Nincs általános szabály a mérgező gombák elkülönítésére. Ha kételkedünk az adott gomba fajában, inkább dobjuk el.

Hazánkban a halálos kimenetelű mérgezések közel 100%-át a gyilkos galóca okozza. Ehhez sajnos az is hozzájárul, hogy könnyen összetéveszthető más ehető gombákkal. Az ellenőrizetlen gombák tányérjainkra kerülve nemcsak egészségünket, hanem életünket veszélyeztetheti!

Gyilkos galóca

Csak megfelelő ismerettel és gyakorlattal rendelkező szakember képes a mérgező gombák elkülönítésére. Kétség esetén mindig mutassuk meg szakértőnek!

 

     
 

Számos népi hiedelem szolgál
téves tanáccsal a mérgező gombákról:

  • Nem igaz, hogy minden mérgező gomba élénk, feltűnő színű! (Néhány igen mérgező faj hófehér, mint pl. a fehér gyilkos galóca.)
  • Nem igaz, hogy csak a mérgező gombákon nincsenek csigák és rágcsálók rágásnyomai! (Ha a gerinctelen állatok számára nem mérgező, attól még az emberre veszélyes lehet. A gyilkos galóca kalapja például gyakran rovarrágott.)
  • Nem igaz, hogy a mérgező gomba szomszédságában nőtt ehető gomba is mérgező!
  • Nem igaz, hogy a mérgező gomba megfeketedik, ha ezüstöt, hagymát, burgonyát, stb. érintünk hozzá! (Számos gombafaj feketedni kezd begyűjtés után.)
  • Nem igaz, hogy a mérgező gombák rossz ízűek és szagúak! (Egyes mérgező gombák rendkívül ízletesek.)
  • Nem igaz, hogy minden gomba biztonságossá válik, ha leforrázzuk! (Számos gombaméreg igen ellenálló, még magas hőmérsékletnek is.)
  • Nem igaz, hogy az állatok (kutya, macska, tengeri-malac) által fogyasztott gombák ember által is fogyaszthatók, ha az állatoknál nem okozott mérgezést!
 
     

     
 

Ajánlások a gombák
begyűjtéséhez és fogyasztásához:

  1. Csak ismert gombát szabad gyűjteni, minden ismeretlen fajt mérgezőnek kell tekinteni. A kérdéses példányokat a legkisebb gyanú esetén le se szedjük.
  2. Amíg valaki nem tesz szert biztos gombaismeretre, gombaszakértővel ellenőriztesse azokat fogyasztás előtt. A hivatalos piacokon kapható gombák, melyek mellett az árusítási engedélyt kihelyezték, mindig ellenőrzöttek.
  3. A piacokon, és a kijelölt gombavizsgáló helyeken ellenőriztethetjük az általunk gyűjtött gombákat. Mindig szedjük külön az általunk ismert, étkezésre gyűjtött gombákat, az ismeretlen, tanulmányozandó vagy meghatározásra szánt fajoktól!
  4. Kizárólag egészséges és fiatal darabokat gyűjtsünk!
  5. A gombákat mindig jól szellőző kosárba szedjük, így elkerülhető a gyors romlás! 
  6. Kisgyermekek lehetőleg ne gyűjtsenek gombát!
  7. Ne gyűjtsünk gombát szennyezett helyen, főútvonalak mellett, mert egyes szennyezőanyagokat, például nehéz- fémeket a gomba koncentrálja!
  8. Begyűjtést követően mihamarabb fogyasszuk el a gombákat, mivel többségük igen gyorsan romlik!
  9. Az ehető gombák soha ne keveredjenek a kérdéses fajokkal, mert a mérgező gombák letöredezett darabjai belekerülhetnek az ételbe!
  10. Tanácsos a gombákat fogyasztás előtt megfőzni, ugyanis néhány faj nyersen mérgező, meghatározott idejű főzés után azonban fogyasztható.
  11. A gombaételek nehezen emészthetőek, ezért mértékkel fogyasszunk belőlük.
  12. Lehetőleg kerüljük az alkoholfogyasztást, amikor vadon termő gombából készült ételt eszünk, ugyanis néhány gombafaj ártalmas lehet alkohollal együtt fogyasztva.
  13. Soha ne próbáljunk meggyőzni senkit, hogy fogyasszon az általunk szedett gombából!
 
     

     
 

Mit tegyünk
gombamérgezés gyanú esetén?

  1. A tünetek a mérgezést előidéző gomba típusától függően különbözőek lehetnek. A legáltalánosabb tünetek: hasi fájdalom, izzadás, hányás, hasmenés, szédülés, fej-fájás, hallucináció, valamint szorongás.
  2. Az első tünetek röviddel a fogyasztást követően jelentkezhetnek, de előfordulhat, hogy csak órákkal később. Ilyenkor azonnal hívjunk orvost, vagy menjünk be a kórházba! Vigyünk magunkkal a gombából (ez lehet ételmaradék, vagy tisztítási hulladék is), így a szakemberek azonosíthatják a mérgezést előidéző gombát, és megfelelő kezelést alkalmazhatnak.
  3. Mindenki, aki a beteg környezetében a gombából fogyasztott, kerüljön orvosi felügyelet alá, még ha tünetei nincsenek is!
 
     

 

 

 
 
               
 
Az oldal az OÉTI szakmai anyagainak felhasználásával készült, az Egészségügyi Minisztérium támogatásával
2007-ben információ: info@kelbi.hu - webdesign: HaPe