|
A „flegmatikus” szó a görög phlegma – testnedv (takony) –
szóból ered. A phlegmát nedvesen hűvösnek tartották, és úgy vélték, hogy a
lustaság előidézője. Következésképpen a flegmatikus megjelölést a lassú,
hűvös temperamentumra alkalmazták.
Ha a szangvinikus az örvendező, a melankolikus a
szenvedő, a kolerikus a tevékeny – akkor a flegmatikus a nyugodt és a
kiegyensúlyozott. A kívülről érkező benyomások sokkal harmonikusabb
hatást gyakorolnak rá, mint a három másik típusra. A kolerikus emberben az
akarat uralkodik, a szangvinikusban az érzések, a melankolikusban az
érzések és az intellektus. A flegmatikust egyik vonás sem jellemzi
különösebben.
Ő pillanatnyi helyzetét és magát az életet szerencsés
kiegyensúlyozottsággal szemléli, ellentétben a többi típussal, amelyek
állandó harcban állnak környezetükkel. A szangvinikus fel akar fogni
minden kívülről érkezett benyomást. A melankolikus küszködik az őt
körülvevő valósággal, s ezért inkább visszavonul a saját álomvilágába,
ahol nincsenek ellenfelei. A kolerikus csapkod maga körül, mert
állandóan arra törekszik, hogy a meglévőket megváltoztassa. A flegmatikus
viszont szenvtelenül tekint az életre.
A többiek valahogyan mindig függenek a környezetüktől, csak
a flegmatikus tanúsít fölényes magatartást. A minden irányból
érkező benyomások egyenletesen hatnak rá, úgyhogy természete minden
körülmények között megőrzi belső egyensúlyát. Ő a mindenkori hűvös és
derűs szemlélő, akit nem vesznek igénybe szüntelenül a benyomások, mint a
szangvinikust. A mindenkiben és mindenben jelentkező
tökéletlenségek és hibák nem bosszantják, mint a melankolikust. Még
kevésbé veszi a fáradságot, hogy mint a kolerikus megreformálja és
megváltoztassa a dolgokat. Sztoikus nyugalmát külsőségek nem tudják
megrázkódtatni. Nem érik meglepetések, soha nem érzi magát rajtakapott
helyzetben, mint a szangvinikus. Őt nem rázza meg a lét diszharmóniája,
mint a melankolikust, és nem ingerlik a problémák és a veszélyek,
mint a kolerikust.
Még csak az ideáljai sem zavarják. Addig barkácsol rajtuk,
míg kényelmesen kezelhetővé nem válnak. Ellenségeskedések nem sebzik meg
felettébb. „Az ember legyen elégedett a sorsával” – mondja nyugodtan és
józanul.
<<<A
kolerikus önfegyelme
A flegmatikus
temperamentum erősségei>>>
|
