|
A melankolikus természete gazdag
és érzékeny.
Nemcsak finoman, hanem mélyen is
érez. Ezzel magyarázható, hogy a melankolikusok
között sok a nagy művész. Mindenben mély és alapos. Ebben a
tulajdonságában a szangvinikus egyenes ellentéte. A felületességgel és
állhatatlansággal szemben az élet minden területén ellenszenvet mutat.
Amihez csak hozzáfog, azt alaposan teszi.
Mindenesetre sok dolog iránt nem érdeklődik, ezeket
teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt az ötletet vagy feladatot viszont,
amit megragad, lelkiismeretesen és alaposan teljesíti. Nem meglepő tehát,
hogy a melankolikusok között oly sok nagy gondolkodó és filozófus
található. A melankolikust gazdag érzelmi élete és elmélyült gondolkodása
különösen képessé teszi az írói vagy tudósi alkotó és intellektuális
munkára. Intuíció és értelem szerencsés kapcsolatával nagy gondolatok
megragadására képes.
Ismeri saját határait.
Ebben a vonatkozásban is kifejezetten a szangvinikus
temperamentum ellentéte, aki minden iránt érdeklődik, belefog számos
tervbe, és ezeket aztán félbehagyja. A melankolikus nem kísérletezik
mindenfélével, de ha valamibe belekezd, azt véghez is viszi.
Röviden: dicséretre méltó ellenőrzést és önfegyelmet
gyakorol maga felett. Megfontolt természete távol tartja attól, hogy
életét találomra, kedve és szeszélye szerint alakítsa.
Hűséges.
Nem köt sok barátságot, de a meglévőkhöz ragaszkodik. Ezen
a téren megint sokban különbözik a szangvinikustól, aki nyíltszívű
kedvességével mindenütt barátokra talál. A melankolikus lénye gyakran
inkább taszító. Pesszimizmusával, érzékenységével
és önhittségével sokakat elkerget magától. De
hűséges marad azokhoz az emberekhez, akik őt
szeretik, s akik iránt vonzalmat érez.
Amíg a szangvinikus minden új benyomás eltéríti, úgyhogy
régi barátait könnyen elfelejti, a melankolikus lelke mélyén ápolja
barátságait. Az elválások a barátságokat még fontosabbá teszik számára.
Barátságaiban van valami megható.
Tény, hogy ezekkel meglehetősen gyámoltalanul bánik. Töprengő
természete megnehezíti számára érzelmeinek kimutatását. Ezért
ezt gyakran el is mulasztja, vagy teljesen szokatlan formában teszi.
Emellett van valami megkapó, megható gyöngédség az ő gyámoltalanságában,
mert mindig többet érez, mint amennyit mondani vagy kifejezni képes!
Megbízható.
Ígéreteit és kötelezettségeit nem felejti el könnyen.
Természetesen nem is tesz olyan könnyen ígéretet, mint a szangvinikus.
Ellenkezőleg, ebben nagyon is tartózkodó. A túlzó, meggondolatlan beszéd
visszataszítóan hat rá. Ha azonban egyszer valamit megígér, akkor annak
megtartása becsületbeli ügy számára. Egy meg nem tartott ígéret sokáig,
talán életének egész hátralévő részében nyomasztaná. Ezzel szemben a
szangvinikus mentegetőzésekkel hamar elintézi meg nem tartott szavát.
A melankolikus minden körülmények között megbízható. A
gondatlanság és a felületesség teljesen ellentétes a természetével. A
munkában – akár vezető, akár beosztott – alapos; pénzügyekben, illetve
családi vagy hivatásbeli ügyeinek intézésében egyaránt megfontolt.
Szokásaiban, öltözködésében, vagyis mindenben gondos és rendes.
A melankolikus és a szangvinikus közötti különbséget abból
is megállapíthatjuk, ha például megfigyeljük: hogyan csomagolják
bőröndjüket utazás előtt.
<<<a
melankolikus alkat
a melankolikus
gyengéi>>>
|
