|
A flegmatikusnak mindenekelőtt közönyössége ellen
kell harcba indulnia. Ez a gyengéje, ugyanis arra csábítja, hogy
ideáljaival kompromisszumokat kössön, és könnyen megelégedjék azzal, hogy
önmagával szemben alacsony színtű követelményeket állítson. Ez a kísértése
gyakran a hétköznapi keresztyén életben jelentkezik. Ha nem küzd ellene,
akkor könnyen belesüllyed egy látszólag kifogástalan
kiegyensúlyozottságba, amely mögött meghúzódnak saját bűnei: az önzés és a
közöny. Más típusoknak nem sikerül oly könnyen a hivő keresztyénség
látszatát kelteni még akkor is, amikor hiányzik a hit ereje és a
keresztyén szellem. A lustasággal folytatott harc nem könnyű a
flegmatikusnak, mert természeténél fogva megveti a vesződség minden
formáját. Ezenkívül találékony szelleme gyorsan kitalál valamilyen
mentséget tétlenségére. Valószínű, hogy mint keresztyén sem fog sokat
változni, feltéve, ha nem kezdi el gyakorlatoztatni akaratát, hogy úrrá
legyen passzivitásán.
A flegmatikusnak mindenki másnál jobban, szó szerint kell
követnie Pál apostol példáját:
„Megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok,
magam valami módon méltatlanná ne legyek.”
(1Kor 9,27).
Neki magának kell eldöntenie, mi módon győzi le testi
restségét. Naponta komolyan rá kellene szánnia magát olyan feladatok
végzésére, melyek rest emberek számára különösen kellemetlenek. Az ilyen
gyakorlat segít abban, hogy legyőzze természetes lustaságát és erősítse
akaraterejét.
A flegmatikus például keljen fel minden reggel a
szükségesnél valamivel korábban, és vegyen hideg fürdőt. Mindennap
végezzen otthon olyan szolgálatokat, amelyeket a többiek nem várnak el
tőle. Még ha ennél szigorúbb önfegyelmet nem is szab magára, rövid idő
alatt úrrá lesz testi-lelki lustaságán.
Azok a keresztyének, akik átélik az ilyen gyakorlatozás
hatását, soha többé nem szakítanak vele. Az apostolhoz hasonlóan továbbra
is testük fegyelmezésére fognak törekedni. Érezni fogják, hogy testi-lelki
életük egyre világítóbbá válik. A fegyelmezés sikerhez segítheti a
flegmatikust más irányú gyengeségei ellen vívott harcában – amilyen
például a fásultság, az érzelmi ridegség és az érdektelenség.
A szeretet természetéhez tartozik, hogy a legbiztosabban
úgy növekszik, ha gyakoroljuk. Ha a flegmatikus
valamilyen mindennapos szeretetszolgálatba kezd, szíve lassan megnyílik,
és egyre jobban észreveszi mások szükségeit és igényeit. Növekedni fog
öröme is, ha ezt gyakorolván tapasztalja, mennyire túljutott már azon,
hogy a saját tétlen és zavartalan életében öröme teljék. Most már érzi
mások boldoggá tételének elragadó örömét. Ennek azonban kemény harc az
ára. Gyakran vereséget fog szenvedni, mert erős benne a hajlam a
kényelmességre. De még a vereségek is segítségére lehetnek.
Megszabadítják a fölényesség érzésétől, amely
éppen neki okoz sok gondot.
Ő, aki mindent távolról szemlélt, találkozott végre
valakivel, aki hatalmasabb nála: találkozott Istennel, a tökéletessel, a
szenttel. Istennel szemben senki sem állhat úgy, mint érdektelen szemlélő.
Itt csak a menekülés és a megadás között lehet választani. A flegmatikus
számára megmenekülés lesz, ha a szent Isten arcát szemléli. Isten szeme
előtt megég az önigazság, a racionalizmus és az ideálokkal kötött
kompromisszum.
<<<útmutatás
lelkigondozóknak
a lelki alkat
jelentősége>>>
|
