A Kríziskezelő Központ 1999. októberében megkezdett védett albérleti programja intézményünk egyik modell értékű programja, a következőkben röviden ismertetjük. 

A védett albérleti program már 3 éve folyamatosan működik, mely egyfajta "utolsó lépcsőfokaként" értelmezhető. Legfőbb célja a résztvevő hajléktalan személyek társadalmi visszailleszkedésének elősegítése, rehabilitációja. Egyfajta kiléptető programként szolgál, melynek célja, hogy a résztvevők képesek legyenek életüket önállóan megszervezni és irányítani. 

A programba olyan nyolc, életvitelszerűen Székesfehérváron élő, lakhatási lehetőséggel nem rendelkező, aktív korú, rendszeres munkaviszonnyal rendelkező hajléktalant vontak be, akik élethelyzetükön változtatni kívántak, és személyiségük is alkalmasnak bizonyult a kisközösségben való együttélésre.

Az albérletbe költözést felkészítő tréning előzte meg, mely pszichológus vezetésével folyt, két szociális munkás bevonásával, akik a programban az utógondozói szerepet töltötték be. A program beindulását követő rövid időn belül három kliens - visszatérő alkoholbetegsége következményeként, minden segítő beavatkozás ellenére - nem tudott megfelelni a vállalt követelményeknek. Ők a programból kikerülve az átmeneti szállásra tértek vissza, helyüket újabb jelentkezőkkel töltötték be. 

A program résztvevői megállapodásban vállalták azon kötelezettségeiket, melyek a kitűzött célok megvalósulásához elengedhetetlenül szükségesek (lakáscélú előtakarékosság megkötése, rendszeres fizetése, közüzemi díjak hiánytalan fizetése). A megállapodásokat 2000-ben újra érvényesítették. 

A programban résztvevőkből három kisközösség alakult. Az egyik csoportot egy házaspár alkotja. A költségek fizetésének módja közösségenként változó.  A befizetéseket mindig egy, a közösség által megbízott tag végzi, félévenkénti váltással. Így mindenkinek lehetősége nyílik a feladattal járó felelősségnek és a közösség bizalmának a megtapasztalására. 

A elmúlt 3 év tapasztalatai azt mutatják, hogy a résztvevők elfogadják, segítik egymást, empatikus képességük komoly fejlődésen megy át. A bennmaradtak közül munkahelyüket mindannyian megtartották. Néhányan kísérletet tettek ez idő alatt a családjukkal való kapcsolatfelvételre, új kapcsolatok létesítésére. A résztvevők elmondása szerint amióta kiszakadtak az ellátó-rendszer nyújtotta közegből, nyitottabbak a világra és környezetük is másképpen viszonyul hozzájuk. A jelenlegi lakókörnyezetük el- és befogadta őket, a lakógyűléseken egyenrangú félként adhatnak hangot észrevételeiknek. 

A kilépő 8 fő közül 2 fő került vissza a program befejezését követően az intézménybe a többiek önállóan oldották meg lakhatási problémájukat.