A szangvinikus többé-kevésbé
bizonytalan és felületes.
Ő ugyanis a pillanat gyermeke – ezúttal hátrányára. Annyira
a jelenben él, hogy gyakran elvesznek életének összefüggései. Minden új
benyomás elkergeti a mege1őzőt.
Amint a pillangó virágról virágra szállong, úgy kószál
benyomásokat könnyen felvevő szelleme egyik szenzációról a másikra.
Mindennek addig örül, amíg az tart; ha azonban új benyomások elkergetik a
régieket, akkor azokat végleg el is felejti.
Hasonló vonást mutat barátságaiban is. Kedves, szívélyes,
sőt áradozó, ha egy baráttal találkozik. Az ember azt gondolná, hogy nincs
is neki másik, ezért önti rá egész szeretetét erre az egyre. A következő
utcasarkon azonban egy másik baráttal találkozik – s vele éppoly
túláradóan viselkedik Az előzőt – úgy tűnik – elfelejtette. „Ha nem látom:
elfelejtem” – ez a mondás valóban a szangvinikus szájába illik.
Barátságaiban általában nem hűséges, nem is kitartó.
Ez azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy túláradó
magatartása színlelés volt. Így érzett ő abban a pillanatban. De ha az
elmúlt, ugyanolyan túlzóan érez másvalaki vagy valami iránt. Egy pillanat
alatt elfelejti „barátját”, de a következő találkozáskor ismét a régi
szívélyességgel üdvözli.
Ugyanilyen állhatatlan a vonzalmaiban is. Érdeklődését
gyorsan és erőteljesen irányítja különböző dolgok felé, ezekről általában
nagyon közlékeny, és igyekszik másokat is megnyerni az ügy érdekében.
Ezért remek agitátor, kiváló propagandista. Azonban mindig nyitott az új
benyomások felé. Hamarosan felmerül benne egy új gondolat, és ez
ugyanolyan erősen megragadja. Ekkor az előző gondolat iránt korábban
érzett lelkesedése teljesen elszáll. Mindannyian találkoztunk már ezzel a
típussal. Szinte minden újabb találkozáskor valami új dologtól van
elragadtatva. Mindig azt gondolja, hogy ezúttal valami igen jelentős
dologról van szó.
A szangvinikus munkája körében is ilyen állhatatlan.
Senkinek sincs annyi félig elvégzett dolga, mint neki. Fiókjában a
befejezetlen munkák tömegét találhatjuk. Ha írói tevékenységet folytat,
nagy számban hevernek nála a befejezetlen kéziratok. Minden munkát
buzgalommal és lelkesen kezd, hamarosan azonban új terveket kovácsol,
amelyek teljesen lekötik a figyelmét. A korábbi terveket ekkor elejti.
Különösen végzetes hatású ez az ingatagsága a szerelemben.
Nagyon gyorsan hatások alá kerül, meleg és érzelmes természete azonnal a
forrponton van. Minden más érdeket félretol. „Az egész világon nincs még
egy olyan lány”, és amit ők ketten átélnek, az rendkívüli. Rendszerint
azonban nem telik sok időbe, hogy őrületes szerelme elmúljon. Meglát egy
másik nőt, beleszeret ugyanolyan intenzíven és az előzőt elejti.
Megbízhatatlan.
Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet komolyan venni, vagy
hogy álszent lenne; még kevésbé, hogy hazudik Nem – ő nyíltszívű és jó
szándékú. Állhatatlanságában és felületességében is őszinte és naiv.
Szándékosság nélkül feledkezik meg mind ígéreteiről, mind
kötelezettségeiről. Ígéreteket tesz jobbra és balra, és az első
pillanatban szilárdan elhatározza, hogy ezeket be is tartja. De szinte
azonnal el is felejti az egészet. Talán még emlékszik hébe-hóba, de az
után hiúságból vagy gyengeségből kifogásokat keres, hogy bizonyítsa:
ígéreteit valóban nem tudta megtartani. Elvárja, hogy a természetéért
megbocsássanak neki. Nem volt elég, hogy olyan élénk érdeklődést mutatott,
sőt még ígéretet is tett? Nem elvárhatná, hogy jóakaratát tettnek ismerjék
el?
A lényeg az, hogy nem lehet megbízni benne. Soha nem
tudhatjuk, hogy ígéretét megtartja-e, vagy nem. Ezért nehéz vele együtt
dolgozni.
A szangvinikus gyengéi miatt messze nem lesz olyan sikeres
az életben, amilyen tehetsége révén lehetne. Élete és életfeladatai
valószínűleg elkopnak. Minden jó szándéka és fáradhatatlan tevékenysége
ellenére sokszor viszonylag haszontalan életet él, amely csupa jó, de
véghez nem vitt szándékkal telik el.
<<<a
szangvinikus erősségei
útmutatás
lelkigondozóknak>>>
|