|
A kolerikus akaratereje szilárd. Nincs
még egy típus, amely természeténél fogva oly erősen alkalmas volna jó és
szilárd jellem kialakítására.
A melankolikus és a szangvinikus típusnak egyaránt
veszélyes gyengéje a passzivitásra való hajlam, amely cselekvésüket oly
könnyen kiszolgáltatja a környezet befolyásának. Ez a hajlam a kolerikus
természettől teljesen idegen. A kolerikus a cselekvésre van teremtve, ez
legmélyebb tudatalattijából származik.
A kezdeményező erőt az adja, hogy mindig törekszik saját
maga dönteni – ez a tudatos akarat biztos jele. Mindenekelőtt azokat a
döntéseket akarja maga meghozni, amelyek őrá vonatkoznak. Ezen kívül
azonban – amilyen gyakran csak lehetséges, szívesen dönt mások helyett
is.
Láttuk, hogy a szangvinikus a maga módján aktív. Ez azonban
csak kis mértékben függ akaratától, ő egyszerűen állandó mozgásban van.
Tevékenysége tervszerűtlen, főleg ösztönös.
A kolerikus aktivitását ellenben az akarat irányítja: ez
céltudatos aktivitás. Tudatos, jól átgondolt tervből ered, még akkor
is, ha ebből néha hiányzik a nyugodt előre-megfontolás.
Míg a melankolikus minden érvet és ellenérvet megfontol,
leszűr és mérlegel, és így is csak nehezen jut el a döntéshez, addig a
kolerikus azonnal látja, mit kell cselekedni. Gyors felfogóképessége
inkább intuíciónak, mint megfontolásnak az eredménye. Mintha egész
lénye érezné, mit kell abban a pillanatban tenni. Más szavakkal ő
cselekvésre van beállítva, egy pillanat alatt felfogja a helyzetet.
Ebben segítségére van még egy szerencsés adottsága:
nagyfokú cselekvőképessége is. A melankolikus csak vonakodva kezd
valamibe, könnyen összezavarható, bizonytalanná válik és elveszti a
kivitelezéshez szükséges erőt. Ezzel szemben a kolerikus egy pillanat
alatt szilárd elhatározásra jut és cselekszik, bizakodó és erős. Életéből
kimarad a harc és a kétségeskedés, ez védi őt az energiavesztéstől,
ami a melankolikust gyengíti. A szangvinikus is döntőképes.
Állandóan határozatokat hoz, és minden újabb határozat jobbnak tűnik
számára, mint a megelőző. Minden irányban ígéreteket tesz, de hiányzik
belőle a cselekvőképesség. Így egész élete telve van komolyan gondolt, de
befejezetlen tervekkel, be nem tartott ígéretekkel. A kolerikus azonban
mindkettőre képes: határozatot is tud hozni és cselekedni is.
Gyakorlatias.
Cselekedeteinek célja van. Ez érvényes a melankolikusra is,
sőt még fokozottabb mértékben. A kolerikus praktikus értelme azonban abban
mutatkozik meg, hogy azonnal meglátja a cél eléréséhez szükséges megfelelő
eszközöket. Ez a melankolikusnak rendszerint nem sikerül.
A melankolikus időt és energiát pazarol a különböző
módszerek mérlegelésére, amelyek őt a célhoz vezethetik. A kolerikus ezzel
szemben felismeri, hogy éppen itt és most minek kell megtörténnie.
Gyakorlati, mert életét nem valami elképzelt világban éli, hanem tettre
készen a realitások világában jár. Opportunista, mert a jelenben él, és
ezt saját céljaira használja fel.
Éles elméjű.
Képzelőereje nem oly mozgékony és gazdag, mint a
szangvinikusé, és nem is olyan mély, mint a melankolikusé. Elképzeléseit
azonban ellenőrzése alatt tartja, és jól használja.
Energikus akarata éles, gyors gondolkodásra készteti,
ám a mély gondolkodás nem tartozik a kolerikus természethez. Ö nem
elméleti, hanem gyakorlati ember. Nem gondolkozik tovább, mint amennyire
ez munkáját elősegíti. Gondolkodása mégis világos, mert tevékenységének
mindig élesen körülhatárolt célja van, amit el is akar érni. Ez a
céltudatosság élesíti értelmét. Mivel jó a megfigyelőképessége, helyesen
ítéli meg az embereket és a helyzeteket. Ez a képessége is teljesen
praktikus célt szolgál. Ha valaki iránt érdeklődik és megfigyeli, ezt
nemcsak az emberi kapcsolat érdekében teszi – az így nyert ismereteket
sokkal inkább saját előnyére használja fel.
Szorongatott helyzetben éber és bátor.
Mindig szilárd álláspontra helyezkedik, és nem engedi, hogy
mások döntsenek helyette. Bármilyen váratlan eseménnyel kerüljön szembe,
egy pillanat alatt éber, és arra állítódik be, hogy megtalálja a módját,
hogyan lehet ura a helyzetnek. Ha a szorongatott helyzetből csak egyetlen
kiút is van, ő azonnal meglátja azt.
A veszélyek nem ijesztik meg, inkább vonzóan hatnak rá. A
kalandorok szinte kivétel nélkül kolerikusok. Számukra a biztos,
egyenletes köznapi élet gyakran elviselhetetlen, mert hiányoznak belőle az
izgalmak. Képesek elhagyni a barátságos otthont, a szilárd jövedelmet, a
biztos életet az ismeretlen, a bizonytalan, a kétes kedvéért.
A kolerikus nem ijed meg a
kellemetlenségektől.
Ebben találjuk legjobb vonásainak egyikét: a szokatlan
állóképességet. Amíg a szangvinikus és a melankolikus
gyakran lemond terveiről, ha megerőltető követelmények vagy nehézségek,
akadályok merülnek fel, a kolerikus ilyesmitől soha nem veszíti el a
bátorságát. Ellenkezőleg, úgy tűnik, az akadályok csak erősítik, fokozzák
éles gondolkodását és vállalkozó kedvét. Bizonyos, hogy ilyen körülmények
között van valami hajthatatlan magatartásában, de panaszt nem hallani
tőle.
Mindent összegezve: a kolerikusból valami felvillanyozó és
felfrissítés árad: igazi bajtárs.
<<<a
kolerikus alkat
a kolerikus
gyengéi>>>
|
