Depresszió visszatérő fázisai

Amíg nem voltak automata mosógépek, addig a háziasszonyok a hétfőt sötét napnak tartották. Nemcsak mert elmúlt a hétvége, amikor az egész család együtt volt, és elkezdődtek a hétköznapok; hanem azért is, mert a legtöbb családban hétfőn mostak. Ha erre a nehéz munkára gondoltak a hétfői nap máris sötét színekben tűnt fel.

Ez a példa is illusztrálja, mennyire befolyásolható az ember elméje. Hangulatok egész sorát tudja felsorakoztatni. Befolyásolhatja az időjárás, az évszakok váltakozása, politikai és társadalmi események, sőt számtalan más dolog, a színek és a zene is. Egy ismerős hölgy rossz hangulatában sötét tónusú színekkel festette ki a lakását, azon panaszkodott, hogy mindig depressziósabb. Tanácsomra meleg, élénk színűre változtatta környezetét, sárgára, fehérre és rózsaszínre.

A „Newsweek” említett cikke beszél a depresszió évszakonként visszatérő problémájáról. Ősszel és télen szenvednek a legjobban a depressziótól az arra hajlamos emberek: A szabadság visszahozhatatlanul elmúlt, a karácsony sokat ígérő, gyakran beteljesületlen reményeit pedig sivár téli napok követik. A pszichiátereket elözönlik a segélykérő telefonok. A gyermekek szakadatlan fecsegése idegtépő a munkából hazatérő apának, ezért elkezd inni. A fiatal háziasszonyt idegileg kimeríti a karácsony előtti feszültség, az ajándékvásárlás, az étrend összeállítása, és álmatlanul hánykolódik éjszakánként. Az özvegy, aki egyedid él kis lakásában, sírógörcsöket kap A napok szürkék az éjszakák hosszúak, messze van még a tavasz.

A pszichiáterek olyan jól ismerik a karácsony utáni depresszió jelenségét, hogy elnevezték „ünnepnap-depressziónak”. A magyarázat kézenfekvő. Az ünnepek kikerülhetetlenül felelevenítik a mélyen eltemetett gyermekkori és családi emlékeket, sebeket. Az ajándékok szétosztása után felébred a testvéri féltékenység: ki kapta a legtöbbet és a legjobbat. Az ünnep általában az újraértékelés ideje is, amikor a fiatalkor álmait és elvárásait összehasonlítják a felnőttkor jelenbeli realitásaival – nemegyszer fájdalmas eredményre jutva. Az Észak-Karolinai Egyetem oktatója, dr. Amur Prange szerint: „Az ünnepnapok szükségképpen csalódással végződnek.”

A legkiegyensúlyozottabb emberek is gyötrődnek néha az ünnepeket követő depressziótól. De azok számára, akik hajlamosak a depresszióra, az ünnepnapok veszélyessé, sőt végzetessé válhatnak. Igaz ugyan, hogy december és január nem az öngyilkosok hónapfa, de nem sokkal karácsony és újév után meredeken felfelé ível a grafikon. Dr. Kobert Litman, a Los Angeles-i Öngyilkosságot Megelőző intézet vezetője szerint: „a valóban súlyos depressziók és az öngyilkosságok január 2-re, 3-ra és 4-re esnek. Ez az év legrosszabb hete.” A depressziós hangulatok előretörése nemcsak az évszakok függvénye, bizonyos világpolitikai események után egy egész nép között is általánossá válhat. Az USA-ban volt ez megfigyelhető, amikor az országon kétségbeesett kiábrándultság lett úrrá a sok szükségtelen szenvedés és a hadifoglyok bebörtönzése miatt. Mennyire más volt, amikor a békeszerződés megkötése után kihirdették a foglyok szabadon bocsátását! Amikor ezek a bátor emberek örömkönnyek között visszatértek családjukhoz, az egész ország örömmámorban úszott. Néhány héten belül az egész nemzet hangulata megváltozott.

