|
Minden ember egyik legmélyebb szükséglete, hogy szeressék. A magány és a
szeretet hiánya pusztító lehet.
A legtöbben közülünk ismerik ezt az érzést. Egy tizenéves lány írta: Az
utóbbi évben három barátom kísérelt meg öngyilkosságot. Elegük lett az
életből. A világ kezdte őket felemészteni, így végül egyedüli menekülési
lehetőségnek a halált látták.
A magányosság általános jelenség. Ismerőseid közül is biztos többen
szenvednek tőle. Ürességgel, halálfélelemmel, szeretet és megértettség utáni
éhséggel jár. A magányosság fájdalmas betegség. Némely embernek annyira fáj,
hogy mindent megtesz azért, hogy elfusson előle.
Lehet milliónyi barátod, és mégis gyötörhet a magány. Lehetsz a legszebb,
legnépszerűbb és legsikeresebb ember a földön, és ennek ellenére is
magányos. Nem számít, mit teszel, hova mész, mit kezdesz magaddal, a magány
felemészti a szívedet.
A magányos embereknek szeretetre van szükségük: forró, áradó szeretetre.
A szeretet megöli a magányt. Bármilyen helyzetbe kerülj is, van olyan
szeretet, ami teljesen kielégíthet. Melyik ez? Ez a szeretet Istennek és
Fiának, Jézus Krisztusnak szeretete.
Ugyanaz a lány, aki a magányról írt, megtalálta a magány gyógymódját. Ezt
írta:
Isten szeretet. Jézus megmutatta nekünk Isten szeretetét... Elhagyta a
mennyei dicsőséget, hogy emberi formában megalázza magát. Isten az emberek
közt járt, hogy megmutassa nekik szeretetét. Engedelmes volt a keresztig, de
a harmadik nap a szeretet letörte róla a halál
bilincseit, és feltámadt. Kérd meg Jézust most,
hogy jöjjön a szívedbe, és töltsön meg téged Önmagával, szeretetet és
kegyelmet hozva... Elveszi e magányodat.
A világ legszebb szerelmi történetét a Bibliában találjuk. Igaz történet, és
neked is, nekem is közünk van hozzá. Isten irántunk mutatott szeretetéről
szól.
Az ember teremtésével kezdődött. Minden teremtmény közül Isten az embert
becsülte legjobban, mert saját képmására teremtette. Isten képességet adott
neki, hogy dönthessen. Választhatta Isten szeretetét és a neki való
engedelmességet, de azt is, hogy nem engedelmeskedik, hanem a saját útját
járja.
Tudjuk, mi történt: az ember úgy döntött, fellázad Isten ellen, és saját
útját járja. Ez nem csak
 az
első emberre, Ádámra igaz, hanem mindegyikünkre. A Biblia ezt mondja:
„...mindenki a maga útját járta...”
(Ézsaiás 53,6)
Lázadásunk és engedetlenségünk elválaszt bennünket Istentől, és nem
élvezhetjük szeretetét.
Nemcsak hogy távol vagyunk Istentől, de hátat is fordítottunk neki. Egyszerű
az ok: Mindnyájan a saját utunkat akarjuk járni.
Ez az önző és akaratos magatartás jellemez mindenkit, és ez minden baj
gyökere. Több családi problémát és válást idéz elő, mint bármi más.
Amíg a saját utunkat járjuk, és csak a magunk dolgát tartjuk fontosnak, nem
ismerhetjük meg Isten szeretetét. Isten azonban ennek ellenére is szeret, és
magához akar vonni minket. Ezért küldte Fiát a földre.
Jézus annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk
Noha Ő Isten Fia, önszántából odaadta értünk az életét. Senki nem vette el
tőle, Ő döntött úgy, hogy odaadja: „Senki
sem veheti el tőlem (az életét):
én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra
is, hogy ismét visszavegyem.” (Jn 10,18)
Jézus kegyetlen és szégyenletes halált halt. Levetkőztették, és egy póznához
kötözték. Olyan szíjakból készített ostorral ostorozták meg, melynek végére
éles fémdarabokat kötöttek. A korbács felszántotta a hátát, és véres cafattá
tépte.
