Siójut a Balatontól délre, a Sió csatorna mellett levõ község. A régi Jut a mai településtõl délre épült, az ott lévõ római kori hadiút átkelõje mellett. Jut település neve, honfoglalás kori. Árpád egyik fiát Jutasnak hívták, az õ szállásterületéhez tartozott a mi környékünk is . Az elsõ hiteles adatot1229.évben II.Endre király okmánya említi.
A pannonhalmi és székesfehérvári káptalan közti birtokviszonyok rendezésénél a káptalanhoz tartozó községek közt van, JUT is . Nem tudjuk, hogy a tatárok pusztítását és az azt, követõ pestis járványt, hogy élte át a község.
Létezett, mert 1356-ban, majd1378-ban már régi hetivásárairól emlegetik. E jogában erõsítette meg Nagy Lajos király is 1378-ban. Az 1400-as években a Marczali család birtoka lett. A fõúri család egyik tagja, Marczali János úgy rendelkezett, hogy a juti birtokot és a marosi vízimalmot a Pálos szerzeteseknek adományozza. Ettõl fogva van tudomásunk arról a kolostorról, mely a Petõfi és a Kinizsi utca közti dombon volt. Valószínû, hogy a faluval együtt ez is a török idõk végén, 1863. körül pusztult el , maradt romokban. A földmunkák során egy terméskõbõl készített szenteltvíztartót, malomkõ darabokat, csontokat, cserepeket találtunk.Egy Mátyás király korabeli arany pénzt is, ami a leletek nagy részével együtt, a Megyei Múzeumba került Kaposvárra.
A török idõkben az endrédi járáshoz -nahiéhez- tartozott Jut. Adóztak töröknek, magyarnak egyaránt.
1546-1590-ig a török adólajstromban részletes leírást találunk a lakosságról, az adózás fajtáiról. Az 1680-as években a lakosok a Sió mocsaraiba, a közeli erdõkbe menekültek, majd az ellenség elvonulása után a mai faluhely környékén építettek földbevájt kunyhókat maguknak.
Az egyház története a középkorba nyúlik vissza. 1524-ben a pápai tizedjegyzék Juton plébánost említ.
A török idõk névjegyzéke 1556-ban, pedig Dimitre mestert, aki végezhette a papi teendõket is. Kõtemplom,
körülötte temetõ maradványai lelhetõk fel. Az enyingi Török család, mint Jut földesura az 1600-as évek elején áttért a református hitre. Jobbágyaitól is ezt követelte meg. A jutiak a környéken elsõnek, 1610-ben tértek át. 1674-ben a község papját, Szántó Miklóst sok más lelkésszel együtt a pozsonyi törvényszék elé idézték. Ezt bizonyítja egy emléktábla a templom bejáratánál. A vallásüldözés elõl az Esztergom megyei Bátorkeszirõl menekült lakosok az 1680-as évek közepén települtek le Juton. Valószínü, hogy már a mai falu helyén gyarapították a kipusztult lakosságot. Az egyházi matricula {anyakönyv} 1733-tól maradt meg, amiben feljegyezték a születetteket, elhaltakat, házasságokat, sajnos helyenként hiányosan.
Három református templom építésérõl tudunk, a maival azonos helyen. Az elsõ 1715-ben sövénybõl épült, a második sárfalból nádtetõvel 1785-ben, a mai pedig toronnyal 1833-ban.
A háborús évek nagy kárt okoztak. 1848-ban katonákat kellett szállásolni , a Dráván áttkelõ Jelasics seregével szemben harcoló nemzetõr seregbe katonát, a környék ellenállóihoz népfelkelõket kellett küldeni. Az elsõ világháborúról Posta Béla tanító, aki maga is az orosz fronton harcolt - azt írja, hogy
a faluból 27 hõsi halott volt. 15 hadiözvegy, 28 hadiárva maradt utánuk. A második világháború pusztítása még nagyobb volt, mert a front a Sió mentén állt 1944. dec.3-tól 1945. márciusáig.
A lakosságnak kétszer is menekülnie kellett. A házakban orosz katonaság volt. Kipusztult az állat állomány, alig volt olyan ház , amelyik ne kapott volna belövést. Sokaknak csak az a kis batyu maradt, amit a meneküléskor magukkal vittek. Itthon és a harctéren 20 halottja volt Jutnak.
A késõbbi évek sem sokat könnyítettek a falu lakóin. Mire a gazdaságok kicsit fejlõdtek, jöttek az ötvenes évek. Termelõszövetkezetbe kényszeríttették a gazdákat állataikkal, gazdasági felszereléseikkel együtt. 1951. márciusában alakult az elsõ TSZ, elnöke Kiss Sándor volt. Ez év augusztus 20-án újabb alakult elnöke Tiger János lett. 1956-ban a forradalom miatt bomlott fel a TSZ. Semmi más megmozdulás nem volt. 1959. február 25.-én alakult a "Búzakalász " 101 taggal. Hatalmas kampány elõzte meg. Kényszeríttették a gazdákat a belépésre. Balogh Ferenc, majd, Bata Sándor lett az elnök. 1974. január 1.-én Siófokkal egyesültek, elnök Klabuzai Miklós volt. 1975-ben Balatonszabadival - Ádánddal egyesültek, elnök Valter Imre volt, majd 1980-tól Boda János lett. Mára Siójuton a TSZ központi épületeit lebontották, a területét megvette az önkornányzat, és több mint 40 lakótelket alakítottak ki. Ez lett a falu " Patakvári " lakótelepe.
Az egyházi matricula 1747-tõl említi folyamatosan a juti oskolamesterek, mesterek, rektorok, tanítók neveit.
1992-ig 45 tanítója volt községünknek. Mindig egy tanító vezette a 6-8-4 összevont osztályt. Végezték az egyház jegyzõi, kántori teendõit. Mindig vezetõszerepük volt a kulturális munkában, megbízást vállatak a Tûzoltó Egyesület, Fõldmûves Szövetkezet, stb irányításában. Nem csoda, hogy gyakran változtak a tanítók. Legtovább tanítottak: Posta Béla 38, Bocsor Antal 37, Róka Gyula 31 évig.
A faluházban nagyon szép, értékes néprajzi gyûjteményt láthatunk, ahol iskolai eszközök, könyvek, füzetek, a falusi háztartás eszközei, kenderfeldolgozás emlékei, gazdasági felszerelések láthatók. Külön szobát tölt meg a Katica Bábcsoport emlékeit örzõ kiállítás. 1978-1992-ig több mint száz elõadást tartottak. 50 botbáb, paravánok, díszletek, oklevelek, díjak stb. láthatók. 14 év alatt bejárták az országot, hírnevet szereztek községünknek. Kétszer szerepeltek a TV Játszszunk Bábszínházat mûsorában, nívódíjat kaptak, elnyerték a mûvelõdési miniszter Kiváló Együtesnek adományozott oklevelét. Ezt a sikert Róka Gyula tanítónak köszönhetjük.
Róka Gyula nyugdíjas tanító, fafaragó. Nyugdíjasként megírta a település krónikáját és egy gyûjteményt hozott létre a faluházban. A vendégeinek ma is szívesen meséli a falu történetét.
Siójuton született Varga Imre szobrászmûvész.