Elõzmények

Már az épület tervezésekor (átalakítás/felújítás) el kell dönteni, akarunk-e a késõbbiekben valamilyen hagyományos fûtöberendezést építtetni, s ha igen, milyet. A hagyományos fûtéshez kémény kell. A kémény méreteit pedig meghatározza a tüzelöberendezés, s annak teljesítménye is.Meg kell határoznunk nagyjából a helyét is, mert a falazott tüzelöberendezéseknek nagy a súlya, s ezért az alattuk levö teherhordó szerkezeteket erre méretezni kell, illetve alattuk közmûvezeték (fûtés, viz,stb) nem lehet. A hagyományos tüzelõberendezésekhez - az égés során füstgáz formájában a kéményen keresztül eltávozó helyett - levegõ utánpótlása szükséges. A régi nyílászáróknál ez nem okozott gondot, de az új jól tömített ajtók, ablakok ezt megakadályozzák, ezért szükséges ennek a rendszerét elõre megterveztetni, kialakíttatni. Ha a levegõ utánpótlása nem biztosítható, a hagyományos (nyiltlángú) tüzelöberendezést üzembehelyezni tilos, életveszélyes!

Tervezési szempontok

Mielött elrohannánk az üzletbe vagy a szakemberhez, tegyünk egy próbát. A kandalló vagy kályha leendõ helyén, az elképzelt alapterületet tegyük szabaddá, s állitsuk be a bútorokat az új helyükre. Hamar ki fog derülni, hogy a tervezett méret odaillik-e a helyiségbe, beilleszkedik-e a már meglevõ környezetbe, marad-e helyünk közlekedni, nem keül-e a tüzelöajtóhoz túl közel a kedvenc tv-s fotelunk, stb.

Mire akarjuk használni? Nagy családi ünnepeken látványnak, hétvégenként egy kis meleg- és hangulatjavításra, vagy napi használatra? Milyen legyen a felülete? A vakolt felületek talán a legolcsóbbak, de legkevésbé tartósak, javíthatók.A hõálló vakolatok szemcsenagyságuktól függõen többé-kevésbé simák. Föleg a ferde felületek jó porfogók. A zománcos matt felületek tisztítása eléggé körülményes, sokszor lehetetlen. Kényesek. Egyes esetekben a legdrágábbak. Maradnak a fényes, vagy félfényes felületek. A porszennyezõdések nyom nélkül eltûnnek róluk, és jó eséllyel a folyadékos szennyezödéseknek sem marad nyoma. A ráégett müanyagok, neylonok azonban ezekröl sem mindíg tüntethetõk el.

Nyitott , vagy zárt formát akarunk? A nyitottaknál közvetlenebb a tûz varázsa. Olcsóbbak, de rosszabb a hatásfokuk, és a használatuk után van mit takarítani. A pattogó szikrák miatt még a medvebõrt sem teríthetjük túl közel hozzá...A megfelelõ méretû, üveges ajtajú kandalló majdnem olyan látványos, viszont a hatásfoka, és a biztonságossága jóval felülmúlja az ajtó nélküli társáét.

Üzembehelyezés

A frissen rakott kályhába/kandallóba a munka során bekerült vizet szárító fûtéssel kell eltávolítani.A szárítófûtés lényege, hogy a kályhát lassú (gyenge) tûzzel kézmelegre (langyosra) felfûtjük, s ezt a hõmérsékletet folyamatos, de gyenge tûzzel szintentartjuk. Éjjelre a tüzet hagyjuk kihunyni, de a kályha egyik ajtaján hagyjunk a szellõzéshez nyílást, hogy a hûlõ kályhából a vizgõz eltávozhasson. A szárítófûtés három napig tart. Ezután elkezdhetjük a kályhát naponta egyre jobban terhelni, (felfûteni) amíg a szükséges teljesítményt el nem éri. A felfûtés idöszaka alatt 6-8 napig a kályhát lezárni nem szabad, a tûz elhamvadása után is biztosítani kell a kályha szellõzését. A szárítófûtés és a felfûtés kizárólag csak tüzifával történhet, függetlenül attól, hogy a kályhát milyen energiahordozóval (szén, olaj, koksz) akarjuk a késöbbiekben üzemeltetni.

Üzemeltetés

A kályha tûzterét a szükségletnek megfelelõen megtöltjük, s könnyen begyulladó anyagok segítségével az energiahordzó anyagot meggyújtjuk lehetõleg úgy, hogy a keletkezõ tüz felülrõl lefelé égjen. Amíg a kályhában éghetõ anyag van, az égéshez szükséges levegõt a szellõzõ- vagy a kisajtó nyitvatartásával biztosítani kell. A kályhát csak azután szabad légmentesen lezárni , ha a tûz elhamvadt, s a tûztérben már csak parázs található. Amennyiben szükséges, a kályha a tûz kialvása elõtt is újratölthetõ,de ügyeljünk arra, hogy az elégett energiahordozó maradéka (salak) az égést, és az égéshez szükséges levegõ áramlását ne akadályozza. Utántöltéskor, ha a tûztér már túlságosan lehûlt, a magas hömérsékleten gyulladó energiahordozók mellé helyezzünk el kevés, könnyen lángrakapó anyagot is.

A csak alkalomszerüen használt cserépkályhába a befûtés nehézségeket okozhat. Ilyenkor mielött elgyújtanánk, egy szál gyufával nézzük meg a huzat irányát, erösségét. Bizonytalan esetekben elõször gyújtsunk be a kéménybe, s ha az már stabilan mûködik, akkor indítsuk el a kályhát.

Karbantartás

A mázas és a vakolt kályhák/kandallók külsõ felülete külön kezelést nem igényel. A mázas felületeket száraz porrongygyal, a vakoltakat (dörzsölt vagy cuppantott felületeket) porszívóval tisztíthatjuk. Vizes, vagy vegyszeres takaritás tilos. Az üveges ajtók hõálló üvegét csak hideg állaptban tisztítsuk. A fafûtéssel üzemelõ berendezéseket elég két- háromévente, a szén-, olaj-, gázfûtéseseket pedig évente ellenõriztessük.

Sûrûbben kell javíttatni a tüzelõberendezést, ha vizes tüzelõanyagot használunk. Ez amellett, hogy elkátrányosítja (szurkosítja) a kályhát, kéményt, még nagymértékben energiapazarló is. Így a melegítésre használható energia akár 70%-a is elveszhet! A kismértékû szurkosodás megszüntethetõ a kátrányoldó hasábbal, de a nagymértékben elkátrányosodott kéményen, kályhán, - ha már megjelentek a barnás foltok, folyások,- akkor már csak a teljes csere segít.

Szellõztetés gazdaságosan

A szellõztetés célja a fütött helyiség levegõjének kicserélése. Ezt kevés veszteséggel úgy érjük el, ha 3-4 percre kereszthuzatot csinálunk. Ennyi idõ alatt a levegõ kicserélõdik, de a határoló szerkezetek nem hûlnek le, s a nyílászárók bezárása után csak a beáramlott hideg levegõt kell felmelegíteni! A legrosszabb megoldás az, ha takarítás, fõzés idejére -félórákra, órákra nyitva hagyjuk az ablakokat, mert ilyenkor a határoló szerkezetek is lehûlnek, s a felfûtésük a fûtési költség 20-25% -át is kiteheti!