Aztán kicsúfolták, leköpték, és tövisből font koronát nyomtak a fejére. A
kivégzés helyére maga cipelte a nehéz keresztet. A Koponya-hegyen kezét és
lábát a kereszthez szögezték. Két tolvajt is megfeszítettek Jézussal,
egyiket bal, a másikat jobb keze felől. Őket gaztetteik miatt ítélték
halálra. Jézusnak azonban nem volt bűne. Ö a mi bűneinkért halt meg.
Miért kellett Jézusnak meghalnia? Ezt
sokan nem értik. Azt mondják: „Miért nem tudott Isten megbocsátani nekünk?
Miért kellett Jézusnak meghalnia?”
Isten azért nem engedhette el a büntetést minden további nélkül, mert Ö a
világegyetem igazságos bírája, és mi megszegtük az ő törvényét. Kimondta:
„Annak kell meghalnia, aki vétkezett.”
(Ez 18,20)
Vétkeztünk, ezért megérdemeljük, hogy meghaljunk. Isten szeret minket, és
meg akar bocsátani, de nem lehet igazságtalan sem. Ő mindig azt teszi, ami
helyes. A Biblia ezt tanítja: „Az Úrnak minden útja
igaz.” (Zsolt 145,17) Mivel igazságos, nem hagyhatja bűneinket
büntetés nélkül, és nem tehet úgy, mintha nem tudna róluk. Hogy biztosított
Isten nekünk menekülést úgy, hogy közben igazságos is maradjon? Azzal, hogy
magára vette a büntetést.
Egy idős embert bíróság elé állítottak. Azzal vádolták, hogy kenyeret
lopott. A vádlott elismerte bűnösségét, de hozzátette: „Azért loptam a
kenyeret, mert éhes voltam.”
A bíró bölcs és kedves ember volt, aki szerette az embereket. Így felelt:
Higgye el, sajnálom magát, de nem engedhetjük meg az embereknek, hogy
lopjanak azért; mert éhesek. Megszegte a törvényt, vagy bírságot fizet, vagy
börtönbe megy.”
Az öreg megrázta a fejét: „Nincs pénzem.”
Ekkor a bíró meglepő dolgot tett. Levette bírói palástját, és lelépett a
bírói emelvényről. A férfi vállára tette a kezét, és ezt mondta: „Bíróként
meg kellene, hogy büntesselek, de barátodként kifizetem helyetted a
bírságot.” Ekkor kivette a pénztárcájából a bírság összegét, és befizette a
pénztárba. Olyanok vagyunk, mint ez az ember. Megszegtük Isten szent
törvényeit, és megérdemelnénk a büntetést. De a Fiú annyira szeretett
minket, hogy levette értünk bírói palástját, eljött erre a földre, és
meghalt értünk a kereszten bűneinkért.
Ez a legértékesebb igazság a Bibliában. Isten Fia annyira szeretett minket,
hogy elhagyta a
 mennyet,
emberré lett, és meghalt értünk a kereszten.
Mivel Jézus Krisztus kifizette értünk a búságot, Isten igazságosan
megbocsáthat nekünk, ha elfogadjuk Krisztust megmentőnknek. Isten nem tesz
úgy; mintha nem látná bűneinket. Tud róluk, de megbocsátja, mert látja
Fiának értünk ontott vérét.
Soha ne kételkedj tehát Isten szeretetében.
Miért nem tapasztaljuk Isten szeretetét?
Ha Isten annyira szeret minket, miért nem tapasztaljuk ezt a mély
szeretetet? Azért, mert távol vagyunk Tőle. Ahhoz, hogy Isten szerinti módon
éljünk, és átélhessük szeretetét, „újonnan kell születnünk”. Jézus ezt
mondta: „...ha valaki nem születik újonnan, nem
láthatja meg az Isten országát” (Ján 3,3) Mit jelent „újonnan
születni”? Azt, hogy Isten családjába születünk lélekben való újonnan
születés által. Testileg nem születhetünk újjá, de lelkileg igen. Hogy
újonnan szülessünk, meg kell bánnunk bűneinket, és el kell fogadnunk Jézust
Megváltónknak.
