|
A flegmatikus jóindulatú és összeférhető
természetű.
Ebben segítségére van békeszeretete. A mindennapi
életben is a nyugodt szemlélő szerepét játssza. Ha látja embertársai
szűklátókörűségét és hibáit, természetesen megvan a maga véleménye –, de
ezek miatt csak ritkán bosszankodik. Nem háborog és nem táplál
haragot.
Természeténél fogva nem olyan jóakaratú, és környezetében
még félig sem oly tevékeny és kezdeményező, mint a szangvinikus.
Van azonban egy tulajdonsága, amely a mindennapi életben még értékesebb:
békeszerető. Ez a vonása megegyezik a természetével. Lehetőség
szerint kerüli az izgalmakat, a zajt, és nem képes felfogni, miért
nyüzsögnek az emberek annyit tennivalóik körül. A társas érintkezésben
nyugodt és kellemes. Rendszerint testben-lélekben kerekded és kissé
esetlen. Csillapító hatást gyakorol másokra, mert a veszekedéshez
mindig kettő kell. A házasságban, a munkahelyen megnyugtató hatást
fejt ki, akármilyen háborgó legyen is a környezete.
Társaságban a flegmatikus nem olyan eleven, mint a
szangvinikus, de nem is annyira tartózkodó és borongós, mint a
melankolikus. Van benne valami szeretetreméltó és vidám, még
akkor is, ha nem beszél sokat. Ellentétben az unalmas és prózai
kolerikussal, ő kedélyes, kellemes és tréfálkozó. Sőt, tréfában ő az
első. Az embereket és az adottságokat nyugodtabban, s ezért pontosabban
szemléli, mint más, így jobban észreveszi azt, ami komikus. A
szangvinikus is tréfálkozó. De rendszerint lelövi a poént, még mielőtt
végigmondta volna a viccét. Nem nagy pszichológus. A melankolikus
is remek viccmesélő, de ő sem igazán sikeres velük. Viccei rendszerint
mesterkéltek, és az átlagos hallgatók számára csak nehezen érthetők.
A flegmatikus viccei szárazak. Nem kerít nekik hosszas
bevezetést, hanem azonnal megragadja hallgatóit mind hanghordozásával,
mind pedig józan és semmitmondó arcával. Csak ritkán nevet a saját
viccein. Hallgatóit meglepi magával a helyzet komikumával. Anekdotáit
ugyanolyan száraz és nyugodt modorban mondja el, ahogyan a mindennapi
életben a munkáját is végzi. Ezzel ugyanazt a hatást éri el, mint az az
előadó, akitől egy összejövetelen valami derűset és szórakoztatót várnak.
Nyugodt és megbízható.
Veszély esetén mindig megőrzi hidegvérét. A kolerikus
magatartását veszély idején már ismerjük: azonnal cselekszik, ha bajba
kerül, gyors, és a veszély elhárításában vakmerő.
Ezzel ellentétben a flegmatikus nem cselekszik azonnal.
Nem, mert az ő ereje abban van, hogy még most, a veszély kellős közepén is
nyugodtan szemléli a helyzetet, mérlegel és összehasonlít minden
lehetőséget, hogy azután a legegyszerűbb és legbiztosabb utat
válassza. A flegmatikus lélekjelenlétén és bátorságát veszély esetén
ismerhetjük meg a legjobban.
Nyugalma a mindennapi életben is nagy előnyére szolgál.
Időt szán arra, hogy elvégzendő feladatát alaposan átgondolja. A
szangvinikus és a kolerikus itt nehézségekbe ütközik.
Mindketten túlságosan hevesek – és a szangvinikus nagy
összevisszaságot okozhat. A flegmatikus nyugodt marad, és mielőtt
cselekedne, mindent gondosan felmér. Ezért amit cselekszik, azt jól végzi,
és mindig megbízhatunk munkájában.
A barátság terén a flegmatikus nem olyan szívélyes és
túláradó, mint a szangvinikus, ezzel ellentétben kitartó és hűséges. Nála
soha nem adódik semmiféle meggondolatlanság, jóllehet – mint majd látni
fogjuk – neki is vannak hibái.