Az ilyen hangulati ingadozások a külső körülményektől függően különböző erősségűek és időtartamúak lehetnek. Az emberek fogékonyabbak a depresszióra fizikai vagy pszichikai stressz után, illetve ha fáradtak. Aki nem táplálkozik megfelelően (tehát vagy túl sokat eszik este, vagy nem helyesen étkezik), keményen dolgozik és késő éjszakáig fennmarad, az kiszolgáltatottabb helyzetben van. A házassági tanácsadáson mindig felhívom a házastársak figyelmét hogy este fél tíz után ne beszéljenek negatív dolgokról, főként ne pénzügyekről. Nehézségeink nagyobbaknak látszanak olyankor, amikor fáradtak vagyunk.

Úgy látszik senki nem kerülheti ki a rossz hangulatokat. Még a kifejezetten szangvinikus ember is lehet levert, pedig őt jókedvéért értékelik. Nőknél a havi ciklusnak tulajdonítják az érzelmi hullámzást amely leterheli őket és elszívja energiájukat. De ne felejtsük el, hogy férfiak is sokszor ki vannak téve rendszeres érzelmi ingadozásnak. A nőknél a ciklus 26-29 nap, a férfiaknál inkább 34-38. A férfiaknál nem olyan feltűnő ez, de mégis észrevehető és zavaró.

Egy amerikai újságíró, Sydney J. Harris arról számol be, hogy hangulati ingadozásai ok nélkül lépnek fel, egyszerűen csak úgy megjelennek. Amióta ezt megértette, felkészíti magát rá és nem engedi, hogy kiboruljon. Türelmesen várja míg elmúlik és így elveszi az élét. Ilyen időszakban annyira rossznak tartja a cikkeit, hogy mindig arra számit, a főszerkesztő majd a papírkosárba dobja azokat. Valójában ezek a cikkek gyakran jobbak, mint amiket jó hangulatban ír. Ezért az a véleménye, hogy a depressziós ember képtelen helyesen értékelni saját teljesítményét.

Ez a könyv szeretné megmutatni az olvasónak, hogy hangulatingadozásai és depressziós időszakai közepette miként arathat mégis győzelmet. Meggyőződésem, hogy ha felismerjük a problémát, tudatos lépéseket téve megakadályozhatjuk, hogy lelkiállapotunktól rabszolgai függésbe kerüljünk. A levertség nem mindig vezet depresszióhoz, csak hajlamossá tehet rá.

Ha rossz a hangulatunk, bosszankodunk olyan dolgokon, amelyeket normális esetben észre sem veszünk. Ingerülten reagálunk és ez végül depresszióba torkollhat. Viszont minél jobban megértjük az emberi természetet, annál inkább tudjuk kezelni jó vagy rossz oldalalt. Ez különösen akkor van így, amikor általános törvényszerűségeit magunkra alkalmazzuk, s azon fáradozunk, hogy – amint első tüneteit felfedezzük – megelőzzük a betegséget, ahelyett hogy rossz magatartást eredményező védekező mechanizmusok mögé bújnánk. Ugyanis ha teret engedünk búskomor hangulatunknak csak elmélyítjük a problémát.

William James pszichológus azt mondta egyszer: „Ma testileg kifejezünk egy érzést, megerősítjük; ha visszaszorítjuk, meggyengül”. Ez azt jelenti, hogy a búskomorság első jeleit fütyülve vagy énekelve elűzhetjük, míg levertséggel vagy pesszimista beállítottsággal meghosszabbítjuk az időtartamát. Erre gondolhatott a zsoltáros, amikor így szólt: „Szemeimet a hegyekre emelem” (121. zsoltár). Ezzel szemben a lefelé nézés, a magunk elé meredés önpusztítóvá válhat.

Az emberek nemcsak különféle erősségű hangulati ingadozásokat élnek át személyiségük, temperamentumuk, életkörülményeik és belső beállítottságuk szerint, hanem különféle depressziós fázisokat is. Bizonyos időkben hajlamosabbak vagyunk a búskomorságra, mint máskor. Egyes emberek ezt könnyebben átvészelik, mások viszont depresszióba esnek. Ezeknek az egyéni különbözőségeknek a függvényében ciklikus időszakok alakulnak ki, melyek 10 éves periódusokra oszthatók fel. Persze nem mindenki megy keresztül ilyen időszakokon, de az az életstílusváltás és azok a stresszhelyzetek, amelyekkel ezek alatt az évtizedek alatt szembe kell néznünk, könnyen depresszióba sodorhatnak.