Mit jelent a bűnbánat?
Megbánni a bűneinket egyfajta megfordulást jelent. Azért kell megfordulnunk,
mert rossz úton haladtunk eddig. Nem Isten útján, hanem a sajátunkon.
Ha a saját utunkat járjuk, nem élhetjük át Isten szeretetét. Ezért kell
megfordulnunk.
A bűnbánat nem könnyhullatás a bűneid felett. Sokan sírnak és Istenhez
kiáltanak, és mégsem bánják bűneiket. A bűnbánat nem böjtölés és
önsanyargatás. Így nem szabadulhatsz meg a bűneidtől. Nem csak azt jelenti,
hogy sajnálod, hogy vétkeztél. A börtönben ülő is sajnálja, hogy rosszat
tett. Ha azonban kiszabadulna, ugyanúgy folytatná a régi életét.
A bűnbánat nem félelem. Néha nagy veszély alkalmával a káromkodók, és
átkozódók elcsendesülnek, és Istenhez kiáltanak kegyelemért. De ez sem
bűnbánat.
A
bűnbánat teljes fordulat. Belátod, hogy helytelenül éltél, elég őszinte vagy
ahhoz, hogy ezt el is ismerd, és kész vagy tudatosan elfordulnia bűneidtől.
Ez egy pillanat alatt végbemehet.
A bűnbánattal a bűnhöz való viszonyod változik meg, s ez megváltoztatja a
cselekedeteidet is. Segíthet eljutni idáig az is, amikor ráébredsz: Jézusnak
az én bűnömért kellett meghalnia a kereszten. Egy férfi a következő
történetet mondta el arról, hogy bánta meg a lopás bűnét:
„A nagymamám nevelt fel. Kedves keresztyén asszony volt, szeretett, és én
is szerettem őt. Gyerekkoromban azonban az a rossz szokás lett úrrá rajtam,
hogy gyakran loptam. Szegények voltunk, és könnyen elvettem a másét.
A nagymamám megbüntetett ugyan, de ez nem állított meg. Ha láttam valamit és
megkívántam, elloptam.
Egy nap nagymamám magához hívott, és ezt mondta: – Fiam, már többször
megbüntettelek a lopásaid miatt, de úgy látszik, nem használt. Ahhoz
túlságosan szeretlek, hogy hagyjam, hogy tovább tedd. Legközelebb, ha lopott
holmival jössz haza, fogok egy kötőtűt, és izzásig hevítem. Úgy megégetem
vele a tolvaj kezedet, hogy soha nem fogod elfelejteni. Egy darabig nem
loptam el semmit. Tudtam, nagymamám betartja, amit mondott. Egy idő
elteltével azonban ismét visszatértem régi szokásomhoz. Kitömött zsebekkel
jöttem haza. A nagymamám észrevette, de először nem szólt semmit. Végül
azonban nem tűrhette tovább.
– Ürítsd ki a zsebeidet! – parancsolta. Megtettem. Egy kés, két labda,
egy kupak, egy radír és néhány forint került elő.
– Fiam, honnan vannak ezek? Semmi válasz. Újra megkérdezte:
– Mondd meg, hogy kerültek – ezek hozzád? – Még mindig semmi válasz.
– Hát akkor megteszem azt, amit ígértem – mondta a nagymamám.
Fogta a fém kötőtűt, és beletette a tűzbe. Mikor izzásig forrósodott,
odahívott, és azt mondta: – Fiam, add ide a kezed.
Remegtem, ahogy odatartottam a kezem, de tudtam, hogy rossz voltam.
Tudtam, hogy megérdemlem. Ekkor a nagymamám megállt és így szólt:
– Fiam, hogy megértsd gonoszságod komolyságát, és soha ne feledd, és hogy
kigyógyulj belőle, tennem kell valamit. Nézd!
