|
A flegmatikus lassú.
Semmi sem lepi meg, semmi sem indítja meg, semmi nem kelt
benne csodálkozást, és nem is lelkesíti. Ő nyugodt megfigyelő marad. A
mindennapokban ez a magatartás néha ingerlő. A flegmatikust nem
ragadják el az érzések, legyen az öröm vagy gond, bosszúság vagy az
élmények özöne. A túlfeszített helyzeteken nyugodtan – esetleg
ironikus mosollyal – szemléli.
A nyugtalanságra feltűnően határozottan reagál. Ha belép
egy szangvinikus melegszívűen és lelkesedve, a flegmatikus hideg
lesz, mint a jég. Ha jön egy melankolikus, telve a világ
nyomorúságai miatti panasszal, pesszimistán, akkor a flegmatikus
optimistább mint valaha, és elviselhetetlenül gúnyolódik. Ha
megjelenik a kolerikus, színültig telve tervekkel és javaslatokkal,
akkor a flegmatikusnak a legnagyobb élvezet, ha lelkesedésére
hideg vizet önthet. Kiegyensúlyozott gondolkodásával és éles elméjével
könnyűszerrel rámutat a kolerikus ötleteinek gyengéire.
Ha a flegmatikus enged ennek a kevéssé kellemes vonásának,
másokat kínzó, kellemetlen alakká válhat, aki csak annál jobban
ingerli a többit, mert saját nyugalmát soha el nem veszíti. Rendkívül jól
szórakozik, miközben mások dühöngve bosszankodnak.
Lusta.
A flegmatikus lustább mint a többiek. A
szangvinikus és a kolerikus mindig tevékeny; a melankolikus
nem annyira, de még mindig sokkal aktívabb, mint a flegmatikus. Ő legalább
a saját gondolataival foglalkozik. Csak a flegmatikus az, aki minden
erőfeszítést igyekszik elkerülni.
Természetadta adottságai ellenére senki sem gyepesedik
be könnyebben, mint ő. A munkavégzésben kevesebb energia-befektetésre
van szüksége, mint másoknak, mivel feladatait könnyebben megérti, jobban
megtervezi és jobban kivitelezi.
Opportunista.
Ez a vonása arra vezethető vissza, hogy undorodik minden
fáradozástól és kényelmetlenségtől. Jobban érdekli az, ami könnyen és
fáradság nélkül megoldható, mint az, ami jó és igazságos. Ezért
hajlamos munkája színvonalának lejjebb szállítására.
Mások iránt közönyös.
Sem nem kemény, sem nem brutális, mint a kolerikus,
de hideg. Ha valaki segítséget kér tőle, és cselekvésre
ösztönözhető, akkor barátságos és szeretetreméltó. Egyébként
visszahúzódik, mert alaptermészetéhez tartozik az a vágy, hogy lehetőleg
ne zavarja senki. Így biztosítja saját kényelmes életét, hogy
ne kelljen törődnie mások gondjaival és bajaival.
Fölényes.
A flegmatikus a leginkább hajlamos a gőgös közönyre,
amelyet önteltségnek is nevezhetünk. Temperamentuma
kiegyensúlyozott. Csupán érdektelen megfigyelője annak, ami körülötte
történik. Nyugalmával és éleslátásával minél inkább észreveszi az emberek
ostobaságát, hiúságát és önzését, annál inkább kialakul benne mások
megvetése. Magatartása fölényessé válik. Pontosabban: tanulmányozza az
embereket, de alig érdeklődik irántuk.
A négy temperamentum hibáit az emberekkel való érintkezés
során a következőképpen lehetne jellemezni:
-
a szangvinikus örül az embereknek, de hamar elfelejti
őket;
-
a melankolikus bosszankodik miattuk, de meghagyja őket a
rossz úton;
-
a kolerikus felhasználja az embereket saját céljaira, de
azután nem törődik többé velük;
-
a flegmatikus gőgös közönnyel tanulmányozza őket
<<<A
flegmatikus temperamentum erősségei
útmutatás
lelkigondozóknak>>>
|