A gyermek életében az első évtized általában boldog időszak, ha ép családból származik, és a magányosság, a bizonytalanság érzései helyett szülei védelmező közelségét tapasztalja. Gyermeki jelleme és az érett személyiség első vonásai ebben az időszakban formálódnak ki. Egy nevelő elgondolkoztató kijelentése szerint a személyiség fejlődésének 50 %-a 3 éves korig, 75 %-a pedig 5 éves korig alakul ki! Milyen boldog az a gyermek, akinek a szülei szeretetteljesek fegyelmezettek becsületesek és felelősségtudattal veszik őt körül, jó példát mutatva neki.

A legtöbb gyermek életében ennek az évtizednek első 3 éve szép, bár sokuk számára életüknek egy nehéz szakasza – a pubertás kor. Érzelmei és magatartása szerint hol gyermekhez, hol felnőtthöz hasonlít. Időnként úgy tűnik spontán cselekszik máskor nem ura önmagának; könnyen zavarba jön, nem tudja magát elfogadni, és hajlik arra, hogy kapcsolatát embertársaival megszakítsa.

Érzelmi ingadozásai és az ebből eredő túlfűtöttség bizonytalanná teszik és mindig hevesen reagál, ha azok akiket szeret visszautasítják. Ez általában vitatkozásban, fölényességben, barátságtalanságban, vagy kihívó magatartásban mutatkozik meg, amitől még kevésbé lesz szeretetreméltó, s ami miatt még inkább elutasítják őt. Ez azután agresszív reakciót vált ki belőle, és esetleg első depressziójának megtapasztalásához vezet.

Ebben a korban a fiataloknak szexuális fejlődésük miatt is nehézségeik vannak, mert új, komoly ösztönökkel kell harcolniuk és megállniuk a társadalom és az erkölcs önuralmat kívánó elvárásaival szemben. Ennek következtében gyakorta ébred bűntudat a fiatalban, ami depressziót hívhat elő. Vagy semmibe veszik az erkölcsi alapelveket, vagy önkielégítéshez vezető fantáziálásnak adják át magukat, ami után szégyenkeznek.

A pubertáskori depresszió további vonása, hogy a fiatal egyre inkább tudatára ébred a szüleitől és családjától való kikerülhetetlen eltávolodásnak. Már láttuk, hogy ez a gyermek első olyan lelki terhe, amivel neki kell megbirkóznia. A második évtized vége felé sok fiatal úgy oldja meg ezt a problémát, hogy érzelmileg kapcsolódik egy másik nembeli hasonló korú fiatalhoz. Ez a kötődés erősebb benne, mint az a vágy, hogy a szüleivel maradjon. Gyakran nevezik ezt szerelemnek, amin mindketten a házasságra való készséget értik, pedig többnyire csak egy érzelmi szükségletről vagy szenvedélyről van szó.

Évtizedeken át tartó, iskolai területen folytatott tevékenységem idején megfigyelhettem, hogy sok középiskolás évről évre egy elő re jelezhető rövid lefolyású depresszión ment keresztül. Az érettségi banketten a fiatalok magukon kívül vannak az örömtől, elbúcsúznak a tanároktól és a barátoktól, gátlástalanul nevetnek vagy sírnak, hisztériához hasonlóan. Utána 1-10 napon át depresszív fázisba kerülnek, amit a cél elérése utáni üresség okoz. Ha az érettségin túl nincs más, amire törekszik a fiatal, hajlik a búskomorságra, és végül apatikus lesz. Ha azonban mindjárt az érettségi után neki tetsző munkát vállal, feltehetően nem lesz lelki beteg.