Ezzel kinyújtotta a kezét, az izzó kötőtűt kivette a tűzből, és
beleszúrta a saját tenyerébe. Sistergés, furcsa szag és egy kevés füst volt
minden. Kihúzta a kötőtűt; és elém tartotta a kezét:
– Ne vedd le róla a szemed!
Ez véget vetett a lopásaimnak. Ráébredtem bűneim komolyságára, és
emlékeztem, milyen sokba került annak, aki engem annyira szeretett, és akit
én annyira szerettem.”
Mi változtatta meg ennek a fiúnak a szívét? Az, hogy látta, mennyire szereti
őt a nagymamája, hogy kész volt szenvedni érte.
Látva, hogy Krisztus mennyire szeretett minket, és mit szenvedett értünk,
megváltozhat a
gondolkodásmódunk. Nincs ennél nagyobb szeretet:
„Nincs senkiben nagyobb szeretet
annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Te mit
felelsz erre?
Isten a Bibliában elmondja, hogy mindenki, aki megbánja bűneit, és elfogadja
Krisztust Megváltójaként, mindörökké vele lesz azon a csodálatos helyen,
amit mennynek hívunk. Isten azoknak a kárhozat helyét készítette el, akik
nem akarják szeretni Őt és engedelmeskedni neki.
Ha ráébredtél, hogy eddig a rossz úton haladtál, fordulj meg és indulj el a
másik irányba. Talán nincs semmi különös érzés benned, de Isten nem is
mondja, hogy kellene ilyenre várnod. Hív téged, hogy, gyere hozzá most.
Talán arra gondolsz: „De hogy fog Isten fogadni mindazok után, ahogy bántam
vele?” Ha igazi bűnbánattal fordulsz félé, szeretettel és megbocsátással
fogad. Az Úr Jézus ezt
világosan elmondta a Biblia egyik legszebb történetében, a tékozló fiú
példázatában. A Biblia sorai közt mást is fogunk olvasni, hogy jobban
megérthessük a történetet.
A TÉKOZLÓ FIÚ
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki
nekem a vagyon rám eső részét.
– Apám, meg szeretném kapni birtokodból a részem.
– Miért, fiam? Valami baj van?
– Nem, de unom már ezt a helyet, a saját életem akarom élni. Szabad akarok
lenni. Erre
megosztotta kőztük a vagyont.
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy
távoli vidékre.
A fiú egy idegennel találkozott a kapuban, aki köszönt neki, és megkérdezte:
– Mi a neved, fiam?
– Józsinak hívnak – válaszolt a fiú. – És téged?
– Hát, néhányan ördögnek neveznek, de én nem szeretem ezt a nevet. Nem úgy
nézek ki, mint az ördög, ugye?
– Persze, hogy nem – mondta Józsi. – Úriembernek látszol.
– Hát az is vagyok, fiam. Sok magas állású barátom van, akiknek segítettem
meggazdagodni. Egyébként hova mész?
– Megyek, hogy végre jót érezzem magam. Az apámtól kikértem az örökségemet,
és most világgá megyek, és azt teszek, amit akarok.
– Ennél okosabbat nem is tehettél, fiam. Csak egyszer élsz, meg kell hát
ragadnod minden alkalmat. Ha jól akarod érezni magad, én vagyok a te
embered. Oda viszlek, ahol történik is valami. Majd bemutatlak néhány
barátomnak. Így is történt.
– Hé, haverok, itt van Józsi, ismerkedjetek meg vele!
– Hello, Józsi!
– Józsinak sok pénze van, és jól akarja magát érezni.
– Á, Józsi! Örülünk, hogy találkoztunk. Épp egy ilyen embert kerestünk. Nagy
bulit szervezünk estére, azt szereznénk, ha te lennél a díszvendég. (Azt is,
hogy te fizess.)
És ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután
elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni
kezdett.
Józsi elköltötte minden pénzét. Felkereste néhány barátját, hogy segítséget
kérjen.
