Képzeljétek, elvittem a családot Hollandiába. Gondoltam lássanak világot, szívjanak egy kis friss tengeri levegőt.

Tudjátok az én világom inkább az erdő mint a tenger - de ebből is látszik mi mindent meg nem teszek a gazdikért!


Repülővel mentünk. Ilyenkor rengeteg szabályt be kell tartani - gondolom azért, mert a görik kiemelten fontos állatok. Gazdik szerint ezt úgy mondják: halvány gőzük sincs róla mi az a vadászgörény. Fura egy kifejezés.

 

Valahogy így néz ki a folyamat, ami ahhoz vezet, hogy én ilyen nyugodtan alszom repülés közben:

  • Mikrochip behelyezése a nyakam környékére. Borzalmas egy érzés, nyafogtam is kicsit.
  • Európai útlevél elkészítése - hosszas várakozás gazdik kezében.
  • Út előtt orvosi ellenőrzés - nagyon féltem, de se szuri, se semmi, csak forgatás, tapogatás.
  • Megmérettetés szállítóban.
  • Túlsúly kifizetése. Méghogy túlsúly! Én szépen tartom az egy kilós súlyomat!
  • Kiemelt vendégként enyém az ablak melleti hely!



Nagyon magasan voltunk. Bevallom, az első felszállás kissé rázós volt - de visszafelé már a fülem botját sem mozdítottam meg.

 
Nem csak repülővel, komppal is utaztunk. Ez azért jobb, mert itt lehet enni. Mamagazdi szépen adagolja nekem a falatokat - kicst lassan az étvágyamhoz képest.

Nem csak én eszek kompozás közben - a sirályok kísérnek minket és hangosan kéregetnek valami harapnivalót. Mit mondnhatnék, sirály !


Az első nap fáradalmait már a szálloda ágyában igyekszem kipihenni - még szerencse, hogy a szállítóm az ágy mellé került, azt használom lépcsőnek.

A szálló mögött (gondolom direkt göriknek kiépített) sétáló parkot fedeztünk fel. Csudijó.

Csináltam nagyítást is, hátha az első képen nem találsz meg.

 
 Reggeli fotó készült - kemény vállalkozás gazdik részéről. Az én "menjünkmárvalahova" teperésem melett álló fotót csinálni nem túl esélyes. Ennyi sikerült.
Ügyetlen a papagazdi.






Elmentünk valami EcoMare nevű helyre. A lényeg az volt, hogy nem volt szabad kiderülnie annak, hogy én is ott vagyok.

Nem szerepeltem valami jól, gazdiék vagy fél órát várhattak, amíg kifáradtak a kaparó mancsaim.

Végülis megértem őket, odebent több állat is ki volt tömve - én nem akarok ilyen sorsra jutni, még csupán két éves vagyok!


Tudjátok ki ez? Egy fóka. Vízben él. Vízben! Hiába szaglászok felé a táska hálóján keresztül, egyszerűen nem értem hogyan képes ilyen körülmények között élni.

Nem sokkal jobb az erdőben?


Itt egy kicsi fóka a mamájával. Gazdiktól hallottam, hogy aznap reggel született. Víz ide vagy oda, életrevaló lehet - én az első nap még süket és vak voltam, ahogy minden göricsemete.


A képen a lényeg a pici sárga táska - ez a rejtek és utazóhelyem. Direkt kerékpározáshoz készült, mivel Hollandiában ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz.

Ugyan most be van húzva, de elöl van egy jó kis kémlelő és szaglászó háló.

Jól van, ha még nem jöttél volna rá, a papagazdi egy bálnaszobrot támaszt éppen.


A környéken szerencsére hatalmas sétatér volt - lejártam a tappancsaim.

Nem szeretem a kerítéseket. Itt is ez akadályoz meg abban, hogy lecsendesítsem ezt a hajnalban koncertező kakast. Mamagazdit kizárólag én zavarhatom föl álmából!

A helyiek mindenesetre nagyon szeretik az állatokat. A kutyusnak saját autója, a madaraknak saját tavuk van - sehol egy póráz, sehol egy lánc.


Azért vannak kivételek. Jómagam sikeresen szívbajt hoztam a gazdikra, amikor a hotelben kiszöktem a jó illatok után a konyhába. Hiába, igazi felfedező vagyok, az ajtót nem elég becsukni, zárni is kell.

Talán ezek a bárányok is rossz fát tettek a tűzre ?

Alvásvesrenyt tartottunk. Gazdik ugyan indultak, de nem kerültek dobogóra - szökésem óta rosszul alszanak.

Itt a második és harmadik helyezett!

Nomeg az első helyezett - felismered ?


Sétáltam egy kicsit a tengerparti homokban. Nagyon szokatlan szagok vannak arrafelé - tutira veszem, hogy szörnyekről van szó.

Valaki vegyen fel...

Végre egy kis fa - igaz, feldarabolták, idetették görikilátónak, de azért csak fa. Cupp.


Hihi, itt a fényképezőgép sem tudta követni sebességem. Ha rosszalkodásról van szó tényleg utolérhetetlen vagyok!

Ez a szurikáta nagyon figyel. Veszélyt érez... engem! Ó de jót játszanék velük, ha gazdiék kiengednének a táskából. Szerintük ez állatkerben tilos. Pedig itt mindenhol állatok vannak!


Ezt szerintem én kapom ajándékba. Instant tulipán, csak vizet kell hozzáadni, türelmesen várni, és máris lehet virágot tépni. Alig bírom kivárni.

Végezetül egy kis játék: keress meg ezen a képen. Ha figyeltél, tudod hol vagyok.

Jómagam megyek is - annyit dolgoztam ezen az oldalon, hogy azonnal ennem kell. Nézz be máskor is!


 


   (  )--(a) 
(@=@=)  \  
O__)       \  \___  
        \       \  
        /\   *   )     \