Természete szerint nem olyan tevékeny, mint a kolerikus.
Mégsem hiányzik belőle sem az energia, sem az eltökéltség, mint a
melankolikusból. Képes arra, hogy határozatokat hozzon és azokat végre is
hajtsa, de ezt nem teszi azonnal. Rendszerint a körülményeknek, vagy
valaki másnak kell őt cselekvésre kényszerítenie. Ha azonban egyszer
megmozdult, kiderül, hogy mennyire ügyes is tud lenni.
Gyakorlatias.
Gondolkodása nem hatol olyan mélyre, mint a
melankolikusé, és nem is olyan éles, mint a kolerikusé, de
nyugodtabban és nagyvonalúbban gondolkodik, mint a többiek. A
melankolikusnak az érzelmei, a kolerikusnak pedig az akarata
kötődik oly szorosan a gondolataihoz, hogy következtetéseik emiatt
többé-kevésbé elfogultak. Mivel a flegmatikus természete hűvös és
szenvtelen, gondolkozása a maga törvényei szerint szabadon működik. Más
típusoknál kisebb mértékben van kitéve annak, hogy vágyai befolyásolják
gondolkodását.
Ez a tulajdonsága különösen alkalmassá teszi a tudományos
munkára. Természetesen nem tartozik a korszakalkotó tudósok köréhez. A
társadalmi- és természettudományi területen a zseniális felfedezések
általában a melankolikusok számára vannak fenntartva. Az ilyen
sikerekhez ugyanis szükség van az intuíció és az elmélkedés készségének
összekapcsolására.
Mégis a flegmatikusnak adatott az a képesség, hogy a
melankolikus ragyogó ideáit a gyakorlatba átültesse. Józansága
alkalmassá teszi arra, hogy türelmesen összeszedje a forrásadatokat, és
arra is, hogy nyugodtabban analizálja a helyzetet, mint a kolerikus
vagy a melankolikus.
Gyakorlatias értelme megkönnyíti számára az élethez való
alkalmazkodást. Különösen alkalmas arra, hogy megállja a helyét, és vigye
valamire az életben. Irtózik attól, hogy időt és energiát pocsékoljon, és
attól, hogy másokhoz hasonlóan elhamarkodottságból hibákat kövessen el.
Azt állítottuk, hogy a flegmatikus nem különösebben
aktív. Képességeit nem használja ki teljesen, mindenesetre nem annyira
a saját érdekében, mint a kolerikus. Mégis, mások épp ezért
többet nyernek az ő praktikus tudásából. A kolerikus ritkán
mond vagy tesz valamit a köz érdekében – annál inkább a flegmatikus.
Erre azonban fel kell kérni. Aki tanácsot vagy segítséget kér tőle,
mindig nyitott fülekre talál.
Ezen a helyen szeretnék különösen rámutatni tanácsadói
képességére. A szangvinikus is mindig kész a segítségre. Nem csak
tanácsot ad, nála ez mindig bőségesen kéznél van, hanem követésre is
ösztönzi az embereket A melankolikus saját világában él,
legnagyobbrészt álomvilágban. Mivel nem képes arra, hogy magát
mások helyzetébe képzelje így arra sem képes, hogy komoly tanácsot adjon
nekik. A kolerikusnak meg rendszerint nincs ideje, és nem is
érdeklődik olyasmi iránt, ami nem az ő saját terveit és kezdeményezéseit
illeti. Ezért nem is kérnek tőle szívesen tanácsot.
A flegmatikusnak ezzel szemben nemcsak bőségesen van
ideje, hanem a szükséges szellemi nyugalma is megvan ahhoz,
hogy egy problémát minden oldalról megvizsgáljon.
Ezt olyan szenvtelenül és előítélet mentesen teszi, hogy
képes az egészről világos képet alkotni. Ritkán követünk el hibát, ha az ő
tanácsait követjük.
<<<Flegmatikus
alkat
A flegmatikus
temperamentum gyengéi>>>
|