20 és 30 éves kor között a depresszió gyakrabban jelentkezik olyan asszonyoknál, akik a házasságkötés után otthon maradtak, és főleg a háztartással, a lakással foglalkoznak. A férfiak, akiket leköt a hivatásuk és esetleg folytatják a sportolást is, kevésbé vannak kitéve a lehangoltságnak.[1]

Egyes fiatal asszonyok az esküvő vagy a nászút után hamarosan depresszívvé lesznek. Sok okuk van erre: az esküvői előkészületek feszültsége után a hétköznap csalódásai; vagy túlzott várakozásaik és idealista elképzeléseik a valóságban illúziónak bizonyulnak. Különösen akkor, ha nehézségek mutatkoznak a nemi életben, ami néhány asszonynak fájdalmat okoz. Persze nem tudják, hogy ez széles körű probléma és később javul a helyzet. Ha ekkor egy szép álomvilágba menekülnek a probléma elől, az megrontja a kapcsolatukat, és gyakran vezet depresszióhoz. Előfordul, hogy a házasságkötés után 4 nappal már tanácsadásra jönnek fiatal házasok. Általában rövid idő alatt megszűnnek a problémáik, ha szeretettel bánnak egymással és tekintettel vannak társukra.

Ha a fiatalasszony nem lesz az esküvő után depressziós, lehet, hogy az lesz első gyermeke születése után. A pszichológusok beszélnek szülés utáni depresszióról. Sokan szenvednek ebben, de nem feltétlenül minden gyermeknél. A depresszióra hajlamos asszony hamarabb betegszik meg, de a szangvinikus is napokig rosszkedvű lehet. Okozhatja ezt a szülés folyamán beálló erős lelki megterhelés, vagy a gyermek elválása az anyától. A depresszió tartóssá válik és rosszabbodik, ha az anya nemkívánatos betolakodónak tekinti a gyermeket. Sok asszony elmondta nekem, akik később szeretetteljes anyák voltak, hogy olyan súlyos lehangoltság lett úrrá rajtuk, hogy szinte attól féltek, bántalmazni fogják a gyermeküket. Ez a beteges állapot azonban hamar elmúlik.[2]

Fiatal apák is enyhébb depresszióba eshetnek, ha hirtelen meg kell osztozniuk feleségük szeretetén és figyelmességén ezzel az „idegen kis lénnyel”, és ráébrednek, hogy egyszerre nagyobbak az anyagi terhek is.

Ha gyorsan egymás után jön két-három gyermek, a 30 év körüli anya depresszióba, frigiditásba eshet, és inkább a kisgyermekekhez kötődik, de nem azért mert kevésbé kívánja a férjével való kapcsolatot, hanem mert öntudatlanul fél a következő terhességtől. Hozzájárul ehhez még, hogy idegei erősen igénybe vannak véve, a sok munka és a szülések miatt testileg kimerült. Ha ebben az állapotban enged az önsajnálatnak, csakhamar depressziós lesz, elhanyagolja magát és ápolatlan külsejével kockáztatja férje elhidegülését. A férfiak arra reagálnak, amit látnak, ezért a fiatal anya legyen a legszebb asszony, akit férje napközben lát! Legyen csinos férje hazajövetelekor! Ez nemcsak a férjnek jó, hanem az asszony öntudatát is megerősíti.

A harmadik évtizedben az is oka lehet depresszió kialakulásának, hogy sor kerül az első gyermek beiskolázására. Az anya hirtelen feleslegesnek érzi magát délelőttönként, és ezért a lehangoltságra hajlik, ha nem tudja erőit más értelmes feladatra összpontosítani.

A legtöbb embernek 30 és 40 év között tizenéves gyermekei vannak. Az amerikai anyák 50%-a háziasszony, a másik részük munkába jár – tehát erősen igénybe van véve. Az apát is nagyon leköti a hivatása. Mindenkinek sok a dolga a családban, és a gyermekek ingadozó hangulata a középpont. Ha a szülők ezt a fázist előkészítették, a fiataloknak szeretetet adnak és erkölcsileg fegyelmezik őket, akkor ez még boldog időszak lehet. Ha azonban engedékenyek voltak és elkényeztették a gyermeket, akkor most lázadó fiatalok állnak velük szemben, akik feltétlenül a saját életüket akarják élni, és a szülők korlátozását elutasítják. Ilyenkor a megbetegedési százalék emelkedhet.

