Tükör aggasztó gondolatokkal mászott fel a háztetõre, melynek ormai sötéten meredtek a szép, õszesti égbe. A Hold éppen felkelt a város felett és rávetette a fényét az öreg tetõ fekete és mohos cserepeire, mikor bûbájos ének csendült Tükör fülébe.
Egy hófehér cicakisasszony sétált el ragyogva a szomszéd házormon. Tükör tüstént elfelejtette a halál képeit, melyek közt élt, és legszebb kandúrdalával felelt a tündér himnuszára.
Sajnos, három idegen kandúr is hallotta az éneket, s Tükör csakhamar forró csatába keveredett a vakmerõ és arcátlan idegenekkel.
Miután megfutamította õket, a gyõztes Tükör tüzesen és hódolattal udvarolt hölgyének, és éjjel-nappal vele volt.
Pineiss úrra nem is gondolt többé és otthon sem mutatkozott. A szerelem és a féltékenység öröme -kínja, ölelkezések és verekedések, a boldogság hatalma és a balszerencse gyötrelmei nem engedték, hogy a szerelmes Tükör magához térjen, s amikorra a Hold tányérja megtelt, a szenvedély úgy elgyötörte, hogy soványabb és csapzottabb volt, mint valaha.
 |
 |