A cserépkályha jellegzetes Közép-Európai találmány. Az Alpok vidékén alakult ki, de eredete egészen a klasszikus római kultúráig vezethetõ vissza. A kívülfülös kályhák elvét a római házak padlófûtési rendszerében - melyeket már ie. 89-ben is használtak - lehet felfedezni! A mai cserépkályhák történetének kezdete-kialakulása a XI - XIII. század közé tehetõ. Mivel a cserépkályha elõször a társadalom vezetõ rétegeinek kiváltsága volt, így természetesen nagyban hatottak rá a kor mõvészeti irányzatai. Gyönyörû szép gótikus, reneszánsz, barokk, vagy rokokó cserépkályhák maradtak meg a háborúk viharai ellenére is. Sajnos többségében nem magyar területen.

A népi cserépkályhák a fazekas mesterség melléktermékeibõl alakultak ki. Elõször a kemencék oldalfalába építették be a korongolt tálakat,bögréket - dísznek.Ebbõl jött létre a -még mindíg fazekasok által készített- máz nélküli, majd a mázas, kemencével egybeépített tûzhely és az önálló cserépkályha. (A mai fazekasok némelyike is gyárt - fazekasagyagból -cserépkályhát, de ezek tüzállósága, mérettartása messze elmarad a mai kor követelményeitõl. Inkább csak díszek...)

Az 1900-as évek cserépkályhái már az egyszerûsített mintákkal, vagy teljesen sima csempékkel , az egységesített csempemérettel már a variálhatóságot és a gazdaságosságot helyezik elõtérbe. Szabadalmaztatták pl. a cserépkályhába építhetõ légfütõbetétet. A II.világháború után Magyarországon még mûködõ kályhagyárak többsége - a szocializmus térhódításával - tönkrement, megszûnt. A kályhacsempegyártás egy- két szocialista nagyüzemre korlátozódott.

Az olaj és a gáz árának folyamatos emelkedése, valamint a rendszerváltás a 90-es évektõl újra fellendíti ezt a kézmüves ipart. Sokan használják ismét kizárólagos fûtésre a cserépkályhát, de egyre többen építtetnek kombinált, rásegítõ fûtéshez ülõkés, többszínû, tagolt betétes (levegõs,vizes) kályhákat, kandallókat is. A választék egyre bõvül....

2001.november 18.