A legtöbb pszichiáter szerint a depressziók ebben a korban szaporodnak. Dr. Mortimer Ostow, a New York-i Mt.-Sinai-Kórház neurológusa és pszichiátere ezt írja: „A depressziók és öngyilkosságok gyakorisága nő az 5. és 6. évtizedben. Lehet, hogy az első megbetegedés után egy másik depressziós hullám következik, mivel mint felnőtt volt már ebben a betegségben, vagy az esetleg rendszeresen fellépő depressziók sűrűbben jönnek és rosszabbodnak.

Véleményem szerint ennek az oka az életerő csökkenésére vezethető vissza, amely viszonylag korán áll be a felnőtt korban, de az 5. és 6. évtizedben felgyorsul és változásokat idéz elő a temperamentumban. Kevesebb az ambíció. Az agresszivitás és az új dolgok iránti érdeklődés csökkenésével egyidejűleg erősödik a régebbi dolgokhoz való ragaszkodás. Ez a változás normális. Ennek oka lehet a mirigyekben a csekélyebb hormontermelés, vagy az agyban beálló öregedési folyamat (főként a centrális és az alaprétegben).

Ebben az évtizedben a férfiak hajlamosak a legerősebben a depresszióra, még az is, akinek eddig semmi oka nem volt a lehangoltságra. Most hivatásbeli vagy szexuális problémák terhelik. Hivatás dolgában sok férfi ugyanazt érzi, amit egy depressziós betegem: „40 éves korára jusson el hivatásában a csúcsra, különben sohasem fog odajutni. Én most 45 éves vagyok, nem jutottam még el idáig, és valószínűleg már nem is fogok.” Bár ennek a betegemnek az átlagosnál súlyosabb volt az állapota, mégis szinte minden ember depresszív fázisba juthat, ha már nem érdekli a hivatása, vagy ifjúkori álmai nem teljesedtek be. Ha gondolkozása nem változik meg, ha nincsenek már új céljai képzettségét, tehetségét vagy lehetőségeit illetően, akkor egyre gyakrabban lép fel a búskomorság.

A vitalitás alábbhagyása miatt potenciája is csökkenhet, sőt most először impotenssé válhat. A férfiaknak ez súlyos próbatétel, ami depresszióhoz vezethet. Gyakran előfordul, hogy férfiak ilyenkor nők után futnak, hogy felébresszék nemi vágyukat. Ezért nevezik őket így: „a bolond negyvenesek”. Az érett személyiség az ilyen helyzetben ritkábban érintkezik a feleségével, és ráébred, hogy a szexualitás jelentősége elsősorban a szeretet kifejezése, nem pedig a férfias ÉN bizonyítására szolgál.

Az asszonyoknak is van speciális problémájuk 40 és 50 között, mindenekelőtt, ha a gyermekek elmennek a háztól. Az anyák depresszíven reagálnak leányaik esküvőjére, üresnek érzik gyermek nélkül az otthont, hozzá kell szokniuk az új helyzethez; azon kívül kimerültek az idegőrlő esküvői előkészületektől. Depressziós reagálásuk súlya és tartama attól függ, milyen terveik vannak a jövőre nézve.

Ha a legfiatalabb gyermek más városban tanul, katona, illetve házasságot köt, az anyának lelkileg át kell hangolódnia. Ha ilyenkor rászoruló emberekkel foglalkozik, képességeit értelmesen felhasználja, akkor kikerülheti a depressziós időszakot. Egyébként belső bizonytalansága esetleg agresszívebbé teszi. ha férjétől nem kapja meg a szükséges szeretetet, még az is lehet, hogy hűtlen lesz hozzá – kivéve ha szilárd erkölcsi alapokon áll. Ha nem, heves önvád gyötri, amiből aztán depresszió lesz.

