Még a bemutatkozó oldalon van rólam egy kép ahol a lakókocsi ablakán kukucskálok kifelé. Mivel jó hely volt, ezért ismét elvittem gazdiékat Lillafüredre.


Ismét táskában utaztam, ami pihenteti ugyan a lábam, de kicsit unalmas is.
Végre a természetben, végre a fûben. Ez jól esik a hosszú utazás után. Egyébiránt egyre jobban viselkedem utazás alatt, szóval megérdemlem.

A kempinget körbesétáltam. Nagyon szeretem az autókat. Gazdiék szerint túlzottan is. De ugye belül meleg van, hatalmas kerekük van gumiból, csomó csõ és rejtekhely az egész. Csudijó.
Enni kell. Gazdiék elõrelátóan egy vödör ennivalót hoztak nekem. Lehet, hogy nagy feladatnak tûnik, de ne feledd: hosszú túrák várnak a görilábakra.

Sötétben, köveket mászni - görinek jó játék, pláne, ha mohásak. Kedvelem a mohát, szeretek hozzá dörgölõdzni.
Ennek a nagyon vizes izének a partján sétáltunk. Ha valami kicsit vizes, párás, nedves, az engem nem zavar - de ez azért már túlzás.

Itt sétáltatom papagazdit, felfelé a sebesvíz partján. Nagyon nehezen jönnek a gazdiék felfele. Azt mondják valami súlypontjuk vagy micsodájuk fent van, nekem meg lent. Szerintem csak gyengék és kész.
Vadregényes tájakon jó, ha óvatos a göriláb. Van ugyan biztonsági kötelem, de csak nem égetem magam holmi esésekkel.

Papagazdi után mamagazdit is sétáltatom. Annyi de annyi dolgom van...
Kissé elfáradtam. Mivel ilyenkor ki nem állhatok a táskában lenni, ezért a kenguru módszert alkalmazzuk.

Szeretem a patakokat, felpuhul a föld, erõteljesek az illatok - ha szomjas vagyok a tiszta patakokból kortyolgatok is.

Ez itt az István Barlang bejárata. Szeretem a barlangokat, de ide sajnos nem mehetek be. Törvénytisztelõ göri létemre összeszorul a szívem.


Felcsaptam sziklamászónak. Vagy felcsaptak a szikla tetejére? Nem emlékszem pobntosan, de előnyös ez a beállítás.

Végre barlangban. Sõt, ez itt gazdiék szerint valami õsember barlang. Kerestem én az õsembert, de sehol sincs. Gazdiék már megint összevissza beszélnek.
Én nem estem le sehonnan, de ez a víz, kérem szépen, ez esik és esik. Sokkal ügyesebb vagyok.

A vonaton tökéletes a kiszolgálás. Gazdiéknak másod, nekem elsõ osztály jár.
Este gömbölyödés és alvás. A lakókocsi második otthonom.

Ime a kisvasút. Mivel nyitott, az orromhoz rengeteg illat látogat. Ha elindul, visszahúzódom a táskába, nekem egy kissé túl szeles.
Itt a Kápa forrás régi kifolyását vizsgálom meg. Pont befér a fejem. A víz utat talált máshol a kövek között pár centivel arrébb.

A talajban, korhadt fákban ezernyi titok és történet. Minden az illatokban rejtezik.
Gazdiék pihennek. Ebben az a jó, hogy alaposan felderíthetem a területet. Jó, hogy az erdei pihenõk fából vannak. Szeretem a fákat.

Én felderítek, a gazdik meg fényképezkednek. No, kitettem ide a pofijukat. A piros kockás kendõ alatt meleg kávé van. Ide érzem az illatát, de én nem szeretem.

A látókõrõl messze ellátni, és nagyon fúj a szél. No, itt be is húzódtam a biztonságos táskába.


Ez itt az elmegyógyintézet kerítése. Állítólag ha kitartó vagyok, akkor be tudom ide juttatni a gazdikat. Nosza, rosszalkodásra fel.

A nyerõ hármas: moha, kõ és Lini. Gazdiék itt megvárják amíg barátkozunk.
Túrázok mamagazdival. Papagazdi elõttem fekszik a földön. Mi a fene lehet vele ?

Azt mondják, aki tenyérbõl eszik, az szelíd. Ez félreértés. Én vad és veszélyes vagyok.
Ide vonzottak az illatok. A barlang alját patak borítja, így nem tudok bemenni, vissza kellett fordulnom sajnos.

Találtam egy csodaszép faodút. Avarral borítva az alja, igazán lakájos. Itt elidõztem egy kicsit.
Gazdiék ma a vadasparkba mennek. Mivel nekem itthon kell maradnom, kijár egy kiadós hajlani séta.

Na tessék. Én nem mehettem, egyesek meg már ott vannak. Ha nekik szabad nekem miért nem?
Az utolsó napi reggeli sétán készült ez a szép fotó. Ezzel végetér a beszámolóm. Szia.

Papíí, megcsináltam ezt a webizét, hol a cicatejem ????