– Janikám, fogytán van a pénzem. Nem tudnál kölcsönözni 1000 forintot?
– Sajnálom, Józsi, de magam is szorult helyzetben vagyok. Szívesen
segítenék, de tudod, hogy van ez.
Elment egy másik baráthoz:
– Misi, tudod, hogy én fizettem minden bulink számláit. Most bajban vagyok.
Nem tudnál kölcsönözni nekem egy kevés pénzt?
– Szomorúan hallok ilyen híreket, Józsi, de nem tudok segíteni. Nekem is
takarékoskodnom kell.
Józsi megpróbált a bártulajdonostól kölcsönözni.
– Kovács úr, tudja, mennyit költöttem itt. Egy kis segítségre volna
szükségem. Nem tudna kölcsönt adni, amíg nem kerítek állást? Visszafizetem.
– Sajnálom, de én nem kölcsönzök. Ha minden pénz nélküli jöttmentnek
kölcsönöznék, magam is koldusbotra jutnék.
– És azt megengedi, hogy itt egyek egy ideig? Fizetek, amint tudok.
– Sajnálom, de ha nincs pénz, nincs kaja. Az üzlet az üzlet.
Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte
őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár
azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
– Uram, munkára van szükségem
– Sajnálom, nem tudlak alkalmazni. Éhínség van, nehéz időket élünk.
– Uram, nagyon kellene a munka. Nem számít, mennyit fizet, csak adjon ennem.
Két napja nem ettem. Bármit megteszek.
– Hát, ha így állunk, adhatok munkát. Gondozhatod a sertéseket, Ha jó munkát
végzel, kapsz enni. Disznóőrzés közben Józsi gondolkodni kezdett: „Te jó ég,
milyen ostoba is voltam! Eljöttem
otthonról, ahol mindenem megvolt. Most meg olyan éhes vagyok, hogy még a
disznók moslékját is meg tudnám enni.” Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az
én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra
kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem
olyanná, mint béreseid közül egy.
– Bár otthon lennék! Apám szolgái százszor jobban élnek, mint én. Van
lakásuk és eledelük. Én pedig itt vagyok az éhhalát szélén. Vajon
megbocsát-e apám azok után, ahogy éltem? Nem vagyok méltó arra, hogy fia
legyek. Örömmel lennék egyik szolgája. Azt hiszem, visszamegyek, és elmondom
neki, milyen ostoba voltam. Bocsánatot kérek, és megkérem, fogadjon
szolgálatába.
 És
útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt,
megszánta, elébe jutott, nyakába borult, és megcsókolta őt. Apja sokszor
figyelte az utat, s most megpillantotta a régen várt fiút.
– Csak nem Józsi az? Mintha ő lenne... Igen, ő az! Felismerem a járását.
Eléfutott, és átölelte. – Fiam, végre visszajöttél!
Józsit a könnyei fojtogatták, alig tudta eldadogni:
– Apa, úgy szégyellem magam. Vétkeztem Isten ellen és ellened. Nem vagyok
méltó, hogy fiadnak nevezz. Engedd meg, hogy béresed tegyek!
Mintha az apa meg sem hallotta volna:
– Fiam, végre hazajöttél! Itthon vagy! Szolgák, hozzátok ide a legjobb
ruhát, és adjátok rá! Adjatok gyűrűt az ujjára és cipőt a lábára! Vágjátok
le a hízott borjút, és ünnepeljünk! A fiam halott volt, és újra él,
elveszett és előkerült.
Jézus ezt a csodálatos történetet mondta el, hogy megmutassa, Isten mennyire
szeret minket, és hogy fogad minket, ha hozzá megyünk. A kérdés már csak ez:
Hol vagy? A „távoli vidéken”, távol az Atya házától? Miért nem mész haza
hozzá?
Nem kell semmi különös cifra imádság. Isten az egyszerű, szívből jövő
beszédet szereti. Csak mondd ki: „Atyám, vétkeztem ellened. Önző és lázadó
voltam, de hazajövök hozzád. Kérlek, bocsásd meg bűneimet Jézusért.”
|