Megfigyeltem, hogy itt két embertípust találunk. Az egyik elfogadta, hogy élete felén túljutott, és megharcolja harcát azzal a ténnyel, hogy ereje fogy. Szívesen dolgozik, többet mint azelőtt, mert tudatára ébred, hogy már kevés ideje van. Ilyenkor általában valamilyen szabadidő foglalkozást választ, ami örömet okoz neki. Hasonló korú barátokat ismer meg, akik gazdagítják életét. Közben nagyszülő lesz és ha kapcsolata jő maradt a gyerekekkel, új értelmet adhat életének az unokákkal való foglalkozás. Még ha 49-50 év között depressziós volt is, 50-70 között teljesen megszabadulhat ettől.

A másik embertípus ebben a korban visszautasítja a kikerülhetetlent. Nem akarja meglátni, hogy már 50 fölött van, és depresszíven reagál. Valaki, aki nem akarta felismerni, hogy milyen szép lehet ez az életkor, így panaszkodott: „Nem vagyok már az, aki voltam.” Nem tudja magát elfogadni és ez egyenes út a depresszióhoz; sokan visszahúzódnak tőle, ő pedig panaszkodva menekül. Házassága, amely mindeddig egészséges volt, most nehéz fázisba jut; vagy mert a magában gyönyörködő asszony fél szépsége elvesztésétől, vagy mert a korábban erőteljes férfi nem fogadja el természetes öregedését. Szerencsére ez a depresszív periódus legtöbbször gyorsan elmúlik. Ha sikerült önmagát elfogadnia, és új, reális célokat kitűznie, helyreáll az egyensúlya.

Az asszonyoknál ebben az időben kezdődik a változás kora. A nőgyógyászok is azon a véleményen vannak, hogy ez egy eltúlzott probléma. Ha az asszony arra számit, hogy ez az időszak nagyon meg fogja viselni, úgy is lesz. Ha viszont azzal a szándékkal lép ebbe a korba, hogy legyőzi nehézségeit és panaszait, akkor minden egyszerűbbé válik. Kétségtelen, hogy a hormonműködés megváltozása érzelmi reakciókat is von maga után, de ez minden asszonynál más módon jelentkezik. Jó ha ilyenkor ki-ki beszél az orvosával, illetve elolvassa az ajánlott hasznos irodalmat. Mert nemcsak gyógyszerek szedése, hanem tudományos információk elfogadása által is javulhat a helyzete, ha félre tudja tenni téves elképzeléseit.

Az asszonyok tanulják meg mindenekelőtt, hogy a változó kor nem korlátozza nemi életüket, kívánatosak maradnak. Sőt sokaknál a klimaktérium után nagyobb a szexuális beteljesedés. Újra mondom: a biológiai eseményeknél sokkal lényegesebb az ember belső beállítottsága.

Itt nő a depressziók száma, mert sokan nem tudják túltenni magukat társuk halálán vagy munkájuk feladásán. Az amerikai társadalomban sokan abbahagyják a munkát a nyugdíj elérésekor, pedig fizikai állapotuk ezt nem indokolná. Aki beül a hintaszékbe és semmit sem csinál, nemcsak depresszív fázisokba jut, hanem csakhamar növeli a halálesetek statisztikáját. Mindenki ismeri a keményen dolgozó üzletember típusát, aki életében sokra vitte, de nyugdíjazása után másfél évvel meghal testi betegség nélkül. Az ok abban keresendő, hogy már nem voltak tervei és érdekes foglalkozása. Egyes cégek nem feltétlenül nyugdíjazzák embereiket 65 évesen, hiszen még néhány évig jól dolgozhatnak az üzemben. Nemrég beszéltem egy emberrel, aki saját cégét 50 éves fennállása után több millió dollárért eladta. Délután 5-kor még az irodájában találkoztam vele, ahol most is, 75 éves korában, dolgozik. Saját volt cégének most tanácsadója – a komputerek és modern technológiák mellett is.

Lelkész nagybátyám 75 éves korában, 53 évi szolgálat után sem akarja abbahagyni a szolgálatot a 100 évvel korábban alapított evangéliumi gyülekezetben, mert az most teljesebben növekszik, mint valaha. Munkájára égetően szükség van. Ő és a hozzá hasonló emberek nem szenvednek depresszióban. A pszichikai stabilitás ilyenkor attól függ, tesz-e valamit az ember embertársai és a társadalom javáért. Senki ne menjen addig nyugdíjba, amíg alaposan át nem gondolta a dolgot. Mindenkinek szüksége van arra, hogy hasznosnak érezze magát. Ismerek egy volt tengerészkapitányt, aki azért boldog ember, mert elfogadta a korát. Most vasárnapi-iskolát és bibliakört vezet.

