Tükör, minthogy ilyen
nagyszerû élete volt, testileg szemmelláthatóan
kivirult: szõre megint sima és fényes lett,
és a szeme vidám.
Ahogy azonban a testi ereje gyarapodott, erkölcsi érzéke
és filozofikus szemlélete is visszatért.
Egy napon, amint éppen egy sült fenyõrigót
tartott a mancsaiban, de már nem volt elég éhes
ahhoz, hogy megegye, töprengéseibe mélyedt:
| - "Szegény madárka…És én? Rám milyen sors vár? …Minden falattal közelebb eszem magamat a halálhoz! Lehet -e nyomorultabb és gyávább szerzõdést kötni, mint olyat, amelynél fogva egy darabig tengeti az életét az ember, hogy aztán ennek fejében elveszítse?Nem illett volna jobban egy elszánt kandúrhoz az önkéntes és gyors halál? De én semmire sem gondoltam, és most nem látok magam elõtt egyebet, mint a fenyõrigónak a sorsát! Ah, csak kijutnék ebbõl a kelepcébõl! |
 |
Ráébredve kövérsége tragikus következményeire, Tükör nem heverészett többé a meleg párnán, melyet Pineiss odakészített neki, hogy csak aludjék és hízzék rajta szorgalmasan, és inkább keskeny párkányokon s magas, veszedelmese helyeken heverészett megint, hogyha pihenni akart. Ugyanúgy megvetette Pineiss úr szalonnával spékelt egereit. Visszatért megszokott, egészséges életmódjához, járkált a tetõkön és a padlásokon, és maga fogta magának az egereket vagy a közönséges, élõ verebet.
Ám Pineiss úr
is észrevette, hogy a macska, bár egészséges
és ragyogó jelenség volt, megállt
egy bizonyos fokán a testességnek, amely még
távolról sem érte el azt, amire a boszorkánymester
törekedett. Pineiss képzeletében ugyanis egy
nehézkes, széle-hossza-egy állat lebegett,
amely nem mozdul a pihenõvánkosról és
merõ háj. Ezért hát egy este felelõsségre
vonta és ráförmedt:
-Mi az, Tükör? Miért nem eszed a sok jó
ételt, amit annyi gonddal és mûvészettel
készítek neked?
- Miért nem vigyázol magadra, miért nem alszol
a párnán? A te kötelességed enni és
lustálkodni! Mondj le azonnal errõl az alattomos
és szerzõdésszegõ mértékletességrõl,
vagy ráncba szedlek! Mutasd csak, mennyit szedtél
magadra, te naplopó?
- Auu! Te karmolsz! Hát így vagyunk, te bestia? Na jó. Ezennel kijelentem, hogy elég kövér vagy. Öt nap múlva megtelik a Hold, akkor vége az életednek.
 |
 |