. A község 1930-ban vette meg. Az akkori községi tanács két irodája, postahivatal, tanácstitkári lakás volt elhelyezve benne. A hivatal és a posta jelenleg is ebben az épületben mûködik. Az egykori általános iskola {1674-ben épült } nádtetõs épület volt . 1889-ben és 1929-ben leégett, elõször gyerekektõl, másodszor villámcsapástól. 1900-tól lett cseréptetõs. Itt volt a mindenkori tanító lakása is.
1991. július 9-én avatták, a közadakozásból készült I. és II. világháború áldozatainak állitott emlékmûvet. 2002 augusztus18.-án adták át a Faluházat. Itt kapott helyet a falumúzeum a néprajzi gyûjtemény. Ez fõleg helyi gyûjtésbõl származik. Szintén itt kapott helyet az országos hírnévig eljutott KATICA-bábcsoport számos emléke. Bábok, oklevelek sokasága köszönti a látogatót. A katolikus temetõben 2001-2003 épült egy kápolna, aminek, jelentõs részét a jelenlegi és a már elszármazott, de szívében Juti lakosok, és vállalkozók adták össze. Befejezéséhez egy pályázaton is nyertek pénzt. A temetõ rendbe tétele is a falu összefogásából jött létre. A Faluszépítõ Egyesület összefogásával.
Az ádándi út és az egykori Jutpusztára vezetõ út sarkában épült az úgynevezett Bata kereszt. Amit a községbe betelepült Bácskaiak állítattak, az akkori reformátusok által lakott faluban, mert õk katolikus hitûek voltak.
Felírása: ISTEN DICSÕSÉGÉRE ÁLÍTATTA A BATA CSALÁD 1929. A RÉGI FA KERESZT HELYETT.
A falu DK-i oldalában van a szõlõhegy, egy kb. 20-25 m magas domb. Ez 60ha területen fekszik, 102 pince, hétvégi ház épült fel rajta, korszerû szõlõtelepítéssel. Az évente hagyományosan megrendezésre kerülõ borverseny számos igen kiváló bora, származik innen. A falu határában terül el egy halastó, amit a termelõszövetkezet létesített a Sós legelõbõl öntözési célokra. Az 1980-as évektõl a helyi Horgász Egyesület használja, és rendszeresen halasítja. A tagság létszáma maximum 100 fõ. A látványosságok között kell említeni a Sió-hidat, ami 1932-ben épült a csatorna szabályozása idején, addig egy fahíd volt. Mellette a part oldalában a mosóhelyek betonból épültek {ezt az asszonyok a nagymosásra használták } Az õrház mellett volt a régi kikötõ. 1863-ban kötött ki az elsõ hajó. Búzát szállított. Megemlítendõ még a Szabó lányok Ó-siója. Ez a szerencsétlenül járt lányokról kapta nevét {1925-ben 20-22 évesek voltak mikor a holtágba fulladtak }, ma már elburjánzott növényzet fedi.