Az ember szinte mindenbe beleszokik, csak a semmittevésbe nem. Kétségtelenül így értendő az öreg kínai átok: „Örök tétlenség legyen részed!”

Ha nyugdíjas idődet aktív és hasznos időszaknak tervezed, tovább tudsz majd örülni. Csak nagyon kevés öreg ember „elhasznált”; a legtöbb „rozsdásodik”, mert pihen.

Ennek az évtizednek második legnagyobb nehézsége a társ elvesztése. A 65 éven felülieknek 50 %-a magányos, elvált vagy özvegy. Az emberi életnek egyik legfájdalmasabb élménye a társ halála. Ezt a tragikus eseményt sok ember nem tudja elhordozni, főként ha nem hisz Krisztusban. Ha nem fogadja el társa halálát, hanem átadja magát az önsajnálatnak, mindig gyakrabban jut depresszív fázisokba, amelyek megrövidítik az életét. Egy baráti házaspár hetvenes években ünnepelte 56. házassági évfordulóját. A férj néhány héttel később, 9 hónapi betegség után meghalt. 2 nappal később megmagyarázhatatlan módon meghalt az asszony is, miután 9 hónapon át hűségesen ápolta a férjét. Halálának mégis volt oka! Ez az idős, fáradt asszony férje elvesztése után nem akart tovább élni; az érthető nagy fájdalom meghaladta erőit. Egy napon temették őket.

Lényegében nem különbözik a többitől. Az elvénülés lehet problémává, és az egészséges partnert depresszív reakcióba sodorhatja. Az ember már nem olyan ellenállóképes, mint korábban. Egyre több testi betegség jelentkezik, figyelgeti magát és ez – ha arra hajlamos – megerősíti depresszióját. Baráti köre is egyre szűkül, hiszen elhalnak, és az öreg ember nem tud már lépést tartania gyors ütemű társadalommal.

Aki főként magával foglalkozik ebben a korban, veszélyezteti egészségét. Gyakran magára marad. A testi erők és anyagi lehetőségek csökkenése az önsajnálat ideális táptalaja. A gyermekeknek immár saját családjuk van, az öreg tehát visszahúzódik csigaházába, kicsi lakásába, és a múltnak él.

Csodálkozhatunk rajta, hogy ez a kor nem ad több okot a depresszióra, mint a többi. Némelyek azzal magyarázzák ezt, hogy az öreg gyermeki magatartásba húzódik vissza. Én arra hajlok, hogy ekkorra a befelé forduló depresszióra hajlamos emberek már meghaltak, a túlélőknek pedig optimista a világnézetük

Néhány évvel ezelőtt 300 kérdést intéztek 80-90 éves emberekhez, hogy a közös jellemvonásokat kiszűrjék. Feltűnő egyezések csak egy ponton mutatkoztak: az optimista beállítottságban. Mind élvezték a mát, és örömmel, érdeklődve néztek a holnap elé. Úgy látszik, ez a hosszú élet titka.

Visszatekintve: minden életkorban megvannak a depresszió sajátos okai. Sok ember mégis szabad tőlük. Ők nem azért maradnak lelkileg egészségesek, mert nincsenek problémáik, hanem mert minden helyzetben egészséges belső beállítottsággal néznek azokkal szembe.

[1] A magyar kiadó megjegyzése: Fiatal felnőtt korban Magyarországon mások a nehézségek: férfiaknál is az elhelyezkedés, lakásszerzés nehézségei, ami ilyen mértékben nem probléma Amerikában.

[2] A magyar kiadó megjegyzése: hasonló tünetekkel kezdődhet a szülés utáni napokban az ún. laktációs pszichózis is, mely súlyos elmezavarrá válhat. Ilyen esetben feltétlenül szükséges a megfelelő elmegyógyászati kezelés.