Mikor Pineiss úr Tükört a ketrecében végre elég kövérnek látta, nem sokat óvatoskodott, hanem a figyelõ kandúr szeme láttára elõszedte az edényeit és lobogó tüzet rakott a tûzhelyen, hogy kifõzhesse a rég óhajtott nyereséget.
Aztán megfente a konyhakését,
kinyitotta a kalitkát, és jókedvûen
így szólt.
- "Gyere, te gazfickó! Most levágjuk a fejedet,
aztán pedig megnyúzunk! Vagy talán nyúzzalak
meg elõbb, és csak azután nyakazzalak le?"
- "Nem, szíves engedelmével, jöjjön elõbb a nyakazás…."
Tükör megadóan lehajtotta
a fejét, de olyan keservesen és bûntudatosan
sóhajtozott, hogy a boszorkánymester megkérdezte:
- "Mi bajod? Tán nem tartottam be a szerzõdés
rám esõ feltételeit?"
- "De igen, és én szívesen
halok meg, csakhogy egy súlyos gaztett megnehezíti
a halálomat! De hát, ami történt, megtörtént,
és késõ a megbánás!
-Látod, te elvetemült, hogy micsoda bûnös
vagy! És hogy milyen rég megérdemelted a
halált? De hát, a teringettét, mit csináltál?
Ellenem követtél el valami égbekiáltó
gonoszságot?
- Á, dehogy, kigyelmed miatt nem mardos a lelkiismeret.
Boldogult úrnõm tízezer arany forintjáról
van szó…
 |
 |