|
A „kolerikus” szó – mint halottuk – abból a görög szóból
származik, ami „sárga epét” jelent. Az ókorban az emberi test forró
folyadékát látták benne. Következésképpen kolerikusnak a forró, gyors,
aktív temperamentumot szokták nevezni.
A kolerikus természetében az akarat az uralkodó elem.
Minden benyomásra az akarat reagál először. Ha a kolerikus tapasztal
valamit, az azonnal valamilyen elhatározást vált ki benne, és az
elhatározást általában cselekvés követi.
Ha a szangvinikus a derűs, a melankolikus a szenvedő, akkor
a kolerikus a tevékeny vagy praktikus temperamentum.
Számára a szangvinikus szeretetteljes, meleg érzése
egyszerűen szentimentális, a melankolikus gondos mérlegelése pedig csak
hiábavaló kotlás. A kolerikus számára az élet több mint különféle
hangulatok érzékelése, vagy az élet titkai feletti töprengés. Számára
az élet munka és tevékenység.
<<<a
melankolikus önfegyelme
a kolerikus
erősségei>>>
|
